Miért lett öngyilkos Hemingway?

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Július 2-án múlt 50 éve, hogy Ernest Hemingway, a 20. század egyik legnagyszerűbb tollforgatója saját kezével vetett véget életének Idahoban, a saját otthonukban, miközben Mary, a felesége a hálószobában aludt. Akkor sokan azzal magyarázták Hemingway öngyilkosságát, hogy az írón eluralkodott az érzés, miszerint a karrierje hanyatlóban van, és már nem tud úgy írni, mint régen. Mások szerint személyiségzavarban szenvedett, felmerült az eladósodás, a baleset és a rák is, mint lehetséges okok. Voltak olyanok is, akik merőben más elmélettel álltak elő – de mindenki más úgy vélte, hogy ez csak egy panaoiás rögeszméje a Nobel-díjas írónak. A barátai már akkor megmondták, hogy Hemingway, élete utolsó évében súlyos depressziótól szenvedett. Az író ugyanis úgy tudta, hogy a J. Edgar Hoover vezette FBI szoros megfigyelés alatt tartja; állítólag azt feltételezték róla, hogy gyanús kapcsolatokat ápol Kubával. Voltak olyanok, akik már abban az időben is ennek tulajdonították Hemingway öngyilkosságát.


A szerző halálának 50. évfordulójára A. E. Hotchner, Hemingway egykori barátja írt cikket a New York Times-ban, amiben kifejti, hogy szerinte az FBI megfigyelése lényegesen befolyásolta Hemingway lelkiállapotát és taszíthatta a gödör szélére. Hotchner 14 évig volt az író barátja, több novellájának írta meg a színpadi változatát, regényeinek megfilmesítésében segített, együtt utaztak Franciaországba, Olaszországba, Kubába és Spanyolországba, ahol még egy bikaviadalon is részt vettek, mint matadorok. Ernest életkedve fertőző volt, mondja Hotchner.

1959-ben a Life magazin megbízta Hemingwayt – emlékszik vissza a Papa Hemingway és a Hemingway and His World szerzője –, hogy írja meg Spanyolország akkori matador-királyainak, Antonio Ordóñeznek és Luis Miguel Dominguínnak a történetét. Együtt utaztak Spanyolországba. Felejthetetlen nyár volt, meséli Hotchner, Ernest 60. születésnapját két napig tartó bulival ünnepeltük. Most visszagondolva, az volt a boldog idők utolsó nyara.

1960 novemberében Hotchner Idahoba utazott a szokásos, közös fácánvadászatukra.

Ernest és Duke MacMullen, egy közös barátunk, Shoshone-ban a vonatállomáson vártak rám, hogy Ketchumba vigyenek. Nem álltunk meg az állomással szemközti bárnál, ahogy korábban szoktuk, mert Ernest nyugtalan volt. Megkérdeztem, mire ez a nagy sietség.

A szövetségiek.

Mi van?

Mindvégig követtek minket. Kérdezd Duke-ot.

Nos… jött egy autó mögöttünk Hailey-től.

Miért követne téged az FBI? – kérdeztem.

Ez a poklok pokla. Mindent bepoloskáztak. Ezért jöttünk Duke autójával. Az enyémet bepoloskázták. Mindent bepoloskáztak. Nem használhatom a telefont. Felbontják a postámat.

Mérföldeken át csendben utaztunk, emlékszik vissza Hotchner. Ahogy behajtottunk Ketchumba, Ernest halkan azt mondta:

 

Húzódj le, Duke. Kapcsold le a reflektorokat.


A szemközti bank épületére bámult.

Mit látsz? – kérdeztem.

Könyvvizsgálók. Az FBI ráállította őket a bankszámlámra.

De honnan tudod ezt?

Miért dolgozna két könyvvizsgáló egy bankban az éjszaka közepén? Persze, hogy az én számlámat ellenőrzik.

Az elutazása előestéjén Hotchner egy étterembe ment vacsorázni a Hemingway házaspárral. A vacsora közepénél Ernest hirtelen azt mondta, hogy azonnal távozniuk kell. A felesége megkérdezte, hogy miért. Két FBI-ügynök van a pultnál, azért – felelte ingerülten az író. A következő napon Hotchner elbeszélgetett Ernest feleségével. Az asszony panaszkodott, azt mondta, Ernest órákat tölt egy kéziratával (ezt végül a halála után adták ki Vándorünnep cím alatt), de képtelen írni, csak forgatja a lapokat. Többször beszélt arról, hogy véget vet az életének, néha csak állt a fegyverszekrény előtt, a kezében egy puskával, és bámult ki az ablakon.

November 30-án beutalták egy kórházba, itt 11 alkalommal kezelték elektrosokkal. Hotchner januárban találkozott vele újra, a kórházban. Nem változott semmit: azt mondta, hogy a kórterem is be van drótozva, a telefonját itt is lehallgatják, és a betegek egyike szövetségi ügynök. Miután kiengedték a kórházból, kétszer próbált végezni magával, aztán egy repülőút során, miközben a Mayo Klinikára szállították, megpróbált kiugrani a gépből. Wyomingban a gép leszállt egy apró javításra, ezalatt megpróbált belegyalogolni a forgó propellerekbe.

Hemingwaynek 1961 július 2-án sikerült az, amivel oly sokszor kísérletezett: egyik saját vadászpuskájával főbe lőtte magát a földszinti szobájukban, miközben a felesége az emeleti szobában aludt.

A 80-as években az FBI Jeffrey Myers kérésére közzétette Hemingway aktáját. Az iratokból kiderült, hogy a Szövetségi Nyomozóiroda tényleg szoros megfigyelés alatt tartotta az írót; már a második világháború alatt magára vonta a nyomozók figyelmét, amikor egy antifasiszta kémhálózatot próbált megszervezni Crook Factory néven. Egészen 1960-ig, a Mayo Klinikára való beutalásáig megfigyelés alatt tartották. 1961 januárjában a megfigyelésével megbízott különleges ügynök a Hoovernek írt jelentésében közölte: Hemingway fizikailag és mentálisan is beteg.

Az FBI Hemingwayről egy 120 oldalas dokumentumot őrzött, de ebből 15 oldalt nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosítottak. Hogy mi vezetett az író öngyilkos lépéséhez, a mai napig sem világos, bár Hotchner vallomása kicsit más fénybe helyezi az akkori eseményeket.

Hotchner nem ment el a temetésre Ketchumba. Helyette beült a római Santa Maria Sopra Minervába, Hemingway egyik kedvenc templomába, és ott mondott búcsút a barátjának. „Ott eszembe jutott egyik kedves idézete – mondja Hotchner: Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”

 


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •