Bear Grylls: Istenek aranya

Írta : Bear Grylls
Eredeti cím : Gold of the Gods
Eredeti kiadás : 2008
Magyar cím : Istenek aranya
Fordította : Illés Róbert
Kiadó : Jaffa Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 262
80
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Ki ne ismerné manapság Bear Grylls-t, az egykoron a brit hadsereg különleges egységében szolgáló kalandort, aki félelmet és akadályt nem ismerve járta be a nagyvilág legkietlenebb, embert próbáló vidékeit. A vadon törvényei című túlélési kézikönyvéről korábban már írtunk, most beszámolhatunk az első magyar nyelvű Grylls-regényről is, ami inkább a fiatalabb korosztálynak szól. Az Istenek aranya nem az egyetlen kalandregénye Gryllsnek, remélhetőleg ezt követi majd a sorozat többi darabja is. Kíváncsian vettem kézbe első Bear Grylls-olvasmányomat, remélve, hogy hasonló élményt nyújt, mint a A túlélés törvényei című televíziós sorozat, melynek főszereplője maga a szerző. Elvárásaim már az elején beigazolódni látszottak, hisz a könnyed nyelvezet, valamint a kalandregényekre jellemző “lényegretörő” cselekmény azonnal magával ragadott.


Beck Granger Kolumbiába érkezik Al nagybácsikájával, a híres antropológussal, aki egyben gyámja is főhősünknek. Beck néhány éve vesztette el szüleit tragikus körülmények között, élete azóta szorosan összefonódik bácsikája kalandos mindennapjaival. Érkezésük a dél-amerikai országba nem véletlenszerű, Al régi jó barátjának Rafael de Castillo-nak próbál eleget tenni, aki felkérte egy expedíció vezetésére, amely az elveszett Aranyváros felkutatását célozza meg. Az Aranyváros (El Dorado), vagy más nevén az Elveszett város története érdekes:  1512-ben, amikor az első konkvisztádorok partot értek a kontinensen, felfedezték a kogi indiánok lakta várost, amely tele volt aranytárgyakkal. Az indiánoknak az arany áldozatot jelentett az isteneknek, nem pénzként tekintettek rá. A konkviztádorok vezére, Gonzalo (aki mellesleg Rafael de Castillo felmenője) meg szerette volna kaparintani a kincset, ám amire visszatértek a kogik kiürítették a várost és megváltoztatták a dzsungelen átvezető ösvényeket. Gonzalez bosszúból felégette az indiánok egyik faluját. Innen kapta az Aranyváros az Elveszett város nevet.

Az expedíció előestéjén karnevál zajlik Cartagena városában, ahol nem várt esemény húzza át a kalandra készülő csapat számításait: elrabolják Al bácsit és Rafael de Castillo polgármestert. Beck és Castillo gyerekei magukra maradnak a haciendában, ám a több élettapasztalattal rendelkező Beck nem csügged, arra bíztatja Marcot és Christinát, hogy induljanak a foglyok kiszabadítására. Készülődés közben előkerül a régi térkép, mely elvezethet az oly sokat emlegetett városhoz. A fiatalok tutajt készítenek, majd kijátszva Ramirez rendőrparancsnok védőőrizetét, nekivágnak, hogy kiszabadítsák a két foglyot. Kezdetét veszi a kaland. Az író kalandregényekhez méltóan tárja elénk az utazás megpróbáltatásait és Beck túlélési technikáit. Meglátásom szerint Beck Granger személyében magát a szerzőt látjuk, főhőse megformálásakor önmaga tükörképét rajzolta meg Grylls.

A regény cselekményszála gyors, magával ragadó. Egymást követik az események, nem adva lehetőséget, hogy az olvasó figyelme lankadjon. Cápatámadás, vihar okozta hajótörés, találkozás a kogi indiánokkal, a dzsungelben való menetelés, majd az Elveszett város megtalálása – egyik a másik után “zúdul” az olvasó nyakába. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a regény meghatározó motívumául szolgáló módszerek bemutatását sem, a túlélési technikákat, melyek segítségével a fiatalok minden akadályt sikeresen vesznek. Az egyszerű olvasó megtanulhatja hogyan olthatjuk szomjunkat a nyílt tengeren, a dzsungel kellős közepén, mit ehetünk, ha éppenséggel otthon felejtettük a szendvicseket tartalmazó hátizsákunkat. Hogyan bánjunk a tűzzel, hogyan védekezzünk a dzsungelben található rovarok ellen? Mindez kiderül a regényből.

Mindent egybevetve az Istenek aranya című írás egy jóra sikeredett kalandregény, kategóriájában mindenképp megállja a helyét. Olvasója ne számítson magas szintű irodalmi szövegre, a regény nyelvezete beleilleszkedik a műfaj sajátosságaiba. Meglátásom szerint ez rendjén is van. Kellemes olvasmány, amelyet a szellős betűszedés csak fokozni tud. Negatívumként annyit tudnék említeni, hogy a vége elég összecsapottra sikeredett, a szerző fordíthatott volna több tollvonást a végkifejlet látványosabb leírására. A foglyok szabadulásának bemutatása is érdemelt volna olyan figyelmet, mint a dzsungelen keresztül vezető út aprólékos leírása. Ez a személyes észrevétel azonban mit sem von le a mű értékéből.

Jó kis regény, ezért mindenkinek csak azt tudom ajánlani: olvasásra fel!


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •