Arról vannak viták fociberkekben, hogy Lionel Messi minden idők legjobb labdarúgója-e vagy sem – megelőzve a két legnagyobbnak tartott Pelét és Maradonát –, azt azonban már kevesen vitatják, hogy az argentin a jelenlegi focimezőny legnagyobb játékosa. Ennek megfelelően, és olyan társaihoz híven, mint Ronaldinho, Henry, Cristiano Ronaldo, Kaká, vagy a már visszavonult Zidane és Ronaldo, méltán kapott helyett az Aréna 2000 Kiadó által kiadott, A világ legjobb futballistái című sorozatban.
Ennek ellenére Misur Tamás könyvének korántsem az a célja, hogy Messit a világ legjobb focistájának kiáltsa ki, sokkal inkább egy kis életrajz és karriertörténet, eseményekkel, sztorikkal, idézetekkel, és sok-sok képpel, igényes minőségű kiadásban. A szerző hat fejezetben, 87 oldalon járja körül Lionel Messi focikarrierjét, a kezdetektől 2009. október 31-ig. Nehéz úgy írni egy ilyen könyvről, hogy az ember óhatatlanul is ne említsen meg olyan részleteket, amelyek miatt spoileresnek tűnik a beszámoló, viszont igyekeztem azokat a momentumokat kiragadni, amelyek Messi karrierjének amúgy is legismertebb és talán legtöbbször hangoztatott pillanatai. És mindemellett mentségemre legyen mondva, hogy a könyvben szereplő sok adatból és információból amúgy szinte lehetetlen volna annyi részletet elárulni egy cikkben, hogy ne maradjon még mindig rengeteg érdekes olvasnivaló, ami miatt megéri fellapozni a kiadványt.
Az első fejezet a gyerek Lionel első tizenhárom évét, az 1987–2000 közötti időszakot eleveníti fel. Ennek az időszaknak – a gyerekkori, rosariói első fociélmények, a Newell’s Old Boys által 7 éves korában történő leigazolás és a már akkor megmutatkozó kivételes tehetség mellett –, kétségkívül a kis focista betegsége volt a meghatározó aspektusa: a Pulgának (Bolhának) becézett játékos növekedésihormon-termelési zavarral küzdött, aminek következtében egyes orvosok úgy vélték, sosem fog 140 cm-nél magasabbra nőni. A költséges hormonkezelést a család nem engedhette meg magának, így érthető módon az apa, Jorge Messi, elsődleges célként nem világklasszis focistát, hanem egészséges felnőttet szeretett volna nevelni fiából.
A második fejezet a Barcelona híres utánpótlás-nevelési akadémiáján, a La Masíán eltöltött hét év eseményeit összegzi. Ehhez persze szükség volt Carles Rexach utánpótlás-igazgató éleslátására, aki felismerve a 13 éves gyerekben rejlő tehetséget, egy szalvétán ajánlott szerződést Lionel szüleinek, vállalva a hormonkezelés költségeinek a finanszírozását. Na meg persze arra, hogy a katalán klub utánpótláscsapataiban Messi beváltsa a hozzá fűzött reményeket. Ez utóbbival nem volt gond: 16 évesen már rendszeresen edzett a nagy csapattal.
A harmadik fejezet a Barcelona első csapatánál eltöltött első szezonjait foglalja össze, amelyekben Messi karrierje folyamatosan ívelt felfelé. Egy lábközépcsont-törés miatt azonban a 2006–2007-es szezon volt első teljes idénye a Barcában, és ekkorra vált igazából a csapat kihagyhatatlan alapemberévé, majd Ronaldinho 2008 nyarán történő távozását követően a – focis körökben talán legnagyobb presztízzsel bíró – 10-es számú mez méltó birtokosává.
A következő, 2008–2009-es idénynek egy egész fejezetet – a negyediket – szentel a szerző. Ez volt az a szezon, amelyben Messi mindent megnyert klubcsapatával, amit lehetett – spanyol bajnokság, Spanyol Kupa és Spanyol Szuperkupa, BL és Európai Szuperkupa –, 51 tétmérkőzésen összesen 38 góllal és 18 gólpasszal járulva hozzá a katalán csapat sikereihez, és szintén ebben az évben – de már a könyv kronológiájának lezárását követően – megnyerte a legnagyobb egyéni focistasikerként elkönyvelhető Aranylabdát, valamint a FIFA Év Játékosa díját is.
Az ötödik fejezet Messi karrierjének egy kevésbé sikeres vetületével, a válogatott szereplésekkel foglalkozik. Ami ifjúsági válogatottként még simának indult – egy U20-as VB-aranyérem és gólkirályi cím 2005-ben, majd egy olimpiai arany 2008-ban –, az a felnőtt válogatottban – az éppen Magyarország elleni történő, kissé szerencsétlen bemutatkozáshoz hasonlóan – nem a várakozások szerint alakult. Akik vitatják, hogy Messi lenne minden idők legnagyobb focistája, azok többnyire éppen a válogatottbeli sikertelenségek – vagy inkább elmaradó sikerek – miatt teszik ezt. Kétségkívül, hogy két évvel a könyv megjelenése után is a még mindig ifjú – mindössze 24 éves – Lionel karrierjének legnagyobb hiányossága a válogatottban való nem túl meggyőző szereplés.
A könyv utolsó, hatodik fejezete Lionel Messi 2009. október 31 előtti pályafutásának legfontosabb számadatait ismerteti, az egyes bajnoki idényben játszott mérkőzéseinek és góljainak számától kezdve, az elnyert csapat és egyéni címek felsorolásán keresztül egy „Messi első mérkőzése/gólja a különböző szinteken” típusú összeállításig. És hogy mennyire nem lefutott még az argentin karrierje, azt talán az jelzi a legjobban, hogy a klubcsapattal szerzett tíz és az ifi válogatottal szerzett két trófeát tartalmazó lista nem egészen két év alatt további öt klubtrófeával és számos egyéni díjjal – köztük kétszer is a legrangosabbnak tekintett Aranylabdával – bővült.
Azon túlmenően pedig, hogy a könyv egy korrekt kis összeállítás Lionel Messi karrierjének legalapvetőbb momentumairól, számos érdekességet is találunk benne, olyanokat többek között, mint a szülővárosában, Rosarióban született legismertebb argentin focisták névsora; a növekedési hormonról szóló egyoldalas összeállítás, amely a focista betegségének megértésében segít; egykori és mai edzőinek, valamint játékosoknak róla szóló nyilatkozatai; a Messit megelőzően az új Maradonának titulált játékosok tablója stb. És mindezek egy tartalmas, szintén érdekességekkel teletűzdelt képanyaggal körítve. Messi-rajongóknak kötelező darab, de más focirajongóknak is ajánlott olvasmány.