Robert Merle: Mesterségem a halál

Írta : Robert Merle
Eredeti cím : La mort est mon métier
Eredeti kiadás : 1952
Magyar cím : Mesterségem a halál
Fordította : Gera György
Kiadó : Európa Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2007
Terjedelme (oldalszám) : 332
94
Vidd hírét!
 
 

A regény egyes szám, első személyben íródott, így Rudolf Lang életrajzaként is értelmezhető. Az olvasó évről évre haladhat előre a cselekményben, mely 1913-ban indul, Németországban. Rudolf Lang – aki erős katolikus családban nő fel – családjának felmenői és élő rokonai közt számtalan tiszt, ezredes található, s természetes, hogy ő is a katonai pályát szeretné választani. Nézeteit labilis édesapja nem osztja, mivel egy félrelépés miatt felajánlotta fiát a Szent Szűznek. Rudolf viszolyog a hittérítői pályától, ráadásul egy, az iskolában történt incidens után elveszti Istenbe vetett hitét is.

1914. májusában apja meghal, később Németország hadat üzen, s a 16 éves Langnak sikerül kijutnia a frontra. „Munkáját” alaposan végzi, elszánt és elkötelezett, parancsnokának feltétel nélkül engedelmeskedik. Ezen tulajdonságai a könyv további részében méginkább bizonyosságot nyernek. A fronton van, mikor édesanyja halálhíre eljut hozzá. A halállal közömbös marad, akárcsak eddig.

Gyakran éhezik, nem találja helyét a polgári életben, az öngyilkosság gondolata is megfordul fejében, azonban mikor tudomást szerez arról, hogy Németországnak szüksége van a férfiakra, belép  a Nemzetszocialista Pártba.

Mint ahogy azt már Merlétől megszokhattuk, regénye nem csupán cselekményeket foglal magába, hanem komoly társadalmi problémákat tárgyal, ugyanakkor az olvasóra hagyja ezek továbbgondolását. „Az ember nagyon olcsó” írja, s mennyire aktuális ez manapság is, hiszen gyakran egy utolsó generációs mobilt, laptopot, stb. többre értékeljük barátunknál, s nem kevés esetben – megkockáztatom – talán szüleinknél is. Elanyagiasodott világban élünk, ahol a szellemi érték már nem igazán számít értéknek. Ugyanakkor találkozhatunk az egyén-tömeg viszonyának boncolgatásával, és arra a kérdésre is választ kaphatunk: vajon milyen szerepet játszik személyiségünk kialakulásában közvetlen környezetünk.

Ahogy egyre inkább haladunk előre a cselekményben megismerhetjük Rudolf anarchikus, féktelen oldalát, akinek csupán a hazaszeretet lebeg szeme előtt, s ennek nevében bármire hajlandó, amennyiben utasítják rá. Hidegvérrel gyilkol meg egy zsidót, majd később kijelenti: „Az ördög nem ördög. Zsidó.”

Folyamatosan halad a ranglétrán felfele. Megbízható, tisztességes, gyakorlatias munkaerő. Himmler megbízza a zsidók kiírtásával kapcsolatban eddig felmerült problémák megoldásával, illetve egy technikailag oly módon kialakított rendszer kiépítésével Aushwitzban, mely lehetővé teszi naponta legalább 2000 zsidó megsemmisítését. Rudolf minden erejével a parancs teljesítésére koncentrál, s félretéve az erkölcsi morált, sikerül eleget tennie a kérésnek. A feladat elvégzése után ugyanakkor teljes mértékben elégedett, lelkiismeretfurdalás nélkül működteti a „rendszert”, s miközben bizalmas társa öngyilkos lesz, ő az emberirtás mesterévé válik.

Himmler letartóztatása és a párt bukása megtorlást von maga után. Rudolfot letartóztatják. Bírósági kihallgatása alkalmával is azt vallja: ő csupán parancsok sorozatának volt végrehajtó szerve, őt nem terheli felelősség, s egyedül azt fájlalja, hogy felettese, Himmler öngyilkos lett, cserbenhagyva így őt.

Morbid, paradox, mégis valószerű, hiteles képet fest könyvében Merle a nácizmus és antiszemitizmus koráról, az olvasó pedig annyira elmerül a regény cselekményében, hogy néha már maga is azon elmélkedik, hogyan semmisíthető meg napi 2000 tetem, esetleg milyen díszletet kellene építeni, hogy a zsidók gyanútlanul besétáljanak a „különleges kezelésre”.


Vidd hírét!