Christine Lucas negyvenhét éves, de huszonéves egyetemistának képzeli magát. Különös amnéziában szenved: semmire sem emlékszik az elmúlt két évtized eseményeiből, mindig csak az aktuális nap történéseit képes észben tartani, másnapra viszont azok is törlődnek memóriájából. Így minden reggel arra ébred, hogy egy idegen férfi fekszik mellette az ágyban. A férfi pedig minden nap türelmesen elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, és hogy Christine húsz évvel ezelőtt komoly fejsérüléssel járó autóbalesetet szenvedett, amelynek következtében elveszítette emlékezőképességét.
A nő minden egyes nap megpróbálja feldolgozni a hallottakat, a semmiből visszaszerezni emlékeit és újjáépíteni életét. Az emlékekkel folytatott szélmalomharcszerű küzdelemben egy fiatal orvos, dr. Nash van a segítségére, aki a férje tudta nélkül próbálja kezelni. Az első pozitív változás akkor áll be Christine állapotában, amikor az orvosa tanácsára egy új terápiás módszert próbál ki, hátha az segít visszanyerni emlékeit: titkos naplót kezd vezetni, amelybe minden este leírja az adott nap történéseit. Napról-napra újraolvasva a leírtakat, feltárul számára a közelmúlt, mindeközben pedig a balesetét követő időszakból is visszatér egy-egy emlék.
Minél több mozaik kerül a helyére, annál több megválaszolatlan kérdéssel szembesül, és annál inkább érzi, hogy valami nagyon nincs rendben. Képtelen eldönteni, hogy mi az, ami tényleg megtörtént vele a múltban és emlékként visszatért, és mi az, ami csak a képzelete szüleménye. Egyre elszántabban próbál véget vetni ennek a lehetetlen helyzetnek, közben azonban egy kegyetlen játszma kellős közepén találja magát. A kérdés csupán az, hogy mi a szörnyűbb számára: emlékek nélkül élni a szürke mindennapokat, vagy szembenézni egy igencsak sokkoló valósággal, amelyben sok minden és sok mindenki más, mint aminek látszik?
S. J. Watson regényének témája már a fülszöveg elolvasása után felkeltette az érdeklődésemet, holott általában nem szoktam túl sokat adni a legtöbbször túlzottan hatásvadász könyvajánlókra. Itt viszont már az alaphelyzet megfogott: félelmetes lehet minden reggel úgy ébredni, hogy az ember számára nemcsak az ágyban mellette fekvő személy ismeretlen, hanem a tükörből is egy vadidegen néz vissza. Amikor pedig azt is megtudtam, hogy egy fizika szakot végzett, hallássérült gyerekek gyógyítására szakosodott specialista első regényével állok szemben, amely mellesleg egy írókurzus elvégzésének végeredményeként született, igencsak furdalt a kíváncsiság.
Nem csalódtam. A szerző kiválóan szövi az egyébként három részre tagolt történet fonalát: előbb egy nem túl hosszú, a jelenben játszódó részben beavat a legfontosabb részletekbe, aztán egy hosszabb, több száz oldalas részben Christine naplóján keresztül tárja fel az elmúlt két hét történéseit, végül pedig visszatér a jelenbe, és az addig nagyjából egyszemélyes drámaként zajló történetből átvált egy idegborzoló thrillerbe. 
Egyfajta ellentmondásként éltem meg az olvasást: miközben a középső és egyben leghosszabb rész alatt többször is éreztem, hogy számomra nem eléggé pörgős a sztori, mégis meglepődtem, hogy milyen gyorsan fogynak az oldalak és nem kívánom letenni. Ez kétségkívül a szerző érdeme: amikor az olvasó érzi, hogy most már egy picit többre volna szüksége, akkor felbukkan egy-egy új információ vagy emlék Christine életéből, ami felpörgeti az eseményeket. De nemcsak ezeket adagolja nagyon jól a szerző, hanem a feszültséget is: Christine-hez hasonlóan az olvasónak is egyre nehezebb eldönteni, hogy mi igaz és mi nem, vagy kiben lehet megbízni és kiben nem. A nagyobb átélést segíti, hogy a történetet egyes szám első személyben meséli el Christine, így gyakorlatilag vele együtt sodródunk az emlékek és kételyek közepette. Talán az egyedüli, ami igazán csalódást okozott, az a végkifejlet: nem éreztem sem eléggé kidolgozottnak, sem eléggé ötletesnek. A cselekmény vonalvezetéséhez képest egyszerűen túl közhelyszerűen zárta le az egészet a szerző, mindent a helyére akart tenni, semmit sem bízva az olvasó képzeletére.
A Mielőtt elalszom magyar fordításban 2011 nyarán jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. A könyvből az elkövetkező években film is készül, a megfilmesítés jogát Ridley Scott vásárolta meg, a rendező pedig az eddig inkább forgatókönyvíróként tevékenykedő Rowan Joffe lesz.