Interjú a 80 éves le Carré-val

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

John Le Carré – a kémregény irodalom egyik legismertebb alakja – aki már több mint negyven éve él St. Buryanben (Cornwall, Anglia) október 19-én ünnepelte 80. születésnapját. Az író, aki A kém, aki bejött a hidegről című lenyűgöző alkotásával lett világszerte ismert, megígérte, hogy következő írása az önéletrajza lesz. Le Carré – eredeti nevén David John Moore Cornwell – azt állítja, jelenleg épp azt igyekszik kideríteni, hogy vajon képes-e még írni. Születésnapján a monstersandcritics-nek adott interjút, azt közöljük veletek:


K: John le Carre úr, tervezi, hogy 80-ik születésnapján egy új regénnyel lepi meg olvasóit?

V: Nem tenne jót a regénynek, ha egyidőben jelenne meg Az áruló című könyvem filmváltozatának bemutatójával. Természetesen mindenképpen be kell fejeznem a regényt az elkövetkező hat hónapban, azonban ha nem leszek elégedett az irományommal, nem fogom publikálni. Ha így lesz, be kell majd ismernem magamnak, hogy írói napjaim leáldoztak. Most fog eldőlni, hogy képes vagyok-e még írni. Egyszerűen nem akarok olyasmit kiadni, ami nem elég jó. Azt hiszem nagyon óvatosnak kell lennem.

K: És gondolkozott már azon, hogy inkább önéletrajzot írjon?

V: Egy jól ismert önéletrajzíró, Adam Sisman nemrég eljött hozzám mondván, hogy meg akarja írni az életrajzomat.Mondtam neki, hogy a “tollbamondott életrajzírás” nem az a műfaj, amit én tisztelek. Tehát adtam neki egy listát az emberekről, akiket ismerek, és akik közül bizonyára néhányan nem rokonszenveznek velem, ám hasznosak lesznek az életrajzíróm számára. Mondtam neki, kezdje el a munkát, a legrosszabbat hozva ki magából…Sajnos, ő éppen ezt csinálja…Elég furcsa érzés 80 évesen engedélyt adni valakinek, hogy menjen és keressen fel minden embert, akivel valaha kapcsolatban álltam. Ez nagyon sok embert jelent. Nők meg minden…

K: A Titkosszolgálatnál töltött ideje is része lesz a könyvnek?

V: Ezzel kapcsolatban van egy nagyon vices történet: Sisman felkereste az egyik volt kollégámat a Titkosszolgálatnál és megkérdezte: “Mit csinált David a Titkosszolgálatnál?” A fickó elgondolkozott és azt mondta “Fogalmam sincs. De megyek és felhívom a főnököt.” Ezzel magára hagyta Sismant, telefonált egyet, majd visszajött és így szólt: “Hát ez rendkívüli. A főnök sem tudja.”, mindezzel nagyon összezavarva szegény Sismant.

K: Hmm… és mondja, Ön tudja, hogy mit csinált ott?

V: Ó, nem, egyáltalán nem! És még ha akarnám sem beszélhetnék róla.

K: Azért mégiscsak vannak történetek az életéről, amikről csakis Ön tudna igazán írni…

V: Már gondoltam rá, hogy talán megírhatnék néhány epizódot az életemből. Apám fiának lenni olykor rendkívüli érzés volt.  Tudja, neki versenylovai voltak, ám mivel gyakran nem fizette ki a bukmékereket, nem volt mersze kimenni a lóversenyekre. Szóval ilyenkor mindig ideadott nekem egy köteg pénzt én meg – egy gyerek! – kimentem a lóversenypályára és egyik bukmékertől mentem a másikig, fogadásokat kötve a lovaikra. Közben persze olykor-olykor felfigyeltek rám az emberek és utánam kiabáltak: “Hé, te…nem Ronnie Cornwell fia vagy? Vigyázz magadra, fiú, vigyázz magadra…”

K: Na és hogy érzi magát 80 évesen?

V: Egyszerűen csak túl korainak tűnik. Persze mindig is benne volt a szerződésben, csak egyszerűen nem tudtam, hogy majd ilyen hamar kézbesítik. De végülis ez így van rendjén. Készen állok a halálra. Hihetetlenül jó és izgalmas életem volt. 13 unokám van, a fiaim pedig fantasztikus feleségeket találtak maguknak… És habár nagyon nehéz a saját dolgaimról olvasnom, egyben elégedettséggel is tölt el. Tehát, ha túl korán jönne a vég, hálán kívül nem éreznék egyebet. Bűn lenne hálátlan lenni egy ilyen élet után.

K: Németországban Önnek ítélték a Goethe-díjat az Európa-i integráció érdekében tett közbenjárásáért – Ön mégis szkeptikusnak tűnik ezzel kapcsolatban…

V: Osztozom az Európai Álomban. Azonban engem teljesen összezavar, amit ez a gyakorlatban jelent. Nekem úgy tűnik, jelenleg egy hatalmas légüres tér van itt. A görögöket kínosan érinti a nyomoruk, a németeket kínosan érinti saját nagylelkűségük és ez egyben meg is rémíti őket. Kétségtelenül Németország a legerősebb hatalom Európában. És részben emberi, részben politikai okokból kifolyólag Angela Merker kancellár nem akarja elfogadni ezt a szerepet…Nekünk pedig szükségünk van egy új elitre…

K: És kik lennének a tagjai ennek az új elitnek?

V: Úgy gondolom, elkerülhetetlen a középosztály forradalma, a nemzeti parlamenteken keresztül. Az embereknek ki kell menni az utcára és közölni a parlamenttel az aggályaikat, megbizonyosodva róla, hogy panaszaik meghalgattatásra találnak. Amikor a parlament szégyenteljes törvénykezéseket léptet érvénybe, szeretném magunkat az utcákon látni.

K: Az elmúlt években Ön kíméletlen bírálója volt az Egyesült Államoknak. Még mindig az?

V: Amerika kormányozhatatlanná vált és ez ijesztő. A jobb-oldali média uralma az amerikai közvélemény felett megállíthatatlannak tűnik… Véleményem szerint Obama elnökségének köríve az alkalmatlanság köríve lesz. Nem tudta bezáratni a fekete börtönöket, sem pedig Guantanamo-t. Az egészségügyi rendszerrel sem igazán tudott mihez kezdeni. Afghanisztán ügyét sem tudta megoldani. És a Közel-Kelettel folytatott béketárgyalások már a kezdetektől veszett fejsze nyelének bizonyultak.

K: Mit mondana ma a híres kém-mestere, George Smiley?

V: Nos, először is Smiley már bizonyára halott volna mostanra. De ha mégsem, azt mondaná: Megbírkóztunk a kommunizmussal, most meg kell bírkózni a kapitalizmussal.

Forrás: monstersandcritics.com


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •