Neil Gaiman: Amerikai istenek

Írta : Neil Gaiman
Eredeti cím : American Gods
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : Amerikai istenek
Fordította : Juhász Viktor
Kiadó : Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 648
85
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Árnyék három börtönben töltött év után feltételes szabadlábra helyezését és a feleségével, Laurával való találkozást várja. Pár nappal a szabadulás napja előtt azonban egy hír romba dönti életét: felesége autóbaleset áldozata lett, legjobb barátjával együtt, aki egyben korábbi munkaadója is volt. Céltalanul indul otthona fele, amikor egy különös idegennel hozza össze a sors: a Szerda néven bemutatkozó középkorú férfi meglepően sok információval rendelkezik Árnyékról és munkát ajánl neki, felkéri, hogy legyen a kísérője, testőre, mindenese, aki megvédi őt és néhány megbízatást elvégez számára. Árnyék némi hezitálás után – és jobb kilátások híján – igent mond a felkérésre, nem sejtve, hogy élete legnagyobb és legtanulságosabb kalandjába csöppen.


Az elkövetkező időszak egyre érdekesebb fordulatokat kínál Árnyék számára és egyre többet tanul meg a körülötte levő világról és régmúlt idők letűnt nagyjairól. Ugyanakkor egyre többet tud meg saját múltjáról is, miközben Laura titkaiból is a felszínre kerül néhány. Mindeközben pedig felszín alatt forrong a világ és közeledik a vihar, a nagy összecsapás: egy háború, amelyben a szembenálló felek az ősrégi világok és népek elfeledett vagy magára hagyott istenei, valamint az új világ, a civilizáció feltörekvő, és mindent behálózó istenei. Árnyék pedig nem sejti, hogy mekkora szerep hárul rá az összecsapásban, mint ahogy arra is csak hosszú idő után döbben rá, hogy kicsoda is valójában.

Az Amerikai istenek Neil Gaiman talán legsikeresebb regénye, olyan neves irodalmi díjakat nyert el, mint a Hugo-díj (2002), a Nebula-díj (2002), Locus-díj (2002), Bram Stoker-díj (2001) és a SFX Magazine díja. A regény először 2001-ben jelent meg (magyar fordításban 2003-ban), majd a tíz éves évfordulója alkalmával Gaiman kibővítette és újra piacra dobta. A bővített változat magyar fordításban 2012-ben, az Agave Könyvek gondozásában jelent meg. Itt ejtenék szót a bővített kiadás néhány olyan extrájáról, amelyek érdekes háttérinformációkkal látják el az olvasókat: egyrészt egy előszót, amit a tizedik évfordulóra megjelent jubileumi kiadáshoz írt Gaiman, másrészt néhány megjegyzést az új kiadás szövegéhez, végezetül pedig egy interjút a szerzővel és egy 2001-es esszét, amiben arról vall Gaiman, hogyan is született meg az Amerikai istenek. Csupa olyan kiegészítő, amiből érdekes adalékokat tudhatunk meg nemcsak a regényről, hanem a szerzőről is.

Az Amerikai istenek vitathatatlanul egy monumentális mű. Műfajilag nehezen besorolható, több műfaj keveréke (fantasy, thriller, krimi és utazóregény), amiket nagyon szervesen ötvöz egymásba a szerző. Nemcsak terjedelméből kifolyólag, hanem a benne összesűrített nagyszámú esemény, részletekbe menő leírás és karakter miatt is egy nehezen emészthető, nagy figyelmet igénylő olvasmány, még azok számára is, akik rendelkeznek némi mitológiai háttérismerettel.

Nagyon felemás érzésekkel vagyok az Amerikai istenek elolvasása után. Maga a sztori, a történet gerince különösebben nem nyűgözött le és helyenként bármennyire is érdekfeszítő volt, önmagában nem lett volna képes fenntartani hatszáz egynéhány oldalon keresztül az érdeklődésemet. Ehhez sokkal több kellett – és valójában ez, ami miatt úgy érzem, hogy megérte elolvasni Gaiman regényét, ebben rejlik a szerző nagysága. Egyrészt a szerző elbeszélési technikája lenyűgöző, a pörgős, érzelmekkel telített, választékos stílus, a kellő adag misztikum, humor és irónia rendkívül olvasmányossá teszi a regényt, a sztoriban és a részletekben rejlő minden nehézkesség ellenére szinte észrevétlenül fogytak az oldalak olvasás közben.

Másrészt ott van az a rendkívül színes mitológiai háttér, ami a könyv alapját szolgáltatja és ami végig átszövi a cselekményt. Gaiman a történelem számos istenét és mitológiai alakját vonultatja fel, akiket az Újvilágba önként érkezők vagy erőszakkal behurcoltak hoztak magukkal, majd szép lassan elfeledtek. Megjelenik Odin, a skandináv mitológia főistene (akit a regényben Szerda testesít meg), fogadott testvére Loki, a ravasz, ármányos isten, Csernobog, az északi vendek és szlávok gonosz istene, Anubisz, az ókori egyiptomi hitvilágban az alvilág és a holtak oltalmazója, Thoth, az egyiptomi íbiszfejű isten, vagy az egyik legfontosabb egyiptomi isten, a sólyom képében megjelenő Hórusz, de egyéb germán, szláv, ír, vagy éppen afrikai és indián törzsi istenek is felbukkannak, illetve egy jelenet erejéig a magyarok istene is (valljuk meg, elég érdekes elképzelése van a szerzőnek a kereszténység előtti magyar hitvilág istenéről). A régmúlt időkben érkeztek Amerikába a bevándorlókkal együtt, de híveik számának csökkenése megtépázta hatalmukat és dicsőségüket, egyszerű sorba taszítva őket, amit Gaiman nagyon szemléletesen jelenít meg: legtöbbjük kezébe egy-egy hétköznapi foglalkozást ad. A fő cselekményszálat a szerző helyenként néhány kisebb történettel szakítja meg, ezekben egy-egy bevándorló csoport és isteneinek történetét villantja fel, az útkeresést, amely Amerikába vezette őket. Ezek jelentik Gaiman regényének egyik legizgalmasabb részét, és állandóan arra késztetik az olvasót, hogy hiányos ismereteit pótolva elmerüljön a különböző népek mitológiájának tanulmányozásában. Számomra ez volt az egyik legérdekesebb része az olvasásnak, amikor egy-egy ismeretlen vagy részben ismeretlen karakter vagy mitológiai utalás hatására igyekeztem minél több háttérinformációt szerezni külső forrásokból Gaiman regényéhez.

Harmadrészt a regény karaktereit emelném ki a pozitívumok között. A legerősebben megrajzolt személyiség a főszereplő, Árnyék, az egyszerű, csendes, néha kissé talán bárgyú, de a végtelenségig jóravaló és becsületes halandó, aki véletlenül (vagy talán mégsem?) csöppen a régi és új istenek között dúló háború közepébe.  Rajta kívül van még néhány karakter – elsősorban Szerda és a gyakrabban szerepeltetett régi istenségek, illetve földi halandók –, akik igen markáns nyomot hagynak a történetben. Ezzel szemben az új istenek, a fejlett világ és civilizáció jelképei (a pénz, a televízió, az autó, az internet stb.) kevésbé tűnnek kidolgozottnak, igaz, a rájuk osztott szerep is kisebb a cselekmény során.

Gaiman regénye számomra egy nagy szimbólum, amibe bele van sűrítve Amerika és az amerikai szellemiség, illetve annak időbeli fejlődése. A regényben felvonultatott régi istenek mind egy-egy kultúra megtestesítői, akik évszázadokkal ezelőtt nagy reményekkel érkeztek az újvilágba, de ahhoz, hogy otthonra lelhessenek, fel kellett olvadniuk az olvasztótégelyben, fel kellett adniuk magukkal hozott identitásuk egy részét – ki többet, ki kevesebbet – és el kellett fogadniuk a mindezzel párhuzamosan jelentkező és rohamosan felfele ívelő technikai és civilizációs fejlődés vívmányait, és az ezekből táplálkozó új isteneket. Ugyanakkor a dolog érdekessége az, hogy az új istenek sem dőlhetnek hátra, hiszen előbb-utóbb az ő helyüket is átveszik újabb és újabb istenek, a feledésbe taszítva őket is, ősrégi társaikkal együtt. (Csak elképzeltem, hogyha Gaiman regénye nem napjainkban, hanem mondjuk a XVIII–XIX. században játszódna, akkor feltehetően az új isteneket a gőzgépek, a gőzvasút és hasonló, akkor újdonságnak számító vívmányok jelentették volna, amelyek mára szintén háttérbe szorultak). Mindebből a körforgásból alakult ki az a sokszínű, de mégis a maga módján egységes szellemiség, ami ezt a kontinensnyi országot meghatározza.

A pozitív benyomások ellenére egy biztos: Gaiman nem fog a kedvenc íróim közé tartozni, legalábbis az Amerikai istenek alapján biztosan nem leszek elvakult rajongója a szerzőnek. Ahhoz túl nehézkes, túl kusza, túl tömény volt számomra, és bármennyire is lenyűgözött egy-egy jelenet vagy az egész regény hangulata, némiképp fellélegeztem, amikor a végére értem.  Az elismerés viszont ettől eltekintve mindenképpen megilleti a szerzőt. Már csak azért is, mert egy teljesen más töltetű és hangulatú – és valljuk meg, sokkal eredetibb és sokkal izgalmasabb – Amerikának állít benne emléket, mint amit a média és a filmek sugározta képek kiemelnek.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •