John Sandford: Rossz vér

Írta : John Sandford
Eredeti cím : Bad Blood
Eredeti kiadás : 2010
Magyar cím : Rossz vér
Fordította : Kovács Kristóf
Kiadó : JLX Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 399
90
Vidd hírét!
  •  
  •  

Úgy tűnik, hogy sorozatot írni mindig is vonzó volt a tollforgatók számára – megpróbáltam rájönni, hogy ez honnan ered, de nincs erre egyértelmű válasz, vagy egyszerűen csak én nem bukkantam rá. Az tény, hogy a szórakoztató irodalom terén már a 19. század végén is örültek annak az olvasók, ha vissza-visszatért a kedvenc hűsük – lásd: Sir Arthur Conan Doyle nyomozója, Sherlock Holmes. Egy sorozat azonban könnyen lehet csapda is: a főszereplőt (adott esetben a főszereplőket) minden egyes epizódban úgy kell megrajzolja a szerző, hogy minden regény különállóként is élvezhető és értelmezhető legyen, a központi karaktert kedveljék az olvasók, mindent tudjanak róla, és ne olvadjon bele szürke egérként a háttérbe. John Sandford ezen a téren is zseniális, a Rossz vér ugyanis a Virgil Flowers-sorozat negyedik része, de a mindenkori olvasó nyugodtan kezdheti Virgil ügynök kalandjait ezzel a darabbal is: úgy fogja érezni, mintha nem maradt volna le semmiről.


A Rossz vér mindjárt egy hidegvérű gyilkossággal indul: Tripp, a malom fiatal alkalmazottja agyonveri Jacob Flood-ot, az egyik helyi farmert. Közép-Nyugaton járunk, valahol Minnesota állam déli részén, közel az iowai határhoz, távol a tipikus amerikai nagyvárosoktól. Az emberek többnyire gazdálkodásból élnek, viszonylag szerény körülmények között – a Narancsvidékben látott csillogás mindenképp idegen az itteniek számára. Tripp balesetnek álcázza a gyilkosságot, de a halottkémet nehéz átverni, így Trippet gyilkosság alapos gyanúja miatt letartóztatják, és órák alatt meg is törik. A tettét bevallja, de magyarázattal nem szolgál – csak egy meleg újságíróval hajlandó erről beszélni, ám mire a helyi seriff asszony előkerítené őt, Tripp öngyilkos lesz a cellájában. A halottkém ismét sziporkázik: újabb gyilkosságra utaló jeleket talál. Az első számú gyanúsított az a rendőr lesz, aki éjszaka ügyeletes volt a zárkában. Itt jön a képbe Virgil Flowers, a Minnesota Állami Bűnmegelőzési Hivatal ügynöke, aki Lee Coakley seriff asszony kérésére csatlakozik a nyomozáshoz.

Ha valaki attól tartana, hogy már eddig is sokat meséltem a cselekményről, azt megnyugtatom: eddig a 400 oldalas regény első 25 oldalának eseményeit ismertettem, és további 10-15 oldalról még kénytelen leszek szólni, mert anélkül nehéz lenne Sandford krimijéről érdemben beszélni. Flowers ügynök csatlakozik tehát a helyi nyomozókhoz, s az első útjuk Jim Crockerhez, a gyanús rendőrhöz vezet. Ám őt is holtan találják a nappalijában, a jelek szerint főbe lőtte magát. A gyilkosságsorozat felzaklatja a csendes vidékiek életét, és mindenki félni kezd. Coakley seriff asszony és Flowers ügynök pedig megpróbálnak összefüggést találni a gyilkosságok, az áldozatok és az elkövetők között. Gyanítják, hogy a három bűncselekményt egy közös szál fonja össze, de egyelőre a sötétben tapogatóznak. Aztán kiderül, hogy egy negyedik gyilkosságot is be kell vonni a vizsgálódás körébe, és ez lehet a kulcs a megoldáshoz. Erre a negyedik emberölésre egy évvel korábban került sor néhány mérfölddel odébb, Iowa megyében: egy tizenhét éves lány volt az áldozat, de a boncolást követően megállapították, hogy a halála előtt legalább két férfival volt, ráadásul önszántából. Flowers ügynök előre nem érti, mi kapcsolja össze ezt a négy esetet, de amikor megtudja, hogy a lány egy furcsa helyi szekta tagja volt, és a család összes tagja ennek a szektának a híve, ez irányba terelődik a gyanúja. Kiderül, hogy a környéken sokan tartoznak ehhez a különös, rejtélyes szektához, és mindenki azt suttogja, hogy bizarr dolgok történnek a zárt körű összejöveteleken.

Sandford stílusa a maga egyszerűségében is lenyűgöző. Többnyire rövid és érthető mondatokban fogalmaz, nincsenek magas röptű és mélyen szántó filozófiai elmélkedések, nem is hiányoznak sehonnan, a történetet nem bonyolítja túl és a végére lezárja, hogy az kerek egészet alkosson; a regényben nincs fölösleges mellékszál, a főszereplők magánéletével csak éppen annyit foglalkozik, ami szükséges ahhoz, hogy igazi hús-vér figuráknak tűnjenek, s ezt nagy mértékben erősítik a dialógusok is: a szereplők párbeszédei nem mesterkéltek, színpadiasságnak nyoma sincs. Senkit sem tűntet fel szuperhősként, nincs csavaros és zavaros, a rejtély megoldásához vezető következtetés, sem égi jel vagy hatodik érzék, s azzal, hogy a cselekményt a vidéki Minnesotába helyezte, a búzaföldeken gazdálkodó farmerek világába, kicsit közelebb is hozta az egészet az olvasóhoz.

Sandford, túl azon, hogy szórakoztat, rávilágít a fanatikus szekták jelentette veszélyekre is. Az Egyesült Államokban egyes források szerint 2500 szektáról tudnak, ezek közül kb. 900 totális jellegű, ami azt jelenti, hogy a szektatagok teljes mértékben alávetik magukat választott vezetőjüknek – függetlenül attól, hogy ő mit mond. A Rossz vér végkifejlete (de több pontban a felvezetés is) egy megtörtént amerikai esetet idéz: 1993-ban a texasi Wacóban a Dávid törzse nevezetű szekta központjában az FBI és a szektatagok közötti 51 napos állóháború végül 90 emberáldozatot követelt, ezek közül négyen szövetségi ügynökök voltak. A hasonlóság egy adott ponton kísérteties: a Vernon Howell által vezetett gyülekezetben is furcsa, embertelen szexuális szokások honosodtak meg, ám John Sandford itt megáll, és nem a wacói történéseket dolgozza át minnesotai helyszínnel, hanem egy saját történetet ír. A felkiáltójel így is látható, az üzenet célba ér.

A Rossz vér a Virgil Flowers-sorozat negyedik része, ám sehol semmi nem utal arra, hogy ez a könyv egy sorozat része lenne. Flowers ügynököt ügyesen kiemeli a szerző az események kavalkádjából, pontos jellemzést kapunk róla a regény folyamán – mintha csak most találkoznánk vele először –, nincs utalás olyan előzményre, ami azt sugallná, hogy lemaradtam volna bármiről is. A 2010-es könyv magyarul a JLX Kiadó gondozásában jelent meg. A fordító jó munkát végzett, ám a szerkesztő-tördelő a bekezdések elején spórolt a tabulátor billentyűvel, aminek következtében a szöveg szinte egybefolyik. Ez olvasás közben nagyon zavaró.


Vidd hírét!
  •  
  •