Patrick McCarry, a bukott amerikai tőzsdeügynök Londonban kezd új életet; Budapestre befektetési tanácsadóként érkezik, a célja, hogy összehozzon egy üzletet az indianapolisi iparosnak, Chester Holtnak, aki áramfejlesző generátorokat akar gyártani traktorokba – hol máshol, mint Baján. McCarry csak később, pár hulla után tudja meg, hogy megbízóját nem érdeklik a traktorok és az áramfejlesztők, s hogy fegyverüzletben utazik.
A szerző rögtön a mélyvízbe dobja a főhősét, a Wall Streetről menekülni kényszerült McCarry-t: már az első sorokban kilőnek melőle egy embert, a merényletre pedig Budapesten, egy kormánynegyedhez közeli zsákutcában kerül sor. Az áldozat – bizonyos Sipos Milán – kellett volna összehozza McCarry ügyfeleit (a Holt házaspárt) Magyarország leggazdagabb üzletemberével, a nemzet új pénzügyi tanácsadójával, Gábor Tamással. A jelek szerint valakik nem örülnének ennek a találkozónak – vagy valami egészen másról van szó? Később ugyanis kiderül, hogy Sipos Milán a titkosrendőrségnek dolgozott, s hogy Chester Holt és a felesége nem ármafejlesztőket akar gyártani, hanem fegyvert szállítani a Balkánra. Megjelenik a színen a CIA is, akik attól tartanak, hogy Holt olajat öntene a tűzre az amúgy is instabil Balkánon, és McCarry segítségével ők is beavatkoznak. Az egykori tőzsdeügynök hamarosan egy szédületes hajtóvadászat kellős közepén találja magát, és rájön, hogy még az országból elmenekülni sem olyan egyszerű, mint az elsőre látszik.
Az angol nyelvű ajánlók azt írták a regényről, hogy olyan, mint John le Carré regényei – nos, szerintem ez rossz megközelítés. Nem kötelező minden kémregényt a mester műveihez hasonlítani, és nem is szerencsés, mert rögtön más elvárással veszi a kezébe az olvasó a könyvet. Boland regénye sokkal több akciót tartalmaz, bár a véres jeleneteket sehol sem részletezi (nincs is szükség erre!), egy kémregényhez méltóan eléggé kuszák a szálak (számomra túlzottan is zavaros a történet háttere), és jó adag, egészséges humorral, helyenként maró gúnnyal fűszerezte, ettől lett egyedi, üde és roppant szórakoztató. A cselekményt McCarry szemszögéből látjuk, a történetet a tőzsdeügynök meséli el egyes szám első személyben.
A James L. Ross néven is alkotó amerikai író felkészült Magyarországból: Baját, Miskolcot, a Bükk hegységet és a Kossuth teret még megkereshette a Google Térképen, de a szomszédos országok kisebbségpolitikájáról, a magyar jobboldalról, s úgy egyáltalán a belpolitikai erőviszonyokról már máshol kellett informálódjon. Mindezzel együtt az volt az érzésem, hogy túl sokat lát ő ebben; persze lehet némi igazság abban, hogy a különböző itthoni (és általában a balkáni) politikai erőket nagyhatalmak titkosszolgálatai manipulálják, vagy legalábbis ilyen-olyan irányban támogatják, de az a színes akciókavalkád, ami a Magyarországról szeretettel lapjain megelevenedik, tényleg csak az írói fantázia műve lehet. Vagy én vagyok nagyon naív.