Bevallom, nem sok krimi szerepel az elolvasott könyveim listáján, ez a regény mégis felkeltette az érdeklődésem. Nem a műfaj, inkább a főszereplője miatt vettem kézbe. Ez is, ahogyan legutóbbi skandináv krimim, nem csak krimi, hanem több annál, egy különc életének egy darabját hivatott bemutatni. Ő nem más, mint Sybilla, a kitaszított, aki megszökött a diliházból és az utcán tengeti mindennapjait. Az utcán sem akárhogy, hisz leleményének köszönhetően, elég gyakran drága hotelekben éjszakázik, gazdag vendégek cekkjén. Éppen egy ilyen luxus éjjel után, holtan találják palimadarát és szereplőnknek menekülnie kell, hisz a rendőrség körözni kezdi, mint egyetlen gyanúsítottat.
Az eseményeket három szálon követhetjük, vagyis inkább két és fél szálon. Elsősorban bujkálhatunk Sybillával, osztozhatunk félelmeiben, másodsorban bepillanthatunk a lány múltjába és végül a fejezetek közt szerepel néhány rejtélyes naplóbejegyzés magától a gyilkostól is…
Ebben a krimiben nem bukkan fel hosszúkabátos, keménykalapos nyomozó, vagy rendőr. A gyilkosságokat Sybilla nézőpontjából követhetjük végig, ugyanolyan érthetetlenül állva az események előtt, mint ő maga. Itt-ott megjelennek újságcikkek, amelyeken keresztül megérthetjük a közhangulatot, amely főszereplőnk ellen forr. A középpontban mindvégig a társadalmi perifériára szorult Sybilla különös hétköznapjai állnak és az ő vívódásai azzal a teherrel a vállán, hogy most már nem csak koldus, hanem állítólagos gyilkos is. Kiben bízhat meg, kire számíthat ezentúl, hiszen eddig sem számíthatott szinte senkire? Felismerték, nem ismerték fel? Most még nehezebb lesz belopóznia potyázó helyeire, ráadásul szállodás trükkjeivel is fel kell hagynia. Mert a gyilkos nem pihen… És a szálakat végül csak kibogozza valaki, valaki felveszi a nyomozó szerepét…
A könyv teljesen átadja Sybilla érzelmeit az adott helyzetben, akár mi olvasók is képesek vagyunk vele együtt rettegni, elveszteni a reményt, majd újra megtalálni. Igazi északi regény, hideg borzongással, ködös tájjal, nyomasztó hangulattal. S bár a fokozatosan felbukkanó nyomokból a könyv vége előtt is képesek vagyunk kitalálni az indítékot, az írónő mégis meglep egy egészen szokatlan és váratlan fordulattal a végén.
Nem egy hosszú mű, viszonylag hamar ki lehet olvasni. Egy esős nyári napon vagy őszi délutánon igazán jól elszórakoztathatja olvasóját.