Raphael, Gardo és Jun-Jun (becenevén Patkány) három jóbarát, akik Behalában, a szemétvárosban élnek. Behala valójában egy harmadik világbeli nagyváros egyik szeméttelepe, az itt élők zöme raklapokból, műanyagból és vászonból egymásra tákolt viskókban lakik és guberálásból él. A három fiú is ezzel tölti napjait, az iskola helyett inkább a szemétben turkálnak. A legértékesebb kapásnak a műanyag és a papír számít, de az üveg és a fém is könnyen hasznosítható, így rosszabb napokon 50 pesó, jobb napokon akár 200 pesó is lehet a bevételük. Egy nap Raphael – Gardo társaságában – értékes és érdekes zsákmányra bukkan: egy kézitáskát talál benne egy pénztárcával – amiben 1100 pesó, egy igazolvány, és még néhány jelentéktelen papír volt –, egy térképpel és egy kulccsal. Ekkor még nem sejtik, hogy mibe keveredtek, ám amikor este megjelenik a szeméttelepen a rendőrség és az eltűnt táskát keresi, akkor kezdik kapizsgálni, hogy talán többről van szó, mint ahogy első ránézésre tűnt.
A kíváncsiság, na meg egy esetleges nagy fogás reménye hamar úrrá lesz a félelmükön, és úgy döntenek, hogy kiderítik, mitől is olyan fontos a tárca. Kezdetét veszi a nagy kaland, amelyben a három barát bejárja a nagyvárost, olyan helyekre jutva el ahová addig talán még sohasem: többek között a központi pályaudvarra, majd a Colva büntetés-végrehajtási intézetbe, az alelnök rezidenciájára, végül pedig a Naravo temetőbe, a város legnagyobb temetkezési helyére, sőt, Raphel – akaratán kívül – a városi rendőrség vallatószobájának „vendégszeretetét” is megtapasztalja. Segítőtársuk is akad Juilliard atya és Olivia Weston, a Behala Missziós Iskola megbízott főnöknője személyében, akik jóhiszeműségtől vezérelve, viszont saját naivitásuk áldozataiként – mit sem sejtve a dolog veszélyességéről –, támogatják a három fiút. Mindeközben ott lohol nyomukban a rendőrség, és egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon fontos titok lapult a tárca mélyén. És mivel amúgy is már annyira belekeveredtek, hogy visszaút nincs, egyetlen lehetőségük marad: végigcsinálni, amit elkezdtek és reménykedni, hogy talán a nagy álmuk is valóra válhat.
Andy Mulligan 2010-es regénye műfajilag ifjúsági regény, amely jól ötvözi egy kalandregény és egy krimi vonásait. A Trasht 2012-ben jelölték a rangos brit gyerek- és ifjúsági díjra, a Carnegie Medálra, amelyet 1936 óta minden évben a fiatalokat leginkább olvasásra ösztönző irodalmi műért ítél oda egy könyvtárosokból álló zsűri. Ha a díj célkitűzései felől közelítjük meg a regényt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy tökéletesen megfelel a célra: könnyed, szórakoztató, kalandos olvasmány, amelyet kétségtelenül szeretni fognak az ifjabb korosztály tagjai. Ugyanakkor, a játékosság és a könnyedség mögött mindvégig ott húzódik egy komolyabb tartalom. Elég, hogyha csak a három tizenéves kamasz életkörülményeire gondolunk: szívszorongató „látvány” az a nyomor, amiben részük van, olvasóként szinte érezni lehet a szeméttelepen uralkodó bűzt és mocskot – amit az író nagyon hatásosan, mindenféle szépítgetés nélkül mutat be –, vagy borzongás tölt el, amikor Jun-Jun patkányokkal teli odújába pillanthatunk be. Aztán ott van az egész rendszert átszövő korrupció, sikkasztás és visszaélések sorozata, amelyből – az ügybe való belekeveredésük folytán – szintén kemény ízelítőt kapnak a srácok. Ez már egy olyan világ, ahol szembesülniük kell a felnőttek dolgaival, a talált pénztárca visszaszolgáltatásának elmulasztása már nem egyszerű gyerekcsíny, hanem komoly következményekkel fenyegető döntés.
Ebben a világban pedig, a társadalom árnyékos oldalán, elengedhetetlen az a jó adag túlélési ösztön és találékonyság, ami a fiúkat jellemzi. Emellett egy olyan leckét is kapunk emberségből, amely a felnőttek világában sokszor hiánycikknek számít: megtapasztalhatjuk a fiúk igazságérzetét – talán a legjobb példa erre, amikor Raphael a 1100 pesót megosztja barátjával, Gardóval, jóllehet ő találta meg a táskát; vagy amikor Patkány visszaszolgáltatja a Julliard atya széfjéből „kölcsönvett” pénzt –, a bajtársiasságot és szolidaritást – amikor a több száz utcagyerek egyként lépik fel a rendőrséggel szemben, hogy mentse a három menekülőt –, csupa olyan tulajdonságot, amelyek példaként állhatnak az ifjú olvasók előtt (és nemcsak).
Jóllehet Behala fiktív helyszín, a szerzőt saját bevallása szerint a regény megírásában manilai élményei ihlették – több éven keresztül tanított angolt a Fülöp-szigetek fővárosában –, hiszen a dél-kelet-ázsiai nagyváros szeméttelepén működik egy hasonló iskola és az ott élő gyerekek egész életükben a szemetet túrják. A fiktív helyszín azt üzeni, hogy a személyes élmények ellenére mégiscsak tértől független az egész cselekmény, hiszen a világ számos fejlődő országában találkozhatunk hasonló szeméttelepekkel és nyomornegyedekkel, ahol mindig a túlélés a cél. De hasonlóképpen a korrupció, a hatósági túlkapások és megfélemlítés, a nyomorban élők kiszolgáltatottsága mind-mind olyan tényezők, amelyek talán a mi közép-kelet-európai térségünkben sem teljesen idegenek. Nap mint nap találkozhatunk velük – még ha csak a sajtón keresztül is –, és talán már annyira beleivódtak a tudatunkba, hogy szinte érzéketlenek vagyunk velük szemben.
Érdekességként mindenképpen érdemes megemlíteni a történetmesélést: a szerző egyes szám első személyben, mintegy visszaemlékezésként eleveníti fel az eseményeket, azonban némiképp rendhagyó módon, hiszen a mesélésben mindhárom fiú felváltva részt vesz, egy-két fejezet után egymás szájába adják a szót. Így sikerül azt az érzést kelteni az olvasóban, mintha mindannyian egy asztalnál ülnének és egy kívülálló számára mondanák el a történteket. Néha bekapcsolódik Julliard atya és Olivia nővér is, így a történet az összes érintett szereplő mondanivalójából összerakva lesz kerek. Sajnos azonban az elbeszélési technikában rejlő lehetőségeket nem aknázza ki kellőképpen a szerző, hiszen azon túl, hogy az egyes fejezetek elején megjegyzi, hogy éppen ki a mesélő, különösebb eltérést a szereplők mesélési stílusában nem érzékelhetünk, így valójában elmarad az a sokszínűség, ami talán várható lett volna.
A Trash könnyed és szórakoztató, ugyanakkor tanulságos is. Eget rengető dolgokra nem kell számítani, de mindenképpen kellemes és hasznos kikapcsolódást ígér a fiatal olvasóközönség számára, és nemcsak. A regény magyar fordításban az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg, a kiadótól már megszokott igényes kivitelezésben.
A Trashből egyébként a közeljövőben filmet is forgatnak, a forgatókönyvet Richard Curtis – a Mr. Bean- és a Bridget Jones-filmek forgatókönyvírója – készíti, a rendező Stephen Daldry lesz, aki a Billy Elliot, Az órák, A felolvasó vagy a Rém hangosan és irtó közel című filmjeinek köszönhetően vált ismertté filmes körökben. A produkciót valószínűleg Brazíliában forgatják majd.