Székelyudvarhelyen, 1916. május 14-én látta meg a napvilágot Nagy Elek néven. 1917-ben költözött a Kolozsvárra, itt érettségizett, a Farkas utcai református kollégiumban. Érettségijének megszerzése utána a Ferdinánd Tudományegyetemen hallgatott jogot, de időközben a színház világ felé fordult érdeklődése. 1938-ban elnyerte a Nemzeti Színház ösztöndíját, s néhány hónapot Budapesten töltött el. A Pásztortűzben és a Keleti Újságban először színkritikái, később politikai írásai jelentek meg. Írásaiban megfigyelhető volt a „mellveregető” nacionalizmus elítélése, illetve a magyar és román békés együttélésének igénye. A II. világháború végeztével, 1948-tól két évig a romániai magyar földművesek lapjának, a Falvak Dolgozó Népének volt a munkatársa. Ezt követően 1950-1952 között a Művelődési Útmutató szerkesztője volt.
Mivel pártfüggetlen volt, elítélték, hivatalos nevét Méhes Györgyre változtatta, melyet a nagytiszteletű református főiskolai tanár és író tiszteletére tett. Szabadúszó íróként folytatta tovább tevékenységét, 1952-ben jelent meg első regénye, a Verőfény, ezt követően főként ifjúsági regényeket és meséket írt, ugyanakkor 1956-ban a Napsugár című gyerekújság főszerkesztő-helyettese lett. Első olyan regényét, amellyel a felnőttek csoportját célozta meg, az Orsolyát 1977-ben publikálta. Nem aratott különösebb sikert vele, azonban az 1982-ben megjelent Bizalmas jelentés egy fiatalemberről életrajzi regénye már meghozta a várt sikert számára.
2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2002-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki „jelentős próza- és drámaírói tevékenységéért, az egyetemes magyar művelődés és nemzettudat megtartó erejének kimunkálásában vállalt szerepéért, a gyermekirodalomtól a színpadi alkotásokig ívelő irodalmi munkásságáért”. 2005-ben újabb díjjal gazdagodott, a Bécsi Európai Akadémia díjával.
2007. április 10-én távozott az élők sorából.