168 éve született Anatole France

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

1844. április 16-án született Párizsban, igazi neve Jacques Anatole François Thibault. Édesapja híres könyvkereskedő volt, antikvárius és a kisgyermekre nagy hatást gyakorolt az az órisási lehetőség, amit egy könyv elolvasása jelent. Ha tehette mindig apja közelében volt, és magába szívott egyfajta klasszikus műveltséget. Könyveiben nagy szeretettel mutatja be a könyvárusokat, a Latin negyed főszereplőit, titkok őrzőiként mindig valamilyen sejtelmes homályba burkolva őket. Középiskolai tanulmányai után könyvtárosnak tanult, és sokáig gyakorolta is ezt a szakmát a francia szenátusban. Írói pályafutását költőként kezdte, Anatole France néven publikálta verseit a Leconte de Lisle lapjában, a Parnasse Contemporainben (Modern Parnasszus). Azokat a szerzőket később parnasszistáknak nevezték, akik e köré az irodalmi lap köré csoportosultak, és általában lírikusok voltak.


A prózaírást novellákkal kezdte, de a kiugró sikert regénye Le crime de Sylvestre Bonnard (Bonnard Szilveszter vétke) jelentette. Az ügyetlen, de aranyszívű szobatudós bátran kiáll a képmutatással, az álszent rosszindulattal szemben gyámleánya Jeanne boldogságáért. Alakjában az elvont tudományért élő tudós léte és a dolgozószobán kívül zajló élet paradoxona ütközik, bizonyítva, hogy e kettő egymást kiegészítve adja a teljes életet. És minden jó, ha vége jó: győzedelmeskedik a szeretet a sors és a rosszindulat felett. Ezzel a francia nagyközönség és a világ tetszését is elnyerte. Aforizmagyűjteményt, kisesszégyűjteményt, elbeszéléskötetet jelentet meg egymás után, és egyre inkább a rövid próza lesz főszereplő írói tevékenységében.

Első házassága 1877-től 1893-ig tartott, ebből egy lánya született. 1893-ban elvált feleségétől, Valérie Guérin de Sauville-től. Léontine Lippmann(Madame Arman de Caillavet) asszony több regényének ihletője volt. Második felesége Emma Laprévotte volt, akit 1920-ban vett feleségül.

Alapos kutatás után megírta Franciaország nemzeti hősének, Jeanne d’Arc-nak az életrajzát; a másik híres, múlttal, a francia szabadságharccal foglalkozó regénye Az istenek szomjaznak.

Témái folyamatosan a jelen felé terelődnek, azonban egyre inkább kezdett érdeklődni kora problémái iránt. 1896-ban a Francia Akadémia rendes tagjává választották. A politikai és gondolkodó réteget mélyen megrendítette Alfred Dreyfus, a zsidó kapitány koncepciós pere, és Anatole France is ekkor lépett be a politikai életbe. Emile Zola perújrafelvételi kérelmét ő is aláírta, és kiállt Zola mellett, amikor börtönbe csukták emiatt. Harca az igazságért nem volt hiábavaló, Zolát kiengedték, Dreyfust felmentették és több éves rabság után rehabilitálták, azonban Anatole France a szocialisták barátjává vált, amit sokan vádként hoztak fel az író ellen. Ez a kapcsolat a háború kitörésével megszűnik, és Anatole France pacifista nézeteket kezdett hangoztatni. Emiatt több halálos fenyegetés érte, és elhallgatott a háború idejére.

Az első világháború után újból kezdett írni, publikálni. Hangját felemelte a világháborút lezáró igazságtalan béke ellen,a Versailles-i béke ellen, ennek a békének a következményét a magyar közösség szenvedte meg a leginkább.

Saját életrajzát is megírta, a négykötetes mű főszereplőjét Pierre Noziere-nek nevezi, és mélyen szubjetíven vezet végig gyerekkora világától felnőtt, érett életének rejtelmein, bonyolult problémáin át.

Nyolcvanadik születésnapjára tömeggyűlés szerveztek Párizsban, így ünnepelték a kiváló írót. 1924. október 12-én halt meg. Életműve változatosságot mutat, és hosszú polcokat tölthet meg azok számára, akik megszeretik humanista, klasszikus stílusát.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •