Jodi Picoult: Gyere haza

Írta : Jodi Picoult
Eredeti cím : Sing You Home
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : Gyere haza
Fordította : Sóvágó Katalin
Kiadó : Athenaeum Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 474
80
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Jodi Picoult Amerika (egyik) legnépszerűbb írónője. Népszerűségét több mindennek köszönheti. Elsősorban jól ír, ez vitathatatlan. Nagyon erős a témaválasztásban is, rendre olyan témákhoz nyúl, amelyek többé-kevésbé tabunak számítanak, regényeinek lapjain olyan szituációk elevenednek meg, amelyeket a mai társadalom éppen azért nem tud kezelni, mert nem hajlandó beszélni róla. A Gyere haza is ilyen: a mássággal szembesíti az olvasóit, a tőle megszokott módszerrel, vagyis engedi, hogy az olvasó sorra mindenkinek a bőrébe bújjon.


Zoe és Max már évek óta próbálkoznak, de a gyerek nem jön össze. Maxnek genetikai eredetű sterilitási problémái vannak, Zoe-nak policisztás ovárium szindrómája van (szemöldök felszalad – tessék?), miközben egyre csak ketyeg a biológiai órája. Többszöri sikertelen próbálkozás és két vetélés után a fiuk halva születik, és ez végleg beteszi az ajtót a kapcsolatuknak. Max belefárad az örökös próbálkozásokba, a 39 éves Zoe pedig tántoríthatatlan, és még mindig gyereket szeretne. Max magára hagyja, visszatér az italhoz és a hobbijához, majd – egy balesetet követően – az Örök Dicsőség gyülekezetének az oltalmába menekül.

A zeneterapeuta Zoe eközben tovább éli az életét. A zene segítségével egy öngyilkos hajlamú lányt próbál meggyógyítani, és időközben összeismerkedik a leszbikus Vanessával. A kapcsolatuk előre pusztán baráti; Vanessáról tudja, hogy a nőkhöz vonzódik, ám ő nem érez semmilyen vonzódást a fiatalabb nőhöz – az elején. Aztán ráébred, hogy neki Vanessára van szüksége, ő jelenti számára az új életet, és hamarosan össze is házasodnak a szomszéd államban – Rhode Island-en ugyanis a meleg házasság intézményét nem ismerik el.

Vanessa nemsokára felajánlja, hogy anya lesz Zoe gyereke számára – Zoe-val ellentétben ő ki tudja hordani a gyereket, és gyereket mindketten szeretnének. Zoe és Max az utolsó próbálkozás után, de még a válás előtt klinikai úton lefagyasztatott néhány embriót, és ezeket be lehetne ültetni Vanessának, de ehhez Max beleegyezése is szükséges. Igen ám, de Max az Örök Dicsőség gyülekezet papja, Clive tiszteletes mellett gyakorlatilag újjászületett, elítéli a meleg házasságokat, himnuszokat képes zengeni az erkölcsről, és egészen más elképzelései vannak a lefagyasztott embriókról. Azok az ő (meg nem született) gyerekei is, és azt szeretné, ha egy normális családban (értsd: nem egy meleg házaspár mellett) nőnének fel. Itt kezdődnek a problémák.

Lehet, hogy a cselekményből túl sokat elárultam, de ennél kevesebbet nem mondhatok, ha azokról a kérdésekről akarok szólni, amelyek a Gyere haza lényegét képezik. Jodi Picoult regénye kérdéseket szül az emberben: lehet valaki egyszerre leszbikus és jó szülő? Vajon kizárja az egyik a másikat? Vajon ettől alkalmatlanná válik a gyereknevelésre? A kérdések egy részére Picoult egyértelmű válaszokat ad (vagyis elég nyíltan állást foglal azzal, ahogyan a cselekményszálat vezeti, ahogy a történetet alakítja és befejezi), de néhány esetben nyitva hagyja az ajtót, s a feleletet nekünk kell megtalálni.

A történetet Picoult jelen időben és egyes szám első személyben meséli el, ám fejezetenként váltogatja a narrátort, így az eseményeket sorra Max, Zoe és Vanessa szemszögéből láthatjuk.  Ez a fajta váltogatás Picoult egyik védjegye; ezáltal közelebb hozza az olvasóhoz a szereplőket, jobban átlátni a motivációikat, a gondolataikat, de mindvégig volt egy olyan érzésem, hogy ebből ennél többet is ki lehetett volna hozni. Talán a szerző állásfoglalása is szerepet játszott ebben. Hiába bújt néha Max bőrébe, az volt az érzésem, hogy őt mindenképp negatív szereplőként szeretné beállítani. A szerkesztés viszont dicséretet érdemel, az egyes főszereplők fejezeteit más-más betűtípussal szedték, ezzel is érzékeltetve a váltakozó nézőpontot.

A tárgyalóteremben felpörögnek az események, Picoult olyan intenzitással, sebességgel és hozzáértéssel vezeti ezt a vonalat, mint a mester, John Grisham. Ezen a téren nem lehet panaszunk. A regényt végigkíséri a zene, az egyes fejezetekhez a szerző Ellen Wilberrel zenét írt, és minden fejezetnek a könyvhöz készült album egy-egy dala adja a címet. A zeneszámok meghallgathatók a kiadó honlapján, ugyaninnen a teljes lemezt is le lehet tölteni.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •