A legrosszabb szexjelenet 2011-ben

Vidd hírét!
  •  
  •  

A brit Literary Review idén 19. alkalommal adja át a nem túl megtisztelő „Az év legrosszabb szexjelenete” díjat. A tizenkét jelölt között volt egy magyar szerző is: Nádas Péter az itthon 2005-ben kiadott Párhuzamos történetekben olvasható egyik jelenete miatt került a listára, mivel a regény angolul az idén jelent meg. A végső, kilences jelöltlistán azonban Nádas Péter már nincs ott. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy van másik kilenc olyan szexjelenet, ami még ennél is rosszabb.


Nagy nevek is felkerültek a listára, ott van közöttük például Stephen King, a horror koronázatlan királya, aki legújabb regénye, a 11.22.63 egyik jelenete miatt kaphatja meg idén a nem túl nagy dícsérettel járó elismerést. A könyv alig pár hete került a boltok polcaira angol nyelven, és várhatóan a magyar fordítás is megjelenik jövőre. A magyar nyelv gazdagságának köszönhetően szinte biztosan nem lesz félreérthető kifejezés a fordításban, az angol viszont nem egyformán egyértelmű a britek és amerikai testvéreik számára. Úgy tűnik, erre nem gondolt King, neki egyértelmű volt, hogy a „she leaned back and her head bonked on the door” mondatban a bonk azt jelenti: koppant a feje a padlón. (King mi másra gondolhatott volna? Szerintem vér is fröcskölt a koppanást követően, de aztán azt kitörölte, mint nem odaillőt…) Igen ám, de az Egyesült Királyságban elsősorban valami más jelentéssel bír a to bonk ige. Hasonló csapdába esett Murakami is: a nemrég nálunk is megjelent 1Q84-ben az egyik női szereplőjét Fukaeri-nek keresztelte, aminek kiejtését a prűd angolok zavarbaejtőnek találják bizonyos hasonló hangzású, ám teljesen más jelentésű kifejezések miatt. Murakamit és Kinget persze nem ezen apró hibák miatt jelölte a Literary Review a címben is említett díjra – ők is egy-egy esetlen jelenettel harcolták ki a jelenlétet a listán.

A Literary Review célja ezzel a díjazással az, hogy felhívja a figyelmet a modern regényekben előforduló szexuális jelenetek nyers, ízléstelen, gyakran felületes leírására, és arra buzdítsa a szerzőket, hogy a továbbiakban mellőzzék a hasonlókat. Az elmúlt közel két évtizedben olyanoknak ítélték oda a díjat, mint például Jonathan Littel (Jóakaratúak – Magvető Könyvkiadó, 2009), Norman Mailer vagy Tom Wolfe. 2008-ban John Updike, Rachel Johnson és Shire Hell is életműdíjat kapott. Az idei eredményhirdetésre december 6-án kerül sor Londonban a Tengerészeti és Katonai Klubban. A díjnak természetesen nem örülnek különösebben a szerzők, de ugyanakkor jelentősebb hatást sem gyakorol az eladásokra. Leginkább a szponzorokat szórakoztatja.


Vidd hírét!
  •  
  •