The Economist: A világ számokban

Írta : A The Economist munkatársai
Eredeti cím : The Economist: Pocket World in Figures 2012 ed.
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : A világ számokban
Fordította : Jutai Péter
Kiadó : Typotex Elektronikus Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 256
100
Vidd hírét!
  •  
  •  

Kamaszkorom egyik nagy könyvélménye volt az a kölcsönkapott világatlasz, amely a legkülönbözőbb térképek mellett olyan adatokat is tartalmazott, mint a világ leghosszabb alagútjai, legmagasabb épületei, az óceánok legmélyebb árkai, a legnagyobb felületű tengerek és tavak, vagy éppen az egyes országok demográfiai adatai. Jól emlékszem: nem csak keretszrejtvények fejtegetése közben lapoztuk fel, és abban az időben bizony csukott szemmel fújtuk a könyvből megismert anyagot. Amikor ez év tavaszán a Typotex Kiadó gondozásában megjelent a The Economist kiadványának fordítása, A világ számokban 2012, mohón vetettem rá magam. Nem kimondottan világatlasz, de a zsebben ennél több információt már nem bír el az ember.


A hozzávetőlegesen 250 oldalas kötet első része különböző nemzetközi rangosorokkal foglalkozik, ezeket a szerkesztők több kategóriára osztották. A Természetföldrajz c. fejezetben például a fentebb is említett adatok egy része ugyanúgy megtalálható: a leghosszabb folyók, a legmagasabb hegyek, a legnagyobb kiterjedésű sivatagok. Sajnos épületekre, hidakra, alagútakra vonatkozó információk nincsenek sem itt, sem más fejezetben – pedig tíz vagy húsz év távlatából ezek lesznek az igazán érdekes adatok; gondolom, hogy a legmagasabb hegyek listáját 2040-ben is a Mount Everest fogja vezetni.

De ha túlteszem magam ezen az apróságon, és tovább lapozok, akkor a következő fejezetekben már roppant érdekes és hasznos információkra lelek. A népességre vonatkozóan rengeteg információval szolgál a könyv: a leggyorsabban és a leglassabban növekvő népességek listája mellett megtudom, hogy hol van a legtöbb fiatalkorú anya, melyik országban a legalacsonyabb illetve a legmagasabb az átlagéletkor és a népsűrűség. A migráció, a huszadik század egyik legszomorúbb öröksége területén is megdöbbentő számokat regisztráltak: a legtöbb bevándorló az Egyesült Államokban van, a legtöbben Mexikóból vándorolnak ki, és ez – ha jól belegondolok – köztudott. Tovább lapozok: a legtöbb menekült Afganisztánból és Irakból származik (az amerikai külpolitika elmúlt évtizedének eredménye), a legtöbb menekültet pedig Pakisztán és Irán fogad be – természetes. Jegyezzük meg jól ezeket a számokat – lehet, hogy változni fog a közel-keleti helyzet, és azzal együtt ez a sorrend is.

Vannak ám vidámabb fejezetei is az első résznek: sörivók és borívók. Hogy a csehek isznak a legtöbbet a folyékony kenyérből, az nem lep meg, de hogy Venezuela második legyen, azt nem gondoltam volna. Ráadásul a dél-amerikaiak alig maradnak el a csehektől: 2009-ben egy főre 75 liter sör jutott egész évben. A legnagyobb borivóknak a svájciak bizonyultak ugyanebben az évben, Magyarország ezen a listán a tizedik, a söreiről híres Belgium is előttünk van – a sörös listán viszont nincs az első húszban. Magyarországon amúgy száz főre közel 36 számítógép jut (szintén 2009-es adat), míg a listavezető Kandában (tessék megkapaszkodni!) 108-nál is több. A mobiletelefonoknál még elképesztőbbek a számok: az Arab Emírségekben száz főre 232 előfizetés jut (számoljuk csak ki: átlagosan mindenkinek van kettő, de az átlag úgy jöhetett ki, hogy sokaknak négy vagy öt jut). Igen, teszem hozzá fejben: az arab világ leggazdagabb országában rengeteg pénz van, mit nekik az a plusz 2-3 előfizetés, futja. De hogy Montenegró második legyen hasonlóan nagy számmal?!

A második rész az országleírásokat tartalmazza – ezt én kissé unalmasnak találtam, hiszen majdnem ugyanazt a kaptafát húzza rá a szerkesztő minden országra: népesség, népsűrűség, várható élettartamok, a gazdaság fontosabb mutatói, a foglalkoztatás eloszlása, az energiatermelés és -fogyasztás mértéke, különböző pénzügyi mutatók és valutaárfolyamok, a kereskedelem jellemzői (fontosabb export- és importcikkek, valamint -piacok), az ország fizetési mérlege és az adóssága (érdekes megnézni pár országot!), s a végére hagytam a poént: a társadalom nagyon is érdekes jellemzői. Ha a háztartások átlagos nagyságát vizsgáljuk (és erre már az első részben is találni egy táblázatot), akkor listavezetők a skandináv országok, az első négy helyen csak északiak találhatók, Svédországban például az összes háztartások 47%-ban (majdnem a felében) egyetlen személy él – gyakorlatilag minden második házban/lakásban egy ember él. Tessék: a skandináv krimik is ugyanezt próbálják érzékeltetni, vagyis hogy egy elhidegült, magányos társadalommal van dolgunk. Norvégia második, Dánia és Finnország a harmadik. Magyarország sem áll túl jól, az összes háztartás 31,8%-a egyfős – ez azt jelenti, hogy minden harmadik háztartásban valaki egyedül él. Sajnos ez jellemző a teljes kontinensre, Kanada az első nem-európai ország a listán, és ők a 22. helyen vannak.

Mindent összevetve: nagyon helyes kis összeállítást kap az, aki a kezébe veszi a Typotex Kiadó könyvét. Fellapozza, csak belenéz, és garantálom, hogy magával viszi mindenhová a lakásban, hogy majd folytassa, ha egy kis szabadideje lesz. Ez az a könyv, ami végül a polcon nagyon előkelő helyen, a sor elején fog szerepelni, hogy mindig kéznél legyen. Számokban ennél jobban nem lehet keresztmetszetet alkotni a világunkról 2012-ben.


Vidd hírét!
  •  
  •