Donna Leon: Vérző kövek

Írta : Donna Leon
Eredeti cím : Blood from a Stone
Eredeti kiadás : 2005
Magyar cím : Vérző kövek
Fordította : Bíró Júlia
Kiadó : Geopen Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 302
88
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Donna Leon Velencében élő amerikai írónő. 1942-ben született New Jersey-ben, 23 éves korától Perugiában és Sienában tanult, majd tizennégy évi világkörüli utazást követően Velencében telepedett le, ahol angol irodalmat tanított a Maryland Egyetem olaszországi karán. Néhány éve felhagyott a tanítással és minden idejét az írásnak, valamint egyéb kulturális és társadalmi tevékenységeknek szenteli. Donna Leon a Brunetti-felügyelő karaktere köré felépített krimisorozatával vált ismertté, amelynek első kötete (Deat at La Fenice, 1992) magyarul Méregpohár az operában (2007) címmel jelent meg, 2011-ben pedig napvilágot látott a huszadik kötet is, Drawing Conclusions címmel. A húsz kötetből eddig nyolc jelent meg magyar nyelven, legutóbb a Vérző kövek (Blood from a Stone).


A Vérző kövek egy igazi klasszikus bűnügyi regény, és akárcsak Donna Leon Brunetti-sorozatának többi darabja, ez is Velencében játszódik. Egy hideg este, nem sokkal Karácsony előtt meggyilkolnak egy fekete utcai árust – vu cumpràt – a Campo Santo Stefanón. A márkás táskák hamisítványait áruló férfi halála látszólag bandák közötti leszámolásnak tűnik, azonban van néhány körülmény – pár amerikai turista többé-kevésbé használható tanúvallomására alapozva –, ami a nyomozást vezető Brunetti felügyelőt nem hagyja nyugodni. Elsősorban a gyilkosság módja kelti fel az érdeklődését: az áldozatot két fehér férfi lőtte le igen közelről, hangtompítós pisztollyal, ami korántsem jellemző az afrikai bevándorlók körében. Mi több a városban élő afrikai bevándorlók között semmiféle leszámolás nem igazán jellemző, szinte soha nincs közük komolyabb bűncselekményekhez, a rendőrség pedig többnyire elnéző velük szemben az illegális árusításért.

Miért kellett tehát meghalnia a fiatal fekete férfinak? Brunetti egyre mélyebbre ássa magát az ügyben – Vianello nyomozó és sinorina Elettra, rendőrségi titkárnő segítségével –, és egyre inkább meg van győződve, hogy sokkal több áll az események hátterében. Amikor a meggyilkolt férfi lakását átkutatva, egy doboz sóban elrejtve értékes drágakőnek tűnő köveket talál, majd nem sokkal később a velencei rendőrség kapitányhelyettese, Patta felügyelő figyelmezteti, hogy „felsőbb utasításra” hagyjon fel a nyomozással, mert azt a belügyisek veszik át, Brunetti gyanúja beigazolódni látszik. Az állását kockáztatva titokban folytatja az ügy felderítését, egyre közelebb kerülve egy magasszintű összeesküvéshez.

Donna Leon krimijének legnagyobb erőssége, hogy úgy tálal egy szórakoztató irodalmi témát, hogy mindvégig szépirodalmi igényességgel megalkotott könyvet tarthat kezében az olvasó. Hiányoznak belőle a modern krimikre jellemző erőszakos és akciódús jelenetek, ehelyett kapunk egy részletesen kidolgozott történetet – anélkül azonban, hogy valami rendkívüli csattanóra vagy látványos végkifejletre számítanánk –, a nyomozás legapróbb, klasszikusnak mondható részleteibe való betekintéssel. Nincsenek benne szuperhősök – sem pozitív, sem negatív értelemben – van viszont egy művelt és intelligens rendőrségi nyomozó, Guido Brunetti – akinek mellesleg a családi életébe is kellő betekintést nyerhetünk: megismerjük nemcsak az egyetemi tanár feleségét, Paolát és két gyereküket, hanem a család mindennapjait is –, valamint néhány érdekes karakter a rendőrségi dolgozók között és a felügyelő baráti körében. Bepillantást nyerhetünk ugyanakkor a korrupcióval átitatott rendszer működésébe is.

Emellett mindenképpen említésre méltó a magával ragadó hangulat, amely révén az olvasó nem ritkán ott érzi magát Velencében – még ha a történet majdnem egészén végighúzódó zord időjárási körülmények miatt nem is kívánkozik oda –, és nem utolsósorban szinte érzi az étvágygerjesztő módon bemutatott olasz ételek és italok illatát és ízét. A városkép és a gasztronómiai ízelítő által teremtett hangulatot nagymértékben fokozzák a szövegben gyakran előforduló olasz kifejezések, szófordulatok, amelyek fordítását lábjegyzetben oldja fel a szerző/szerkesztő.

A fentieket egy igényes kiadás foglalja keretbe, amelyért – a Brunetti-sorozat másik hét kötetét is magyar tolmácsolásban megjelentető – a Geopen Kiadót illeti dicséret és köszönet.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •