Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Írta : Virginia Woolf
Eredeti cím : Mrs Dalloway
Eredeti kiadás : 1925
Magyar cím : Mrs. Dalloway
Fordította : Tandori Dezső
Kiadó : Európa Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 264
80
Vidd hírét!
  •  
  •  

A történések ideje tulajdonképpen egy nap; Woolf egy nagyon forró júniusi nap történéseit írja le, az első világháború után, amikor a főszereplő az estélyét készíti elő, és felvonulnak olyan szereplők, akik fiatalkorában fontos szerepet kaptak életében. Fiatalként azért érdemes olvasni ezt a művet, mert más perspektívát, távlatot mutat fel nekünk. Az ifjúkor, a lángoló szerelmek és szenvedélyek kora a regényben már a múlthoz tartozik, és érdekes színt adhat számunkra a jelen értékeléséhez, hogy esetleg miként fogunk visszaemlékezni ezekre a nagy érzelmekre, történésekre.


A szereplők többségének életében a múlt állandó jelenként van ott, nincs lezárva és ezt a koncepciót tükrözi a regényszerkezet: a napnak vége, de az izgalmaknak igazából nincs végük, sőt, mintha most kezdődnének el. Nyitott szerkezetű, nem kapunk egy megnyugtató, minden kérdést megoldó befejezést, ezt a fantáziánkra bízza az írónő.

Belső monológ formájában olvashatunk gyönyörű lírai leírásokat, eszmefuttatásokat, és ily módon pillanthatunk bele az egyes szereplők gondolataiba, ismerhetjük meg a múltbeli kapcsolatok bonyolult hálóját. Clarissa gondolatai mellett fontos helyet foglal el a regényben ifjúkori nagy szerelmének élete, Peter Walsh  múltja és jelenlegi helyzete. Vallomásából ellentétes érzelmeket olvashatunk ki, kiderül, azért jött haza Indiából, hogy jogi papírokat intézzen el, mert szerelmes, és feleségül akar venni egy kétgyerekes anyát, Daisyt, azonban a mű vége fele kijelenti: igazából csak egyszer szeret az ember, és ő Clarissát szerette.

Septimus, a másik főszereplő kitüntetéssel járta meg a háborút, Olaszországból feleséggel, Reziával tért haza, de valami nem működik az életében. Érzelmileg halott, a kor leghíresebb angol ideggyógyászai kezelik, sorsa a mű végére véglegesen el is dől.

Két véglet a két hangsúlyosabb szereplő: Clarissa csupa érzelem, akinek a köreibe csupán a beszédtéma erejéig ért el a háború, míg Septimust, aki aktívan részt vállalt a háborúban, tetszhalottá tette, halottakkal beszélővé, önmagát sajnáltató géppé. A nő számára csak érzelmi úton fogható fel igazán minden történés, míg a férfit kilendíti egyensúlyából az, hogy a ráción túl ott van az érzelmi világ, ami a valóság másik arcát mutatja. És Septimus ezt nem tudja feldolgozni.

Egyik érdekessége a műnek a nagyfokú szubjektivitás: mindenki másnak és másként látja embertársát, a főszereplőt, a saját szűrőjén, elvárásain keresztül, és ezért olyan meghatározhatatlan igazából Clarissa egyénisége, ezért nem tudni, hogy ki is ő valójában. Válaszként csak annyit kapunk, hogy az egyes szereplők számára mit jelent.

A pörgő eseménysort kereső olvasó hamar leteszi kezéből ezt a művet, de aki lírai mélységű leírásokat keres és szeret, aki a világ sokszínűségére szavak által is képes rácsodálkozni, az gazdag olvasmányélményben részesül e mű által. A regény képszerűsége fantasztikusan gazdag, a pillanat csodáját ragadja meg vele, és ha követni tudjuk, érezteti meg velünk is az írónő.


Vidd hírét!
  •  
  •