Ezen a napon született Robert Merle

Vidd hírét!
 
 

Robert Merle 1908. augusztus 28-án született, az algériai Tebeszában, francia telepes családban. Nagyapja a francia betelepítési politika révén került Algériába, így lett Merleből is pied-noir, avagy feketelábú. (Elsősorban azokat a franciákat nevezték feketelábúaknak, akik Európából származtak el.) Merle 10 éves koráig nevelkedett Algériában, ezután Párizsba került, ahol középiskolai, illetve egyetemi tanulmányait végezte. Filozófiát és irodalomtörténetet hallgatott Franciaország legnevesebb egyetemén, a Sorbonne-on. Doktori disszertációját Oscar Wilde-ról írta, ekkor kezdett érdeklődést mutatni a pszichológiai elemzés iránt. A módszert kiválóan alkalmazta talán egyik legismertebb regényében, a Mesterségem a halál című művében, ahol Rudolf Hösst, az auschwitzi tábor parancsnokát mutatja be. A fiktív önéletrajzban valós képet kapunk a második világháború idején lezajlott borzalmakról, Rudolf Lang személyében pedig a családszerető ember, a precíz hivatalnok, ám ugyanakkor a kegyetlen tömeggyilkos képe tárul elénk. A második világháború eseményei valósak, hiszen Merle a nürnbergi per dokumentumaiba is betekintést nyerhetett.

Részt vett a második világháborúban, harcolt a dunkerque-i csatában, majd három évig német hadifogságba került. A háború végeztével angol irodalmat tanított, előbb a rennes-i, később a toulouse-i, majd az algíri Caen egyetemeken, 1965-től a Párizs-Nanterre-i egyetem professzora volt.

Merle ifjú kora óta nem rejtette véka alá, hogy rokonszenvezik a kommunizmussal, tagja volt a Francia Kommunista Pártnak is. Tagságát megvonták tőle, amikor nyíltan szembeszállt a Szovjetunió azon döntésével, hogy bevonul Afganisztánba. Az 1979-es akciót Merle gyarmatosításnak nevezte, ezért kizárták a párt soraiból.

Írói tevékenysége során több műfajban is sikerült maradandót alkotnia. Tollából születtek történelmi regények, politikai riportregények, sci-fik, szatírák, drámák. Előszeretettel ötvözte ezen műfajokat. Első regénye, Két nap az élet 1949-ben jelent meg, amelyért Goncourt-díjat kapott. A legnevesebb francia irodalmi kitüntetést az év legjobb és legképzelettelibb prózai művének adják. Az egzisztencialista hangvételű írás, Merle személyes élményei alapján a dunkerque-i csata borzalmait, a francia és angol hadsereg visszavonulását, tragikus pusztulását mutatja be.

1962-ben adták ki a Sziget című regényét, melyben egy Bounty nevezetű hajó legénységének lázadását mutatja be. A legénység nem tudja elviselni a kapitány vasöklű irányítását, ami szöges ellentéte a Tahiti szigetén tapasztalt rövid, ám paradicsomi körülményeket idéző ottartózkodásnak. A lázadást megelőzően faji előítéletek is felszínre kerülnek. Művéért Merlét 1962-ben Fraternité-díjjal jutalmazták. Ugyancsak az erőszak a vezérfonal a Moncada – Fidel Castro első csatája, 1965-ben kiadott művében, amelyben a santiagói Moncada kaszárnya 1953-as ostromát mutatja be. A regény főhősét, Fidel Castrót tehetséges politikusként ábrázolja. Az Ahmed Ben Bella írása az algériai elnököt, Ben Bellát örökíti meg, akit a szerző hősnek tekintett. Merlének fontos volt mindig Algéria függetlenné válása, ezen álma 1962-ben megvalósult.

Robert Merle előszeretettel mélyedt el a tudományos fantázia világában, érdekelte az állatokkal való kommunikálás témája. Két regényében dolgozott fel ilyen jellegű témát, az első az 1967-ben napvilágot látott Állati elmék, melyben egy tengerbiológus megtanít két delfint alapfokon angolul beszélni. Később a delfineket elrabolják, hogy felhasználják őket egy merénylet végrehajtására. Merle az ember természetbe való beavatkozásának kérdését feszegeti, szembeállítva az embert és a delfint. Előbbi ravasz, utóbbi naiv. Második regénye ebben a témában az 1989-ben megjelent Majomábécé címet viselő írása, amely egy csimpánzkölyök felneveléséről szól. A felnevelt, értelmes állat a későbbiekben megnehezíti gazdáinak életét.

Kronológiai sorrendben haladva az Üvegfal mögött című regénye jelent meg, amelyben egy nap eseményeit mutatja be, nevezetesen az 1968. március 22-i, párizsi Sorbonne egyetem bölcsészhallgatóinak lázadását. Merle nagy hangsúlyt fektetett a diákság gondolatainak és érzésvilágának bemutatására.

Híresebb művei közé tartoznak sci-fi regényei is. Itt meg kell említenünk a Malevil (1972) és a Védett férfiak (1974) című alkotásait. Előbbiben egy neutronbomba támadás utáni helyzetet mutat be a szerző. A történetben néhányan egy kastély pincéjében borozgatnak, amikor egy robbanást hallanak, ám nem tudják beazonosítani mi lehetett. Az apokaliptikus helyzettel csak a felszínre kerüléskor szembesülnek. Az eset után kezdetét veszi az élet újjászervezése. Merle ezzel a regényével a hidegháborút kritizálta, 1974-ben John Wood Campbell Emlékdíjat kapott érte. Másik híres fantasztikus regénye, a Védett férfiak, amelyben a nemzőképes férfiakat megtámadja egy rejtélyes kórokozó, akik fejüket vesztve menekülnek. A társadalom irányítását a nők veszik át, a férfiak „alattvalók” lesznek. További ismertebb regényei a Madrapur (1976), valamint A bálvány (1987).

Merle tollából egy történelmi regénysorozat is született, amely 13 kötetből áll. A Francia históriák nevet viselő sorozat 1977–2003 között született. Az író a vallásháborúval kezdődően tárgyalja a francia történelem 16. századi eseményeit. Regényei mellett több drámát és esszét is írt, fő színpadi műve a Sziszifusz és a halál. Számos alkotását filmvászonra vitték, olyan írásai adva alapot a filmforgatáshoz, mint Két nap az élet, (azonos című film született ebből a regényből), Állati elmék (A delfin napja című film – Merle elhatárolódott a filmes változattól, mivel regényének alapötletét átformálták), Mesterségem a halál (Egy német életéből), Malevil (Malevil). A Sziget című regénye megihletett néhány alkotást, elég ha csak a Marlon Brando főszereplésével készült Lázadás a Bountyn című alkotásra gondolunk.

Merle történelemszeretete regényeiben is megnyilvánul, szereplői általában ismert, híres személyiségek voltak. Írásaiban az alaposság jellemezte, gondosan vigyázott, hogy az olvasó figyelme ne lankadjon egy percre sem. Stílusa az egyik legnépszerűbb francia íróvá avanzsálta, számos könyvét lefordították magyarra. Munkásságáért 2003-ban Jean Giono Nagydíj életműdíjjal jutalmazták. 2004. március 27-én, 95 esztendősen Malmaisonban (Franciaország) érte a halál.


Vidd hírét!