Patrick Süskind Németországban, a München melletti Ambach am Starnbergerben született 1949. március 26-án. Édesapja, Wilhelm Emanuel Süskind, ismert író, műfordító és újságíró volt, hosszú éveken keresztül a Süddeutsche Zeitung című napilapnál dolgozott. Édesanyja sporttanár volt, bátyja, Martin E. Süskind pedig szintén újságíróként dolgozik. A családnak arisztokrata rokoni szálai vannak Württembergben, elődeik között találjuk többek között Johann Albrecht Bengel XVIII. századi lutheránus lelkészt és bibliafordítót, valamint Johannes Brenz XVI. századi protestáns hitújítót.
Patrick a középiskola elvégzése és a civil katonai szolgálat (Zivildienst) letöltése után, 1968–1974 között a Müncheni Egyetemen, majd két félévet Aix-en-Provence-ban középkori és modern történelmet tanult. Többek között angol, spanyol, latin, görög nyelv, politikatudomány és teológia területeken mélyítette el ismereteit, de az egyetemet nem fejezte be. Szülei anyagi támogatását élvezve Párizsba költözött, ahol főként kisebb történteteket és forgatókönyveket írt, amelyek – ahogy egyszer öniróniával vallott róluk – soha nem kerültek kiadásra és nem készültek filmek belőlük.
Irodalmi pályafutása A nagybőgő (Der Kontrabass) című egyfelvonásos monológgal indult, amely eredetileg rádiós hangjátéknak készült, később viszont színpadi monológ lett belőle. Az 1984/85-ös évadban több mint 500 előadással a német nyelvű színpadokon a legtöbbet játszott darab volt, és ma is gyakran szerepel a német és nemzetközi színházak repertoárjában. Magyarországon Darvas Iván előadásában került bemutatásra, és több száz sikeres előadást ért meg.
Az 1980-as években néhány sikeres televíziós sorozathoz írt forgatókönyvet, mint a Monaco Franze (1982) és a Kir Royal (1986), majd a későbbiekben a Rossini (1997) és a Vom Suchen und Finden der Liebe (2005). A Rossini forgatókönyvéért elnyerte a Német Kulturális Minisztérium díját 1996-ban. Több más díjat ellenben visszautasított: Tukan-díj (Tukan-Preis, 1987), Frankfurter Allgemeine Zeitung irodalmi díja (FAZ-Literaturpreis, 1987), Gutenberg-díj (Gutenbergpreis).
Leghíresebb műve A parfüm – Egy gyilkos története (Das Parfüm – Die Geschichte eines Mörders) című regénye, amely 1985-ben jelent meg. Ennek köszönhető máig töretlen nemzetközi sikere, a mű pedig nagymértékben rányomta bélyegét Süskind pályafutására. A regény két éven keresztül szerepelt a Der Spiegel magazin bestsellerlistáján. Összesen 46 nyelvre fordították le és közel 20 millió példányban kelt el, aminek köszönhetően Süskind kétségkívül a legismertebb kortárs német írók egyikének számít világszerte. A regényből 2006-ban többszörösen díjazott mozifilm is készült Tom Twyker rendezésében, ami nagymértékben hozzájárult a könyv „újrafelfedezéséhez”, hiszen számos országban ennek hatására újból kiadták. A parfüm – Egy gyilkos története a XVIII. századi Franciaországban játszódik. Főhőse Jean-Baptiste Grenouille, aki egy halpiacon látta meg a napvilágot és különleges képességgel áldotta meg a sors: bámulatos tehetsége van a szagok érzékeléséhez, ugyanakkor szagtalanul jár-kel a világban. E kiváló tehetség megszállottjává válik, egyetlen életcélja, hogy megtalálja és egy parfümben megörökítse a tökéletes illatot: a gyönyörű, fiatal lányok bőrének illatát. E megszállottság kegyetlen tettekre készteti, és miközben őrült álmát hajszolja, rádöbben, hogy a tökéletes illat előállítása sem képes megadni számára azt, amire a legjobban vágyik: hogy szeressen és hogy szeressék.
Élete főművét követően Süskindnek négy további műve jelent meg nyomtatásban: A galamb (Die Taube) című kisregénye 1987-ben, a Sommer úr története (Die Geschichte von Herrn Sommer) című regénye 1991-ben, a Drei Geschichten című elbeszéléskötete 1995-ben és az Über Liebe und Tod című esszéje 2006-ban. Az első kettő magyar fordításban is olvasható. A galamb főhőse Jonathan Noel párizsi banki őr, aki egy nap arra ébred, hogy lakása ajtaja előtt visszataszítóan és félelemkeltően ott gubbaszt egy galamb. A galamb, amely élete valamennyi elfojtott szorongását, fiatalságának sorozatos kudarcait, felnőttkorának sivár egyhangúságát testesíti meg számára. A fülszövege szerint a kisregény „a megmagyarázhatatlan viszolygás, a mélyből feltörő, oktalan, de létező félelem könyve”. Süskind, akárcsak A parfümben, itt is kiváló lélekábrázolásról tesz tanúbizonyságot. És teszi ugyanezt a Sommer úr története című regényében is, amely egy kisiskolás fiú felnőtté válásáról szó. A főhős a felnőtté válás csalódásokkal terhes útját meséli el, amely során megismerkedi a vidéket járó, szomorú és különc Sommer úrral, aki mintha csak azt súgná bolyongásai közepette: „Én vagyok az Elmúlás úr, várj, nemsokára te is követsz.”
Patrick Süskind visszavonult a német irodalmi életből, és gyakorlatilag teljesen elzárkózik a nyilvánosság elől. Életéről, munkájáról keveset lehet tudni, ritkán ad interjút és nem engedi fényképezni sem magát. Jelenleg élettársával és Jakob nevű közös fiukkal él többnyire Müchenben, valamint Franciaországban (Párizsban és Montolieuben).
Forrás: Wikipedia, nagybogo.blogspot.com