A BL legjobb 50 mérkőzése

Írta : Kamler János
Eredeti cím : A Bajnokok Ligája legjobb 50 mérkőzése
Eredeti kiadás : 2011
Kiadó : Aréna 2000
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 104
90
Vidd hírét!
 
 

A hétvégén rendezik a huszadik Bajnokok Ligája-döntőt – 1992 óta hívják így a legrangosabb európai klubviadalt, idén a Bayern München és a londoni Chelsea csap össze a trófeáért. A döntőre a müncheni stadionban kerül sor, és először fordulhat elő az, hogy hazai pályán játszó csapat nyeri a BL-t. Erre még nem volt példa, amióta ez a hivatalos neve a sorozatnak. Felvetődik a kérdés: hogyan kapcsolódik mindez az olvasáshoz, vagy egyáltalán, a könyvekhez.

A kapcsolatot Kamler János kötete teremti meg, A Bajnokok Ligája legjobb 50 mérkőzése c. kötete 2011-ben jelent meg az Aréna 2000 Kiadó gondozásában – ennél jobb könyvet nem is választhatnánk, ha a jubileumi huszadik döntő előtt fel szeretnénk idézni a kupasorozat elmúlt két évtizedének legjobb pillanatait. Ez igaz még akkor is, ha Kamler János – ahogy a bevezetőben is írja – “szubjetíven – de szeretettel” állította össze az ötven legjobb meccs listáját. Így történhetett meg, hogy bekerült a legjobbak közé a 0-3-as Grasshoppers-Ferencváros és az 1-1-es Ferencváros-Real Madrid is, ám így van ez jól. Végeredményben a zöld-fehérek alakították a legemlékezetesebbet magyar részről az elmúlt húsz évben – na meg Koplárovics Béla. De bekerültek a könyvbe olyan meccsek is, mint az 1993. decemberi Werder Bremen-Anderlecht (amikor a belgák a 66. percig még 3-0-ra vezettek, és az utolsó 15 percben a brémaiak ötöt vágtak De Wilde hálójába), az 1997. novemberi Barcelona-Dinamo Kijev (amelyen az ukránok 4-0-ra verték a katalán együttest a Camp Nouban), a 8-3-as Monaco-Deportivo vagy a 2005-ös isztambuli döntő, ahol a Milan a szünetben már 3-0-ra vezetett a Liverpool ellen, de a Vörösek a második játékrészben feltámadtak, egyenlítettek, majd büntetőkkel a kupát is elvitték az olaszok orra elől.

Kamler János összeállítása dícséretes, a koncepció zseniális. Minden mérkőzésnek két oldalt szentel, bal oldalon a két csapat kezdő felállása és a lebonyolított cserék kaptak helyet, alatta a gőlszerzők névsora. A fejlécben a dátum, a helyszín, a nézők száma és a játékvezető neve látható. A szöveget színes képek tarkítják, jobb oldalra egy-egy emlékezetes idézet került. Maga a szöveg nagyszerű, nem a helyzetek és/vagy gólok összefoglalója ez, nem azt vetette papírra a szerző, hogy melyik oldalról jött a beívelés a gól előtt, hanem inkább az érdekességeket próbálta néhány bekezdésbe zsúfolni, igyekezett azt megragadni a találkozó körüli/alatti eseményekből, amely miatt szerinte emlékezetes az adott találkozó. Így például a 2007-es Valencia-Internazionale a meccs alatt és után elszabaduló indulatok miatt vonult be a történelembe, és nem a gólok száma miatt (a találkozó végeredménye 0-0 lett); a 2009-es Chelsea-Barcelona elődöntő Övrebö norvég sípmester gyanús ítéletei miatt maradt emlékezetes (a szerzőt idézem: “a látottak alapján felvetődhet az emberben olyan gondolat, amely nem feltétlenül csak az összeesküvés-elmélet fogalmát meríti ki.”); a 2009-es Chelsea-Liverpool negyeddöntő viszont éppen a szép és nyílt foci miatt van a legjobb 20 meccs között – és megérdemelten. A Kékek 3-1-re nyertek az Anfield Roadon, idézi fel Kamler is az eseményeket, és ezzel az eredménnyel várták a visszavágót. Harminc perc után viszont a Liverpool vezetett 2-0-ra a Stamford Bridge-en, és ezzel már a Vörösek álltak továbbjutásra. A második félidőben egyenlített, majd Lampard révén fordított a Chelsea, ám a vége előtt tíz perccel kétszer is betalált a vengécsapat (Lucas és Kuyt), és 4-3-nál már ismét csak egy gól választotta el őket a továbbjutástól. S aki látta a meccset, egészen biztosan emlékszik: a gól a levegőben lógott. Végül Lampard egyenlített, s a 4-4 a Chelsea továbbjutását jelentette.

Említettem már az idézeteket: én ezeket tartom az összefoglalók legjobb elemének. Minden találkozóhoz egy rövid idézet kapcsolódik, amely általában nagyon jól jellemzi az adott mérkőzést. Az 1999-es döntőről, a Manchester United-Bayern München találkozóról például Pierluigi Collina játékvezető mondatai kerültek be: “Sok mindent megéltem pályafutásom során, de olyan feltámadást, mint amilyet a United bemutatott, soha. Egy pillanatra a lelátóra összpontosítottam, és angol részről úgy éreztem, mintha egy hatalmas oroszlán próbálna kitörni búvóhelyéről – és ki is tört.” Csak emlékeztetőül: a Barcelonában rendezett döntőben Bassler a 6. percben szerzett vezetést a németeknek. Teddy Sheringham a 91. percben egyenlített (őt a 67. percben küldte a pályáta Sir Alex Ferguson), Solskjaer pedig a 93. percben szerezte meg a győzelmet jelentő találatot (és ő is csereember volt).

[youtube width=”560″ height=”315″]http://www.youtube.com/watch?v=4ot7Axw9w54[/youtube]

A könyv az Aréna 2000 Kiadó gondozásában jelent meg, igényes és időtálló kivitelezésben – ennél tökéletesebb csak úgy lehetne, ha kemény borítót kapott volna. Focirajongóknak kötelező, évente legalább egyszer az ember leveszi a polcról, és nosztalgiázva, bólogatva, mosolyogva felidézi azt a sok szép meccset.


Vidd hírét!