Irodalmi díjak II. – Nemzeti szépirodalmi díjak

Vidd hírét!
 
 

Irodalmi díjakkal foglalkozó cikksorozatunk második részében szűkítjük a kört: a nemzetközi elismerések után olyan díjakat mutatunk be, amelyekre csak egy-egy adott országban vagy régióban élő/alkotó szerzők esélyesek. A nemzeti irodalmi díjak közül a legismertebbeket az Egyesült Államokban osztják, viszont szinte minden országnak megvan a saját díja, amelyek közül nem egy világszinten is ismert. Következzék tehát újabb összeállításunk, ezúttal is a teljesség igénye nélkül, elsősorban a nyugati kultúrához tartozó világnyelveken (angol, francia, spanyol, portugál, német) alkotó szerzőknek kiosztott díjakra fektetve a hangsúlyt.

A Nemzeti Könyvdíj (National Book Award) az Egyesült Államok egyik legrangosabb irodalmi díja. A díjat 1936-ban alapították, a II. világháború idején szünetelt a díjátadás, majd 1950-ben újraalapították. Évente ítélik oda amerikai szerzők előző évben megjelent könyveiért, illetve életpályájáért. A díjjal kapcsolatos ügyintézést jelenleg az 1988-ban létrehozott Amerikai Nemzeti Könyvalap (National Book Foundation) végzi. A megalapítása óta eltelt több mint 60 évben számos kategóriában osztottak díjakat, ma viszont csak négy kategóriában adják át a Nemzeti Könyvdíjat: szépirodalom, ismertető irodalom, költészet, valamint gyermek- és ifjúsági irodalom. A kategóriák győztesei 10 ezer dollár pénzjutalomban és egy kristályszoborban részesülnek, a második helyezetteknek 1000 dollár pénzjutalom jár. 2011-ben a következő szerzőket díjazták: Jesmyn Ward Salvage the Bones című regényéért (szépirodalom), Stephen Greenblatt a The Swerve: How the World Became Modern című könyvéért (ismertető irodalom), Nikky Finney Head Off & Split című verseskötetéért, valamint a gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában Thanhha Lai, Inside Out and Back Again című könyvéért. Minden egyes kategória vonatkozásában a győztesek kilétét egy ötfős, független szakmai bizottság dönti el, amelynek tagjai a döntés előtt több száz könyvet olvasnak el. A díjátadó ünnepségre minden év novemberében kerül sor.

Szintén amerikai könyves díj az O. Henry-díj (O. Henry Award), amelyet kizárólag novellák és kisregények díjazására hozott létre 1919-ben a Művészeti és Tudományos Társaság (Society of Arts and Sciences), a neves XIX. századi amerikai novellista, O. Henry emlékére. Az O. Henry-díj célja a novella műfajának népszerűsítése. Minden évben O. Henry-díj történetek (The PEN/O. Henry Prize Stories) címmel megjelenik egy novellagyűjtemény, amely az év húsz legjobb, amerikai vagy kanadai magazinokban, angol nyelven megjelent novelláját tartalmazza. 2003-tól a sorozat szerkesztője – jelenleg Laura Furman – választja ki a húsz novellát. Ezeket az évente kijelölt három döntőbíró is megkapja, akik egymástól függetlenül választják ki az általuk legjobbnak tartott írást. Az O. Henry-díjban a három kiválasztott történet részesül. 2011-ben a három díjazott szerző és történet: Lynn Freed (Sunshine), Matthew Neill Null (Something You Can’t Live Without) és Jim Shepard (Your Fate Hurtles Down at You). A díj története során legtöbb elismerésben részesülő novella – szám szerint 199 – a The New Yorker magazinban jelent meg, ezt a Harper’s Magazine (124) és a The Athlantic Monthly (120) követi.

A Pulitzer-díj (Pulitzer Prize) az Amerikai Egyesült Államok legrangosabb újságírói kitüntetése, amelyet az amerikai napilapok és hetilapok újságírói kaphatnak az AEÁ-beli újságok vagy hírügynökségek által megjelentett fényképekért, jelentésekért és cikkekért. Az 1917-ben alapított díj a magyar származású amerikai újságíró, kiadó és sajtómágnás Joseph Pulitzerről (Politzer József) kapta a nevét. Az újságírói kategóriák mellett a díjat több irodalmi kategóriában is kiosztják: életrajz/önéletrajz (különleges életrajz vagy önéletrajz egy amerikai személyről), fikció (egy amerikai szerző könyve, amelyben lehetőleg az amerikai életről ír), történelem (különleges könyv az AEÁ történelméről), költészet (egy amerikai szerző különleges, saját verseskötete), általános ismertető irodalom (egy amerikai szerző különleges könyve, amely nem illik a többi kategória egyikébe sem). A különböző kategóriák nyerteseit a Columbia Egyetem Újságírói Karának igazgatása alatt működő független bizottság választja ki minden év áprilisában. A díj egy aranyéremből, oklevélből, valamint 15 ezer dollár készpénzből áll. 2011-ben az öt irodalmi kategóriában a következő nyerteseket hirdették: Jennifer Egan – A Visit from the Goon Squad (fikció), Eric Foner – The Fiery Trial: Abraham Lincoln and American Slavery (történelem), Ron Chernow – Washington: A Life (életrajz), Kay Ryan – The Best of It: New and Selected Poems (költészet) és Siddhartha Mukherjee – The Emperor of All Maladies: A Biography of Cancer (általános ismertető irodalom).

A Goncourt-díj (Prix Goncourt) az egyik legrangosabb francia irodalmi díj, amelyet az év „legjobb és legképzeletbelibb prózai művének” ítélnek oda Franciaorszgában. A díjat az Edmond de Goncourt francia szerző, kritikus és kiadó által létrehozott Goncourt Alapítvány ajánlja fel 1903 óta. Akárcsak az Irodalmi Nobel-díjat, a Goncourt-díjat is egy szerző csak egyetlenegyszer kaphatja meg. A győztes kiválasztása egy döntőbizottság feladata, amely minden hónap első keddjén gyűlik össze a párizsi Chez Drouant étteremben. A díj nem jár nagy pénzösszeggel, mindössze tíz euró értékű jelképes csekket kap a nyertes, azonban hatalmas hírnév és az eladások jelentős megugrása jellemzi. A legelső díjat, 1903-ban John Antoine Nau kapta Force ennemie című regényéért, 2011-ben a zsűri Alexis Jenni A háború francia művészete (L’art français de la guerre) című könyvét találta a legjobbnak. A legjobb regényért járó Goncourt-díj mellett a Goncourt Alapítvány további négy tematikus kategóriában is oszt Goncourt-díjat: vers, első regény, novella és életrajz. 2012-ben a Goncourt-díjat november 7-én adják át, a tematikus kategóriákban pedig januárban, tavasszal és szeptemberben kerülnek kiosztásra a díjak. A Goncourt-díjjal majdnem egyidőben, 1904-ben, mintegy annak ellensúlyozásaként hozták létre Franciaországban a Femina-díjat (Prix Femina), amelyet a Goncourt-díjjal egyidőben adnak át. A Femina-díjat minden évben egy francia és egy külföldi szerző (1985 óta) kaphatja meg – többnyire nők, de nem kizárólag – , a zsűri pedig kizárólag nőkből áll. 2010-ben a Femina-díjat az Olvasóterem által is ismertetett szerző és könyve kapta meg – Sofi Oksanen Tisztogatás, de a díjnak magyar nyertese is volt: 2003-ban a külföldieknek kiosztott díjat Szabó Magda kapta Az ajtó című regényéért. Szintén kapcsolódik a Goncourt-díjhoz a Renaudot-díj (Prix Renaudot), amelyet 1926-ban hozott létre tíz kritikus. A díjat egy helyen és egy időben (minden év november első keddje, Chez Drouant étterem) adják át a Goncourt-díjjal, és a zsűri tagjai mindig egy alternatív győztest is kijelölnek arra az esetre, hogyha az általuk kiválasztott szerző elnyerné a rangosabb kitüntetést.

Egy másik népszerű francia díj, amelyet 1915-ben alapítottak, a Francia Akadémia regény-nagydíja (Grand Prix du roman de l’Académie française), az Akadémia által évente kiosztott 60 díj közül a legrangosabb. A díjat az Akadémia tizenkét tagjából álló zsűri ítéli oda. Megalapítása után az első három évben kétszer életműdíjként került kiosztásra (1915-ben Paul Ackernek, 1917-ben Charles Geniaux-nak), azt követően pedig minden évben egy előző évben megjelent regényt tüntettek ki vele. A legutóbbi díjat, 2011-ben Sorj Chalandon kapta Retour à Killybegs című könyvéért.  A kitüntetéssel jelenleg 7500 eurós pénzdíj is jár.

Az 1976-ban alapított Miguel Cervantes-díj (Premio de Literatura en Lengua Castellana Miguel de Cervantes) egy nemzetközi irodalmi díj, amelyet évente kaphat meg életpályája elismeréseként egy spanyol nyelvű író, attól függetlenül, hogy melyik nemzet tagja. A spanyol nyelvterület legrangosabb irodalmi díjának tartott kitüntetést a „spanyol nyelvű irodalmi Nobel-díjként” is szokták emlegetni, részben annak köszönhetően, hogy az Irodalmi Nobel-díjhoz hasonlóan egy szerző csak egyszer részesülhet e kitüntetésben. A jelölteket a spanyol ajkú országok akadémiái ajánlják, az első helyezettnek járó díjat pedig a Spanyol Kulturális Minisztérium adományozza. A győztes 125 ezer euró pénzjutalomban is részesül, így a díj e tekintetben is az egyik legrangosabb világviszonylatban. A legelső díjazott a spanyolországi Jorge Guillén költő volt, legutóbb pedig, 2011-ben egy másik költő, a chilei Nicanor Parra kapta a kitüntetést. A díjat 35 éves története során olyan neves szerzők kapták meg többek között, mint Jorge Luis Borges, Octavio Paz, Carlos Fuentes, Mario Vargas Llosa, José Garcia Nieto. A díjátadásra minden évben április 23-án, Miguel de Cervantes halálának évfordulóján, az író szülővárosában, Alcalá de Henaresben működő egyetemen kerül sor.

A német nyelvterület egyik legrangosabb irodalmi elismerése a Georg Büchner-díj (George Büchner Preis), amelyet 1923-ban alapítottak Georg Büchner XIX. századi német író tiszteletére. Alapításakor Volkstaat Hessen város helyi díja volt és nemcsak írók, hanem képzőművészek, énekesek, színészek is részesülhettek benne. 1951-ban általános irodalmi díjjá alakították, ettől kezdve évente a Német Nyelvi és Irodalmi Akadémia (Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung) ítéli oda. A díjat német nyelven alkotó szerzők kaphatják meg, a díjkiosztóra pedig Darmstadtban kerül sor, minden év októberében. Jelenleg a díjjal járó pénzjutalom nagysága 50 ezer euró. A legelső Büchner-díjat Adam Karillon német író és fizikus kapta 1923-ban, az 1951-es díjazott Gottfried Benn német író, költő volt, míg 2011-ben a szintén német Friedrich Christian Delius volt a győztes.

Az Irodalmi Nobel-díj portugál megfelelőjeként is szokták emlegetni a Camões-díjat (Prémio Camões), amely a portugál nyelvterület legrangosabb irodalmi díja. 1988-ban alapították a portugál és a brazil kormány közötti kulturális egyezmény keretében, 1989-tól kezdődően közösen osztja ki a portugál Nemzeti Könyvtári Alap (Fundação Biblioteca Nacional) és a brazil Nemzeti Könyvminisztérium (Departamento Nacional do Livro). A Camões-díjjal egy magasnak mondható, 100 ezer eurós pénzösszeg is jár. Az első díjazott, 1989-ben a portugál Miguel Torga volt, akit a XX. század legnagyobb portugál szerzőjeként tartanak számon. 2011-ben a szintén portugál Miguel António Pina kapta a díjat, aki ezzel a tizenegyedik portugál díjazott volt, a kilenc brazil, két angolai, egy mozambiki és egy zöld-foki köztársasági győztes mellett.

Rangos spanyol irodalmi díj a Planeta Regénydíja (Premio Planeta de novela), amely a vele együtt járó pénzösszeg nagyságát tekintve (601 ezer euró) az Irodalmi Nobel-díj utáni legértékesebb irodalmi díjnak számít. Ráadásul azon kevés díjak közé tartozik, ahol –1974-től kezdődően – a döntő vesztese is jelentős (150.250 eurós) pénzdíjban részesül. A díjat José Manuel Lara Hernández, a spanyol Planeta kiadócsoport alapítója hozta létre 1952-ben, és egy spanyol (kasztíliai) nyelven írt eredeti regényt tüntetnek ki vele. A díj átadására minden év október 15-én, Szent Teréz napján kerül sor, ugyanis Lara Hernandez felesége a Teresa (Teréz) nevet viselte. A legelső díjazott 1952-ben Juan José Mira spanyolországi író volt, En la noche no hay caminos című regényéért. 2011-ben El imperio eres tú icímű regényéért Javier Moro nyerte el a díjat  akinek két regénye (Buddha hegyei – Tibet lelke és Indiai szenvedély) magyarul is olvasható , a döntő vesztese pedig Inma Chacón lett Tiempo de arena című regényével.

Az Északi Tanács Irodalmi Díja (Nordic Council Literature Prize) az egyik legrangosabb irodalmi díj, amelyet skandináv (dán, svéd, norvég, feröeri, izlandi vagy finn) irodalmi művekért ítélnek oda.  A díjazott mű a regény, színmű, verseskötet, novella- vagy esszégyűjtemény kategóriák valamelyikébe tartozhat és „magas irodalmi és művészeti standardoknak” kell megfelelnie. A 350 ezer dán koronával (kb. 47 ezer euró) járó díjat 1962-ben alapította a skandináv országok fórumaként működő Északi Tanács. A díj célja, hogy a szóban forgó államokban növelje az érdeklődést a szomszédos országok irodalma és nyelve iránt. A legelső díjat, 1962-ben a svéd Eyvind Johnson kapta Hans nådes tid című művéért – az írót 1974-ben Irodalmi Nobel-díjjal is kitüntették –, a 2011-es díjazott az izlandi Gyrðir Elíasson Milli trjánna című novellagyűjteményéért. 2010-ben a győztes az Olvasóterem olvasói számára sem ismeretlen Sofi Oksanen volt. A díjat általában az Északi Tanács őszi rendkívüli ülésén adják át; 2012-ben a nyertes kiválasztására tavasszal, Reykjavíkban kerül sor.

Természetesen folytathatnánk a sort, hiszen szinte minden nyelvterületnek megvannak a maga rangos irodalmi díjai. Hogyha csak a világ legnagyobb számban beszélt nyelveit vesszük, akkor érdemes megemlíteni a következő ázsiai díjakat: a kínai Mao Dun Irodalmi Díj (Mao Dun Literature Prize), amelyet 1982-ben alapított a Kínai Írók Egyesülete, az indiai Jnanpith-díj és a Sahitya Akadémia Ösztöndíj (Sahitya Akademi Fellowship), a japán Akutagava-díj (Akutagava Rjúnoszuke só), amelyet 1935 óta osztanak ki, a bengáli Rabindra Puraskar, az arab Naguib Mahfouz Irodalmi Medál (Naguib Mahfouz Medal for Literature) és a Sheikh Zayed Könyvdíj (Sheikh Zayed Book Award), vagy a dél koreai Yi Sang Irodalmi-díj (Yi Sang Literary Award), amelyet 1977-ben hoztak létre. Az európai díjak közül még megemlítenénk a legnagyobb független orosz irodalmi elismerést, az 1978-ban alapított Andrei Bely-díjat (Andrei Bely Prize ), valamint a bővebb összeállításunkban szereplő nyelvterületeken kiosztott díjak közül a legrégebbi – 1944-ben létrehozott – spanyol irodalmi díjat, a Nadal-díjat (Premi Nadal), illetve két angol kitüntetést: a női szerzőknek kiosztható Orange-díjat, amely az egyik legrangosabb díj az Egyesült Királyságban, valamint az Orwell-díjat, amelyet a legkiválóbb politikai témájú írásokért osztanak ki Nagy-Britanniában. A magyar nyelvterületnek is számos irodalmi díja van, közülük a legrangosabbak a József Attila-díj, valamint az írók/költők által is elnyerhető Kossuth-díj, említésre méltó továbbá a Déry Tibor-díj, a Füst Milán-díj vagy a Márai Sándor-díj.

Források:

Összeállításunk elsődleges forrásanyagát az egyes díjak és/vagy a díjakat odaítélő szervezetek hivatalos honlapjain található információk, valamint a  Wikipédiának a díjakra vonatkozó magyar és angol nyelvű nyelvű szócikkei jelentették.


Vidd hírét!