Ivan Szergejevics Turgenyev

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

1918 november 9-én született az egyik legelőkelőbb orosz család sarjaként. Apja tüzér tábornoki ranggal ment nyugdíjba, és békés öregkort élt meg a hatalmas birtokon, amelyet hozományként kapott feleségével, aki a dúsgazdag Lutovinov család leánya volt, erős akaratú, művelt, uralkodó természetű családanya.


A szülői otthon negyvenszobás kastély volt, melyben több szobát töltött ki a sok ezer kötetes családi könyvtár, amelyben úgyszólván az összes addig megjelent orosz könyv megvolt, de ennél sokkal több francia könyvet talált a véghetetlen polcokon az olvasni kívánó, így nem csoda, hogy Turgenyev már gyermekkorában történelmi regényeket és filozófiai műveket olvasott.

Puskin és Lermontov versein nőtt fel, a középiskolai évek alatt pedig ő maga is verseket írt, még tanárai is elismerték, hogy nemcsak szépen versel, de szókincse is gazdag. Ez gazdag nemesi családok sarjainál ritkaságszámba ment akkoriban, hiszen otthon és társaságban franciául beszéltek, míg anyanyelvük használata kimerült a jobbágyoknak adott kurta parancsokban. A diák Turgenyev azonban egyre jobban megkedvelte a cselédeket, a lakájokat, udvaros szolgákat, el-eljárt a falvakba, és megrendítette méltatlan sorsuk. Otthonukban pedig azt tapasztalta, hogy szülei is ugyanolyan kíméletlen zsarnokai a jólétüket adó népnek, akár a többi földesúr, így nem csoda, hogy már korán nem szeretett családi körben lenni.

20 évesen Berlinbe utazott filozófiát hallgatni, itt kezdte el érdekelni a politika és a társadalomtudomány, a filozófusok közül pedig főleg Hegel nézetei hatottak rá.

25 évesen hazatér, ekkor jelenik meg első elbeszélő költeménye, a Parasa. Nem sokkal később az akkori legtekintélyesebb és legszínvonalasabb kritikus, Belinszkij biztatására novellasorozatba kezd a vidéki földesurak és parasztok életéről Egy vadász feljegyzései címmel. A könyvet azonban a szentpétervári cenzor visszautasítja, mivel a mű a dolgozó nép méltatlan megaláztatására fókuszál, a moszkvai azonban – tekintettel ismert családjára – engedélyezi. A megjelenést botrány követi, a cenzort elbocsátják, a kiadványokat betiltják, a szerzőt pedig lázítás vádjával egy évre családi birtokukra száműzik. Az egy év leteltével Turgenyev előbb Németországba majd Párizsba utazik, ahol először az írók közt lesz tekintély. Flaubert-rel talán a legjobb barátságban van, nála ismerkedik meg és barátkozik össze Zolával, a Goncourt fivérekkel, Daudet-val és a fiatal Maupassant-nal.

A későbbi nagy regények még csak készülődnek, közben pedig dolgoznia is kell, hisz hazulról már rég nem küldenek pénzt a „rossz útra tért” fiúnak. Újságcikkeket és színdarabokat ír franciául. 1850-ben – nem sokkal apja halála után – édesanyját is elveszíti; ekkor rövid időre hazautazik, ahol kiderül, hogy egyszeriben az Orosz Birodalom egyik leggazdagabb embere lett, így a magányos, agglegényi művészélet mindhalálig biztosítva volt.

1858-ban megjelenik Rugyin című regénye, mely minden nyelven sikerkönyv lett. Címadó hőse a XIX. század derekán az az ismert típus, amelyet Puskin Anyeginje óta „fölösleges ember”-nek nevez a kritika. Két évvel később megjelenik fő műve, az Apák és fiúk, mellyel megteremtette a nihilista jelzőt, amivel főhősét, Bazarovot jellemezte.

Turgenyev férfi-hőseinek viszonylagos szabadsága és tehetetlensége egyaránt abból ered, hogy a választáshoz sincs erejük: sodródnak és sodortatnak. Az író épp ezt figyeli bennük, azzal az ironikus részvéttel, mint Mikszáth a magyar dzsentrit.

Az Apák és fiúk világsikerétől Turgenyev élő klasszikusnak számított; ekkor már haza-haza is látogatott Oroszországba, ahol az otthoni irodalmi élet nagyjai mesterüknek tekintették: Tolsztoj és Dosztojevszkij mellett a szárnyait még csak épp próbálgató Csehov is az ő novelláit akarta utolérni, ám ő mégsem maradt otthon. Mindig orosznak tartotta magát, de olyan orosznak, aki Franciaországban érzi igazán otthon magát. Már hosszú ideje földbirtoka volt nem messze a francia fővárostól, ide is tért haza 65 éves korában meghalni.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •