A könyv angol címe: The Tree of Hands. Lehetett volna kreatívabb a fordító a cím fordítását illetően, hiszen így a könyvben többször is megjelenő fa szimbóluma – melynek leveleit és ágait falra felnyomott festékes tenyerek alkotják, s amely a borítón azért visszaköszön – elveszik, miközben szerepe rendkívül fontos, hiszen a felfele törekvés, a küzdés szimbóluma, és ezek pedig a könyv alapelemei.
A kötet huszonnégy fejezetre van felosztva, ezen fejezeteket pedig Rendell még három részre, úgynevezett könyvekre tagolja. Az első köny Benet gyerekkora egyik iszonyú mozzanatának elbeszélésével indul. Édesanyja, Mopsa, konyhakéssel akarta leszúrni egy vonat kupéjában. Valójában csupán az elrémisztés eszközeként használta a kést, s valószínűleg nem is volt tettének teljes tudatában, hiszen – bár ezt mindig tagadta, és csupán a vitaminhiányra fogta – idegei gyengék voltak, gyakran irracionálisan viselkedett.
A történetet tovább olvasva megtudhatjuk, hogy a délre költözött édesanya meglátogatja Benetet Londonban, mely alkalommal vizsgálatokat is végeznek rajta. Bepillantást nyerünk Benet magánéletébe is, megtudhatjuk, hogy férje nincs, annak ellenére, hogy Jason apja, Edward Greenwood több ízben is felajánlotta, elveszi feleségül. A lopott élet már itt is jelen van, hisz Edwardot próbálja távol tartani Jasontől. Benetnek csak a gyerekre volt szüksége. Iránta érzett szeretete végtelen és önzetlen volt, ellentétben a gyerek apjával, aki csupán eszköz volt megszerzéséhez. Jason betegsége, majd későbbi halála roppant mélyen érinti Benetet, élete elveszti értelmét, egyedüli vigasza szobájának mély csendje.
Ugyancsak az első könyvben ismerhetjük meg Carol, illetve élettársa, Barry hétköznapjait. Carol a szegénynegyed borozójában dolgozik, három gyereke van, ebből kettő állami gondozásban; a szabadidejében áruházi tolvajként üti agyon az időt. Barry asztalosként dolgozik a csőd szélén álló asztalosműhelynél. Nap mint nap átkozza magát amiatt, hogy Carolnak képtelen megfelelő anyagi háttért biztosítani, keresete kevesebb, mint a nőé, s ráadásul bizonytalan is. Modern férfi módjára viselkedik, részt vállal a háztartás vezetésében, mos-főz-takarít, és Carol legkisebb gyerekére, Jayre is felvigyáz. Közömbös viszonyt ápol a gyerekkel, néha szeretné, ha nem lenne, ennek ellenére korrektül viselkedik mindig a kicsivel. Megdöbbentő, hogy Jay eltűnését csupán 3 nappal később veszik észre, s mikor hetekig nem kerül elő, első számú gyanúsítottként tartják számon a kisgyerek meggyilkolása ügyében, ráadásul Carol is őt vádolja. Ingatag kapcsolatuk, mely csupán a szenvedélyes éjszakákra épült, összedőlt. Barry hiába akart életet a romok fölött, a múlt eseményein változtatni még neki sem sikerült.
És hogy mi történt valójában Jay-el? Békére talált Benet otthonában. A vérző sebeit nyalogató anya, aki nemrégen vesztette el gyerekét, s a gyakran beszámíthatatlan Mopsa bírákként döntöttek egy gyerek életéről. Mopsa a városban autókázva észrevesz egy Jamesre hasonlító kisfiút az útszélén, fogja, bepakolja a csomagtartóba, és hazafurikázik vele, mondván, egy barátnője megkérte: vigyázzon rá, amíg ők vakációzni mennek. A valóság viszont az, hogy gyakorlatilag új gyereket szerzett Benetnek.
A második könyvben újabb szereplővel, cselekményszállal bővül a történet, megjelenik Terence Wand, a pénzre éhes selyemfickó, aki gazdag nők kiszolgáltatott szeretőjeként éli mindennapjait. Legújabb, Riviérán nyaraló nője házát próbálja eladni, mely “tevékenység” teljesen kikészíti az idegeit. Rendell fokozatosan építi be az új szereplőt a történetbe, felcsigázva így az olvasó érdeklődését.
Végül pedig, a harmadik könyv egyfajta végkifejlet, ahol elsimulnak a szálak, Rendell pedig mindenkinek tetteihez mérten alakítja sorsát, akár egy tanmesében: a jó elnyeri jutalmát, míg a gonosz a pokol mély bugyraiban fogja tölteni az örökkévalóságot.
És vajon a kötet “jó” szereplői boldogan élnek-e, amíg meg nem halnak? Az utolsó mondatba keserűn vegyült cinizmus talán válasz lehet erre: az élet nap mint nap küzdelmekkel és lemondásokkal teli, s míg ma este még a megoldott feladatnak örvendezünk, holnap reggel újabb nehézségekkel kell szembenéznünk.
A Lopott élet bizonyítékként szolgál, hogy Ruth Rendell valóban rászolgált az “új Agatha Christie” címre. Rendkívül fordulatos kötet, tele önmagukat megismerni kívánó szereplőkkel, akik kétségbeesetten keresik a fordulópontokat, melyek kizökkenthetik majd őket a hullámvölgyekből, gyakran a hétköznapiságból.
A még hideg, kora tavaszi esték ideális választása. Ajánlott fogyasztási felhasználás: meleg takaróba bújva, egy bögre forró gyömbéres (opcionális) teával az éjjeli szekrényen.