Webster Gayle seriff éppen Peason város tekepályáján igyekszik elfogyasztani egy óriási fagylaltkelyhet, amikor helyettese telefonál és egy repülőszerencsétlenségről értesíti: körzetükben zuhant le a 124-es járat, a becsapódást pedig senki sem élte túl. Ezzel a nyitójelentettel hangolja rá az olvasókat az izgalmasnak ígérkező történetre Adam Blake, A Júdás-összeesküvés című thrillerében.
Mindeközben Londonban egy nyomozás veszi kezdetét, Heather Kennedy őrmestert főnöke, Summerhill főfelügyelő egy haláleset kivizsgálásával bízza meg: három héttel korábban Stuart Barlow, a Prince Regent főiskola történelem tanszékének professzora leesett az egyetem lépcsőjén, és nyakát szegte. A helyszínelést végző rendőrök hamar lezárták az egyértelmű balesetnek tűnő ügyet, azonban Barlow húgát nem hagyja nyugodni a dolog, és újabb vizsgálatot kér. Summerhill nem tulajdonít túlzott jelentőséget ez esetnek, így a kollégái által nem túl kedvelt beosztottjára, Heatherre sózza az ügyet, és egy újoncot is melléje rendel, Chris Harper személyében. A nyomozónő és fiatal társa már a helyszínen talál néhány gyanús nyomot, és ahogy beleássák magukat az ügybe, egyre nyilvánvalóbb számukra, hogy nem balesetről van szó. Annál is inkább, mivel két újabb – szintén balesetnek álcázott – halálesetre is fény derül, amelyek áldozatai ugyanazon a projekten dolgoztak, mint Stuart Barlow és egy nappal korábban hunytak el, mint a professzor. Úgy tűnik, hogy a dolog kulcsa a közös projektben, az ún. Rum-kódexben keresendő: a dokumentum János evangéliumának egy középkori fordítása, és a csapat tagjai ennek a feldolgozását szerették volna elvégezni egy sajátos szemszögből. Azt azonban nem sejtették, hogy ezzel valaki(k) számára igencsak kényelmetlenné válnak. Egyetlen név merül fel a nyomozás során: Michael Brand, egy férfi, aki ismerte Barlowt és kollégáit, és gyanús körülmények között került a közelükbe.
A harmadik cselekményszál valamivel távolabb, a kaukázusi Ingusföldön indul: Leo Tillman, a brit hadsereg egykori zsoldoskatonája egy helyi fegyverkereskedőből próbál kiszedni néhány számára igen fontos információt egy Michael Brand nevű férfiről. Tillman megszállottan keresi a férfit és erre jó oka van: tizenhárom évvel ezelőtt felesége és három gyereke egy napon összecsomagolt és nyomtalanul eltűnt, az egyetlen biztos információ pedig az, hogy a nőnek aznap találkozója volt a szóban forgó férfival. Tillman egykori katonai kapcsolatai révén próbál hosszú évek óta a férfi nyomára bukkanni, de mindig pár lépéssel mögötte jár és igazából sokat nem sikerül megtudnia róla.
Látszólag tehát három egymástól független cselekményszál, amelyből viszont kettőt összekapcsol a titokzatos férfi, Michael Brand. Miközben Kennedy őrmester egyre többet derít ki a halálesetek hátteréről, Tillman az Ingusföldön szerzett információk alapján Londonba utazik, némi életveszélyes kalandok közepette. Kapcsolatai révén szerez tudomást a nyomozásról, és felajánlja segítségét a nyomozónőnek: mindent megoszt vele az elmúlt 13 év során szerzett információiból, hogyha Kennedy is napirenden tartja őt a nyomozás részleteivel. A nő nem akar belemenni a játékba, de a kényszerhelyzet hamar együttműködésre készteti: néhány nap leforgása alatt élete veszélybe kerül és két társát is elveszíti, amit felettesei az ő nyakába szeretnének varrni. Nincs tehát más választása, kénytelen együttműködni az ismeretlen férfival, hiszen egymás számára nélkülözhetetlen információkkal rendelkeznek, amelyek együttesen hasznosíthatók igazán. Ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy mindkettőjük nyomában hidegvérű gyilkosok vannak, feltehetően ugyanazok a személyek: sötét hajú, sápadt bőrű, komoly kiképzést kapott férfiak és nők, akik mesteri módon bánnak a közelharci fegyverekkel, és akiket látszólag egyetlen cél vezérel, megakadályozni, hogy nyilvánosságra kerüljön a Barlow és társai által vizsgált középkori tekercsek valódi tartalma.
A nyomozás és az üldözés fonalába a regény kétharmadán túl az addig látszólag jelentéktelen indítójelenet cselekményszála is bekapcsolódik: a 124-es járatról kiderül, hogy egy Michael Brand nevű férfi is utazott rajta, aki feltehetően azonos a Kennedy és Tillman által is keresett férfival. A nyomozónő és az egykori zsoldos az Egyesült Államokba utaznak és Webster Gayle seriff segítségét kérik. A repülőszerencsétlenség részleteiből újabb titkokra derül fény, ezek pedig Mexikóváros gyárnegyedébe, egy földalatti fantomvárosba vezetnek. Üldözött és üldöző fogalma lassan összemosódik, a végső összecsapás pedig elkerülhetetlennek tűnik, miközben egyre több kerül felszínre a sötét és hátborzongató titkokból.
Az álnéven író – valódi nevét titokban tartó – Adam Blake első regénye, A Júdás-összeesküvés magyar fordításban a Cartaphilus Könyvkiadó CartaLight sorozatában jelent meg. A regény a vallási témájú összeesküvés-elméleteket feldolgozó könyvek sorába tartozik, amelyek A Da Vinci-kód óta eléggé felkapottnak – vagy inkább elcsépeltnek? – számítanak, jóllehet igazán nagy újdonságot nem tudnak nyújtani. Nincs ez másképp Blake regényével sem: a regény középpontjában egy vitatott vallási dokumentum, a Júdás evangéliuma áll, amelynek nyilvánosságra kerülését próbálja megakadályozni egy évszázadokkal ezelőtt alakult titkos társaság/közösség, akik Júdás követőinek vallják magukat. A cél érdekében pedig semmitől – a brutális gyilkosságoktól – sem riadnak vissza.
És akkor következzék egy kis történeti kitérő: a gnosztikus evangéliumok közé sorolható szöveg Iskarióti Júdás és Jézus kapcsolatát örökíti meg, és a hagyományos újszövetségi evangéliumoktól teljesen eltérően mutatja be nemcsak a tanítványt, hanem Jézus szerepét is. A dokumentum szerint Júdás volt Jézus egyetlen tanítványa, aki valójában megértette tanításainak lényegét. Magát a szöveget nem Júdás, hanem feltehetően egyik követője írta a 3. vagy 4. században, kopt nyelven. Júdás evangéliumát 2006-ban tárta a nagyközönség elé a National Geographic – a keresztény egyházak tiltakozása ellenére –, miután az 1970-es évektől kezdődően számtalan műkincskereskedő kezén átment és nagyon megrongálódott, majd 2004-ben egy Genf melletti restauráló műhelyben restaurálták, és egy szakemberekből álló csapat megállapította, hogy eredeti, nem pedig középkori hamisítvány.
Mivel olvasóként elsősorban a téma az, ami megragad és egy-egy könyv elolvasására indít, nagymértékben meghatározza a regényről kialakuló összképet, hogy a szerző mennyire képes integrálni a cselekménybe az alapötletet. Adam Blake regénye kapcsán talán itt van a legnagyobb hiányérzetem, hiszen nem mindig éreztem ezt a szerves kapcsolatot téma és cselekmény között. A szerző egyrészt túlságosan is belebonyolódik a középkori szövegek útvesztőjébe, ugyanakkor Júdás evangéliumáról túlságosan is keveset árul el. Igaz, hogy néhány fejezetben egy szakértő – Gassan professzor – és Kennedy őrmester párbeszédén keresztül elég sok mindenre rávilágít a dokumentum és annak jelentősége kapcsán, de pont ezek miatt érzem, hogy a titkos dokumentum nem épült be szervesen a regénybe. Sokkal több izgalmat generálhatott volna a szerző, hogyha a Barlow és társai által felfedezett titkos kódokat más formában építi be a nyomozás fonalába és nem egy-két „tudományos kitérő” formájában világosítja fel az olvasókat, hanem jobban bevonja őket a kutakodásba.
Ha ezen sikerül túllépnünk, akkor túl sok panaszunk nem lehet a regényre. Adam Blake alapvetően jól ír, stílusa választékos és finom humorral tarkított, a regény gerincét jelentő nyomozás izgalmas és fordulatos – igaz helyenként kissé kiszámítható –, a cselekményszálak váltakozása jól időzített és sokáig képes fenntartani a feszültséget, a karakterek kidolgozottsága és háttértörténete is rendben van – legalábbis, ami a két főszereplőt illeti. Akciójelenetekben sincs hiány, viszont ezek javarésze eléggé szenzációhajhász – beleértve a zárójelenetet, a „nagy összecsapást” is, ami egyenesen közhelyesre sikeredett –, főként miután hőseink egy kisebb hadsereg számára is soknak tűnő sérülést szedtek össze, mégis vígan folytatják küldetésüket. Mindet összevetve, A Júdás-összeesküvés egy szórakoztató thriller, amit a műfaj kedvelői feltehetően élvezni fognak. Nem kiemelkedő – Dan Brown nagysikerű regényével való összehasonlítást (“… a leglebilincselőbb és a legtöbb meglepetéssel szolgáló krimi a Da Vinci-kód óta.” – áll a fülszövegben) túlzásnak érzem –, de mindenképpen korrekt. És akiknek bejött Adam Blake első regénye, annak jó hírrel szolgálhatok: augusztusban jelenik meg angolul a szerző második regénye Demon Code címen, amelyben szintén a Heather Kennedy és Leo Tillman párossal találkozhatnak az olvasók. Persze, már csak abban kell reménykedni, hogy hamarosan magyarul is olvasható lesz a könyv.