Úgy tűnik, hogy Jonathan Franzen nem híve a gyors technológiai fejlődésnek; legutóbb egy könyvfelolvasáson adott ennek a meggyőződésének hangot, és a Twittert kimondhatatlanul bosszantónak nevezte – számolt be a Guardiannak Jami Attenberg írónő. Március 5-én a New Orleans-i Tulane Egyetemen tartott beszédet a The Corrections és a Freedom ünnepelt írója, rágalmazta A szabadság útjai befejezését és a kortárs amerikai irodalmat, majd rátért a közösségi médiára. Tavaly a facebook-ról is megírta a véleményét, nemrég az e-book-ot kritizálta, most a Twitteren volt a sor.
A Twitter kimondhatatlanul bosszantó. A Twitter csupa olyan dolgot jelképez, amit én ellenzek – mondta Franzen a hallgatóságának New Orleans-ban. – Nehéz tényeket idézni vagy valami mellett érvelni, ha 140 karakter áll az ember rendelkezésére […] Ez olyan, mintha P betű nélkül akarna valaki regényt írni. Franzen kirohanása persze nem okozott kárt a Twitternek, nem hagyták a hátuk mögött az emberek a mikroblogot, ám a beszédét követően megszületett a #JonathanFranzenhates hashtag, és a Twitteren másról sem beszélnek az emberek, csak arról, hogy mit utál – vagy éppen szeret – Jonathan Franzen. Állítólag utálja a hangulatjeleket, a kiskutyákat és a kamerákat – ez utóbbit azért, mert szerinte az igazi képeket festeni kell, nem fotózni.
Attenberg azt mondja, őt is felbőszítette Franzen véleménye a Twitterről. Attenberg is osztja Franzen véleményét, miszerint a Twitter néha időpocsékolás, de azt mondja: a Freedom szerzője nem érti meg azt, hogy nagyon sok író muszáj ezt a közeget is használja, mint írásainak egyik promoválási eszközét, vagy hogy rajongótáborát felépítse. Attenberg szerint Franzen soha nem fogja megérteni azt, hogy milyen, amikor az ember lentről küszködi fel magát, és nehezen éri el, hogy elismert íróként kezeljék.
A Twitter közössége persze visszavág: a mikroblogging felhasználóinak köszönhetően mára már azt is tudjuk, hogy mi mást utál és szeret Jonathan Franzen. A Flavorwire a 
140 karakteres bejegyzéseket követve állított össze egy képzeletbeli listát azokról a dolgokról, amelyeket a szerző feltehetően szeret. Úgy vélik, hogy valószínű örömét leli a panaszkodásban, és nem éri be annyival, hogy elmondja a negatív véleményét különböző dolgokról (Edith Whartonról, az e-könyvekről, a facebookról vagy a Twitterről), de mintha élvezné a végtelenségig ismételni. Bizonyára szereti a saját könyveit és a madarakat is – a Freedom főszereplőjének, Walter Berglundnak a madarak iránti rajongását saját magáról mintázta. Igaz, ez utóbbit a Twitteren már megkérdőjelezték: Franzen nem szeretheti a madarakat, hiszen azok is csipognak. (A tweet csipogást jelent.) Szereti idézni Shakespeare-t, aktívan részt venni különböző környezetvédelmi tevékenységekben és a The Mekons-t, a 70-es években alakult brit punk bandát. Ez Franzen kedvenc együttese, állítólag ők ihlették a The Corrections-t is.
Franzenről úgy tartják, hogy ő a ma élő amerikai írók egyik legnagyobbja. A magyar olvasók áprilisban győződhetnek meg erről, az Európa Kiadó gondozásában ugyanis végre itthon is megjelenik a Szabadság. A kiadótól megtudtuk, hogy már fordítják a The Corrections-t, Franzen előző regényét is, hamarosan az is a magyar könyvesboltok polcaira kerülhet. Az évtized legjobb könyvének kikiáltott regény alapján az HBO is sorozatot tervez. A pilot forgatókönyvét részben maga Franzen írta, a forgatás a napokban ért véget. Ha az HBO a pilot alapján rábólint a sorozatra, júniusban kezdik a munkát, és várhatóan négy hónap alatt veszik fel az első évadot.