Christian Jacq a mai francia irodalom egyik legsikeresebb bestsellerszerzője, a történelmi kalandregények legnépszerűbb művelője. Szinte valamennyi regényében az ókori Egyiptom oly sok író képzeletét megihlető mesés-misztikus világát támasztja fel. Monumentális Ramszesz-pentalógiájában az Újbirodalom harmadik fáraójának, II. Ramszesznek a korába kalauzolja az olvasót, annak az uralkodónak az élettörténetével ismertet meg, akinek kemény küzdelmek árán sikerült újra naggyá tennie Egyiptomot, visszaadnia e csodás birodalom hajdani fényét-dicsőségét. A sorozat az Európa Kiadó gondozásában magyarul már megjelent 1998-ban, ma azonban csak antikváriumokban lehet rábukkani. A jövő héten új köntösbe bújtatva ismét a kezünkbe vehetjük az első két kötetet.
A sorozat első kötetében (A fény fia) Ramszesz még csak tizennégy éves ifjú, akinek testet és lelket próbáló tettekkel kell bizonyítania apja, Széti, Egyiptom nagy hatalmú ura előtt, hogy mindenkinél – főleg ravasz, számító, képmutató fivérénél – alkalmasabb az emberfeletti feladatra, Hórusz isten földi megtestesítőjének, a fáraó posztjának a betöltésére. Az ifjú herceg apja 
kívánságára megküzd a vad bikával, részt vesz a legádázabb külső ellenség, a hettiták elleni harcban, a núbiai lázadás leverésében, hajózik a Níluson, vadászik a sivatagban, dolgozik írnokként, aranybányászként, halászként, jár a szentélyek, templomok legrejtettebb termeiben, a luxori, karnaki építkezéseken, miközben ezer veszély leselkedik rá e hol kalandregénybe illően izgalmas és fordulatos, hol misztikusan sejtelmes és hátborzongató, hol kristályosan tiszta és andalítóan érzelmes regényben.
A második kötetben (Évmilliók temploma) az olvasó nyomon követheti az egyiptomi Újbirodalom talán legnagyobb s kétségkívül legismertebb fáraójának, II. Ramszesznek további élettörténetét. Széti halála után kisebbik fia és kijelölt utódja, Ramszesz lép a trónra. Az ifjú fáraónak számtalan próbát kell kiállnia, mire megszilárdítja hatalmát, de először is saját kételyein, félelmein, kishitűségén kell úrrá lennie: vajon méltó és alkalmas-e az emberfeletti feladatra, majd vetélytársait és ellenségeit kell legyőznie, akik nyíltan vagy a sötétben, a háttérben meghúzódva ármánykodnak ellene, nem riadva vissza semmilyen eszköztől, tőrtől, méregtől, fekete mágiától…
Maradjunk még egy keveset a történelemnél, hiszen van még az Európa Kiadó tarsolyában a jövő hétre a műfaj kedvelőinek: a kilencedik kötettel folytatódik Robert Merle regényfolyama, a Francia história – ha jól számoltam, akkor ez az ötödik kiadás. Az élet rózsáiban ismét Pierre Emmanuel de Siorac, XIII. Lajos bizalmasa, az éles eszű, nemes lelkű, fiatal kora ellenére nagy műveltségű ifjú lovagi és szerelmi kalandjairól olvashatunk. Siorac nem csak szemtanú: részt vesz az összeesküvésben, amely Medici Mária, az anyakirályné kegyencének, Concininek a meggyilkolásával végre trónra juttatja az addig félreállított, megszégyenített, sokat csepült gyermekkirályt. De vajon a hatalom megragadása elég-e az uralkodói méltósághoz? Győzi-e feladatát, helyt áll-e az ifjú Lajos, mikor az országnagyok széthúzása, a hugenották dölyfös becsvágya, anyja intrikálása szüntelen veszélyt jelent trónjára, s házassága, utódlása körül sincs minden rendben? Egyvalakire minden körülmények között számíthat, Sioracra, aki szolgálatai és hűsége jutalmául megkapja az Orbieu grófja címet és teljes jogú tagja lesz a királyi tanácsnak. A legtöbbet mégis azzal nyeri, hogy nyitott szemmel és füllel jár-kel a világban, és érdekesebbnél érdekesebb ismeretségeket köt. Egy éles eszű és éles nyelvű szobalánytól alkalomadtán éppoly sokat tanulhat, mint a zseniális politikustól, az agyafúrt Richelieu bíborostól. Az újdonsült gróf tanul is szorgosan, és így egyre jártasabb a szerelem és a politika dolgaiban.
A Budapesten született, de angol íróként világhírűvé vált Arthur Koestler (1905-1983) leghíresebb műve, a Sötétség délben is újra megjelenik július első hetén. A regény az elsők között, s talán a leghatásosabban mondta el az igazságot a harmincas évek Szovjetuniójának koncepciós pereiről. Nyikolaj Szalmanovics Rubasov, a regény hőse a régi bolsevik vezetőgárda tagja volt. Magánélete feloldódott a párt szolgálatában; nem ismert magasztosabbat, mint a célt, amelyet együtt kívántak megvalósítani. Ennek érdekében tudott kegyetlen és igazságtalan is lenni; de ellen tudott állni a fasiszta börtönök minden kínzásának, kényszerének is. A regény annak a rejtélynek az írói megoldása: hogyan lehetséges, hogy ezek az emberek, az ilyen emberek végül is nyilvános tárgyaláson mindent vállaltak, a legabszurdabb vádakat is, s az ügyésszel versengve mocskolták be magukat a kortársak káprázó szeme előtt?
Írd meg kommentben, hogy te melyiket olvastad már a fentiek közül?