Ilyen téli estékre ajánlom Jane Johnson legújabb regényét, A szerelem amulettjé-t, mely a Szahara forró, titokzatos világába kalauzolja az olvasót, aki maga előtt láthatja a naplemente fényeit, érezheti a homok ropogását a talpa alatt, elkábulhat a bazaar fűszereinek illatától, és körüllengheti őt a teveszőr pokróc és kecskeszőr sátrak átható szaga.
A regényben két párhuzamos történet, illetve sors kibontakozását követhetjük nyomon, egy fiatal, modern, független nőét, illetve az ősi hagyományokat követő, öntudatos tuareg lányét. Már a regény első pár oldalától kezdve ott motoszkál az olvasóban a kérdés: vajon hogyan fogja keresztezni egymást e két nő életútja, mi az a kapocs ami összekötheti két egymástól ennyire eltérő mentalitású, életmódú és kúltúrájú ember életét?
Isabelle története Londonban kezdődik, ahol jól szituált londoni adótanácsadóként éli független életét. Apja halálakor azonban rámarad egy furcsa doboz, benne egy levél, egy arab írás a legendás tuareg királynőről és egy antik ezüstamulett.
Azzal az eltökélt szándékkal, hogy megfejti az amulett titkát, Isabelle – barátnője, Eve kíséretében – nekivág Marokkónak. Ám a vakáció rosszul kezdődik, már az első nap baleset éri sziklamászás közben, megsérül a bokája és mire észbe kap, unalmas üldögélés helyett, már lelkes segítőjével, Taibbal autózik a sivatag szélén lévő, távoli kis faluba, ahonnan aztán az események váratlanul tovább sodorják a végtelen Szahara felé.
Afrikának ezen a látszólag kihalt részén, ahol Marokkó, Algéria, Mali és Mauritánia találkozik, régen a nomád törzsek szabadon éltek és kereskedtek, újra meg újra átkelve tevéikkel a sivatagon. Abban az időben a határokat csak papíron húzott vonalaknak tekintették, nem volt gyakorlati jelentőségük. Ám idővel a dolgokat megváltoztatta a kapzsiság, az olaj és az ásványi kincsek utáni vágy: utak jöttek létre, a határokat ellenőrzés alá helyezték, lehetetlenné téve a tuaregek hagyományos életét.
Ebben a bizonytalan világban Isabelle és Taib váratlanul ismeretlen fegyveresek fogságába esik, és hamarosan már azt sem tudják, hogy a terepjárókkal merre viszik őket. A reménytelennek látszó helyzetben egyre jelentősebb szerepet kap a nyakában hordott amulett, amire elrablóik vezetője is egyre nagyobb érdeklődéssel néz, és aminek titkát már nem csak Isabelle szeretné kideríteni.
A regény másik szála Tin Hanan, a legendás tuareg hercegnő késői leszármazottjának, Mariatának az útját követi, keresztül a Szaharán, az Aggadir hegységig, ahol elveszett rokonait, egykori szerelmét keresi. Útja a sivatagot átszelő legendás Só-Úton át vezet, mely a tuaregek számára egyaránt jelentette úgy az élet, mint a halál útját, hiszen a törzs férfitagjai a megélhetés miatt keltek át rajta újra meg újra, ám a sivatag kiszámíthatatlansága miatt ez sokak számára az utolsó utat jelentette.
Mariata útja során naponta megküzd a sivataggal, és ahogy egyre beljebb kerül a Szaharába, az olvasó is egyre mélyebben megismeri a tuaregek étkezési, öltözködési, házassági szokásait, az esküvői és temetési szertartást, vagy a férfiak nőkkel szembeni elvárását, magatartását.
Különös világban játszódó romantikus történet ez, ami önmagában is olvasásra érdemes, de azáltal, hogy a sivatagban hazátlanul tengődő tuaregek sorsát is elénk tárja, olyan üzenetet hordoz, ami kiemeli a kellemes olvasmányok közül.
A szerelem amulettje lehetőséget nyújt a menekülésre a hétköznapok szürkeségéből, egy olyan regény ez, amelynek nem akarjuk, hogy vége legyen, ugyanakkor a boldog végkifejletért áhitozunk. Hát akkor kezdődjön a kaland…