Will Piper FBI-ügynökkel Glenn Cooper első regényében, a Holtak könyvtárában ismerkedhettünk meg. Egy évvel a Doomsday-ügy lezárását/eltussolását követően a kormánnyal kötött alku részeként nyugdíjazták és háborítatlan életet biztosítanak számára, feltéve, ha ő is tartja magát az egyezséghez és megőrzi az 51-es körzet titkával kapcsolatos információit. Nyugdíjas éveit fiatal feleségével, az FBI-ügynök Nancyvel – aki mellesleg a Doomsday-ügyben is társa volt – és közös gyerekükkel, Philippel tölti, a whisky és a nők iránti szenvedélye pedig csillapodni látszik. Csak éppen a kaland hiányzik számára, nem túl elégedett az otthonülő apuka szerepével. Egy napon azonban berobban a nagy kihívás: két férfi keresi meg, az 51-es körzet egykori alkalmazottjai, most pedig a 2027 Club nevű titkos csoportosulás tagjai. Különös dologra kérik Willt: vegyen részt egy londoni árverésen és szerezzen meg egy középkori könyvet, amelyet a több évszázados múltra visszatekintő Cantwell-család bocsátott aukcióra. Cserében annyi pénzt ígérnek neki, ami élete hátralévő részére gondoktól mentes életet biztosítana számára. Willt nem csak a pénz, hanem a kalandvágy is hajtja, amikor – Nancy tiltakozása ellenére – igent mond az ajánlatra.
Azt azonban nem sejtik, hogy a könyv iránt – amely mellékesen az 1527-es évszámot viseli borítóján és első látszatra egy középkori lakossági nyilvántartásnak tűnik – igen nagy érdeklődést mutatnak az 51-es körzet megfigyelői – a körzet biztonságáért felelős profi ügynökök, akikre leginkább a „takarító” szerep jut –, élükön az előző kötetből megismert Frazier ügynökkel, akik mindent képesek megtenni annak érdekében, hogy magukénak tudhassák a könyvet. Will és két megbízója – Henry Spance és Alf Kenyon – az árverésen hatalmas összegért megszerzett könyv borítójában egy igen érdekes dokumentumra bukkan: egy 1581-ben keltezett W. Sh. aláírással ellátott versikére, amely látszólag egy rejtély kulcsát tartalmazza. Megbízói ráveszik Willt, hogy utazzon el Angliába, a Cantwell-család birtokára és próbálja meg kideríteni a versikében elrejtett feladványt.
Will ezt a megbízatást is vállalja, elutazik Cantwell Hallba és ott a család legfiatalabb tagjának, a történész Isabellenek a segítségével igyekszik megfejteni a múltba mutató titkokat. Kutakodásaik során meglepő dolgokra bukkannak: olyan személyiségek neve kerül elő, mint a drámaíró William Shakespeare, a hitújító Kálvin János vagy az orvos/látnok Nostradamus. Továbbá a rejtély egyik szála egészen a vectisi bencés apátságig nyúlik vissza, amelynek sötét titkával már az előző kötetben találkozhattunk. Ezen a ponton az addig jelenben játszódó, két cselekményszálon futó történet – egyikben Will Piper, másikban Frazier és csapata áll a középpontban – ugrálni kezd az időben, és bekapcsolódik egy középkori szál is, ami időrendi sorrendben próbál némi háttérinformációval szolgálni a jelenkori eseményekhez. Ahogy Will és Isabelle egyre előbbre jut a versikébe rejtett feladvány megfejtésében, úgy derül fény egyre több középkori titokra a rejtélyes 1527-es könyv kapcsán: megtudjuk, hogyan került a Cantwell-család birtokába ez a felbecsülhetetlen értékű könyv, és milyen szerepet játszott Kálvin vagy Nostradamus sorsának alakulásában.
Amikor teljesen összeáll a kép – és Will újabb felbecsülhetetlen értékű dokumentumok birtokába jut –, akkor igencsak felgyorsulnak az események: színre lépnek az 51-es körzet megfigyelői és megpróbálnak mindent és mindenkit eltakarítani az útból, aki az 1527-es könyv megszerzésében akadályozni próbálja őket. Willnek menekülnie kell, és jóllehet az 51-es körzet súlyos titkának köszönhetően tudja, hogy túl fogja élni az eseményeket, nem ülhet tétlenül, hiszen sokkal nagyobb tétje van a dolgoknak, mintsem saját élete vagy a küldetés teljesítéséért felajánlott pénz: a nagy dilemma az, hogy jogában áll-e bárkinek is eltitkolni az emberiség előtt az 51-es körzet világrengető titkát, vagy az embereknek akkor is tudomást kell szerezniük róla, hogyha nincsenek erre felkészülve.
Glenn Cooper a Lelkek könyvében nagyjából ott folytatja Will Piper ex-ügynök ténykedéseit, ahol a Holtak könyvtárában abbahagyta. Jóllehet több ponton is igyekszik egy-egy olyan információval szolgálni, ami azok számára könnyítené meg az olvasást, akik az első kötetet nem olvasták, úgy gondolom, hogy a második könyv az előző kötet nélkül kevéssé élvezhető, az 51-es körzet és a vectisi apátság rejtélyeinek ismerete nélkül az 1527-es könyvért folytatott hajsza nehezen érthető. Így tehát mindenképpen érdemes a második kötet kézbevétele előtt elolvasni az első kötetet is.
Stílusában és a történetvezetésben Cooper nem hazudtolja meg önmagát, a sztori izgalmas és alapvetően rendben van mindaddig, amíg a jelenkori és a középkori szálak párhuzamosan futnak. A regény kétharmadánál azonban egy nagyon drasztikus fogással a szerző lezárja az addigi történet egy részét – a Cantwell Hall-i rejtély megoldásával teljesen kiiktatja a múltbéli, valamint az angliai szálakat – és csak a jelenkori eseményekre – Will és Frazier összecsapására – összpontosít. Ez volt az a pont, amikortól számomra a könyv hangulatában és tartalmában egyaránt egy zuhanórepülésbe kezdett, és a végkifejlet révén egy keserű csalódásban landolt.
Kifogásokat már az első kötettel kapcsolatosan is meg lehetett fogalmazni, de úgy gondolom, hogy a műfajban – az összeesküvés-elméletekre alapozó thrillerek között – Cooper első könyve jól megállta a helyét mind a merész témaválasztás, mind az elfogadható kivitelezés tekintetében. A Lelkek könyve egész jól felmelegítette az első kötetben nyitva hagyott szálakat – még hogyha nem is volt túl sok ezekből – és egész sokáig képes volt fenntartani a feszültséget. Ami a regény kétharmadától következett, az nagyon sokszor egy B kategóriás akciófilmre emlékeztetett, a regény végkifejlete pedig számomra egyenesen minősíthetetlenre sikerült. Az a misztikum, amit mindkét kötetbe a háttérsztori gyanánt szolgáló középkori események becsempésztek, az az izgalom, amit a rejtvényekbe burkolt nyomozás biztosított, egyszerre elpárolgott a végére, és ott maradt helyette a szerző görcsös igyekezete, hogy mindenáron igazságot szolgáltasson és a helyére tegye a dolgokat. Csakhogy ez túlságosan is „elefánt a porcelánboltban” módon sikerült, szinte semmit sem bízott az olvasók fantáziájára, hanem igyekezett minden szálat jól elvarrni. Pedig, hogyha nyitva hagyott volna egy-két kérdést és az olvasókra bízta volna azok megválaszolását és megítélését, a Holtak könyvtárával indító és a Lelkek könyvével folytatódó sztori már együttesen is egy egész érdekesnek és ötletesnek mondható színfoltja lehetett volna ennek a műfajnak, amelyből az elmúlt évben több könyv recenzióját is olvashattátok az Olvasóteremben (Luís Miguel Rocha: Az utolsó pápa; Mario Reading: Nostradamus próféciái; Dmitry Glukhovsky: Szürkület; Adam Blake: A Júdás-összeesküvés; vagy akár Paul Sussman: Oázis. A Zerzura titka). Így az egyetlen remény a dolgok kiigazítására a harmadik, befejező kötet révén mutatkozik – amely várhatóan 2013-ban fog megjelenni és az angol címe The Librarians lesz –, amit már csak azért is kíváncsian várok, mert elképzelésem sincs, hogy a második kötet befejezése után milyen izgalmakat és újdonságokat képes Cooper előhúzni a tarsolyából.