Cucc könyv a cuccainkról. Ördögh Ottó humorista, író, középiskolai tanár cuccmenései, a 2002-ben elhunyt Kertész N. László (KNL) grafikatúráival cuccírozva. Mindennapi használati cuccaink (nem) mindennapi módon cuccosítva. A KULCSfontosságú IDŐtálló SZEMÜVEGlencse megSZAPPANozása, természetesen mindvégig LÁBTYŰt, KESZTYŰt és nemlyikünknek TÖKTYŰt kell viselnie, közben a KANCSÓ jár a kútra, útközben egy TÁSKA PÉNZt vagy egy PÉNZes TÁSKát találva. Becsületes megtalálónk WC-PAPÍR KITÜNTETÉSRE licitál miközben mi ÍRÓSZERt veszünk kezükbe és LÉGVÁRainkban elrejtőzve cuccosodunk. Mert ahogy a hírhedt Sékszpír is mondta, természetesen Cucclet című művében: „Cucc vagy nem cucc: az itt a kérdés.”
Hát, ez a könyv cucc a javából. S, hogy a mindennapjaink mennyire cuccosak az is kiderül belőle. „Röviden: ahhoz, hogy létezzünk, ott vannak a cuccaink, de ahhoz, hogy életben is maradjunk, itt vannak a vicceink. Vagy jókedvet csinálnak, vagy azt.” Nálam legtöbbször jókedvet csináltak, annak ellenére, hogy nem kis részben ironikusak és mindenféle más kifigurázó humorneműek. De hát, fő az önirónia, mert hanem főhet a fejünk!
Na, legyünk kicsit komolyak és könyvmolyok. Bár inkább az utóbbi, mert az előbbi nem igazán kézzelfogható egy ilyen olvasmány és grafikatúra fejtés után. A lényegre térvén azonban e kis cuccos szómenés és képforgatag a legjelentéktelenebb és a legjelentékenyebb használati tárgyaink és szokásaink által világit rá társadalmunk hétköznapi létének paradox mivoltára, abszurditására és nem ritkán nevetségességére, esetleg valóban elkeserítő tényeire, bár erre is szórakoztató módon. Igazából el is gondolkodtat, hogy tényleg ekkora röhej ez az egész cuccmindenség körülöttünk s jócskán ki is teregeti ezek szerint nagyon rosszul rejtegetett szennyesünk. Ez rendkívül nevetséges tükör. S jó, hogy van ilyen is, azt a cuccos mindenit! Mert hát rengeteg kritika és kioktató szöveg lát napvilágot jelenkorunk élőlényeiről és valamilyen szinten mindegyikünk fejében tudatosultak már ezek a hibák és őrült dolgok, de jobb nevetni rajtuk, mint sírni, ha nem szeretnénk a sírba hamarabb jutni.
A szómester és a rajzmester hihetetlen módon összehangolta szösszeneteit. A mondatok nagytöbbsége már amúgy is kétértelmű, vagy tartalmaz valamiféle szójátékot és ezt a rajzolmányok harmadik, vagy negyedik értelmezéssel is megtetőzik. Sokszor a mondat csak a grafikatúra által jut jelentéshez, de még milyenhez. Milyenhez? Na, igen, cuccoshoz, vicceshez… bár mint minden cucc, ez is relatív. A legtöbb részén nevettem, de volt amit nem értettem (köszönhető az én saját és személyes sütnivalóm pörkölésének, vagy a művészurak mondanivalójának) s talán volt olyan is amit, nem tartottam viccesnek. De hát ízlések és cuccok, kinek a pap, kinek a paplan…
S ne csűrjük csavarjuk tovább: összességében nagyon tetszett és élveztem a ráfordított időt. Viszonylag hamar végig lehet futni rajta, de részleteiben is élvezhető, gyakorlatilag bárhol felüthető és böngészhető. Tehát ha elfáradtunk és pihenni szeretnénk, vagy fáradni vágyunk mert már elég pihentek vagyunk, vegyük elő ezt az ördöghi könyvet és tömjük ki időnket mindenféle cuccal.