Mo Jen a Nobel-díjas

Vidd hírét!
  •  
  •  

Mo Jen (Mo Yan) kínai írónak ítélte oda a 2012. évi irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia csütörtökön Stockholmban. Mo Jen Nobel-díja nem meglepetés, a kínai író a legfőbb várományosok között szerepelt, a Ladbrokes fogadási iroda is a második legesélyesebbként kezelte. A svéd királyi akadémiához tartozó Svéd Akadémia indoklása szerint Mo Jen egy sajátos műfaj, a “hallucinatorikus realizmus” révén ötvözi a meséket, a történelmet és a jelent. Az író egy olyan világot teremtett fantázia és valóság, a történelmi és társadalmi síkok keverékéből, amely komplexitásában Márquez és Faulkner munkáira emlékeztet – fűzte hozzá indoklásában a bizottság.


[youtube width=”560″ height=”315″]http://www.youtube.com/watch?v=XAAeoBPQgKw[/youtube]

Egyedülálló szerzői munkássággal van dolgunk – mondta az SR svéd rádiónak Peter Englund, az akadémia titkára a bejelentést követően. Mint fogalmazott, Mo Jen egyedülálló bepillantást nyújt egy kivételes miliőbe. Az író stílusát sokan Franz Kafkáéhoz és Joseph Helleréhez hasonlítják, Englund szerint Mo “Faulkner, Dickens és Rabelais” egyvelege. Munkássága a régi kínai irodalomra épül, és a távol-keleti nép mesélő hagyományai is tovább élnek műveiben. Mo Jen Kína egy olyan vidékének falusi életét festi meg műveiben, ahol más emberek idegenül érzik magukat. Az író azonban része ennek a világnak – emelte ki Englund. Mo Jen történeteit szülőfaluja, a kelet-kínai Kaomi (Gaomi) és az ott élő emberek ihlették, az író azonban manapság már Pekingben él.

1955-ben született, eredeti neve Kuan Mo-je (a Mo Jen azt jelenti: Ne szólj). Vidékről származik, családja megszenvedte a Nagy ugrás politikáját, beleértve az azzal járó éhínséget is. A nagy nélkülözés miatt előfordult, hogy fakérget és füvet evett a túlélésért. Az iskolát otthagyta, a kulturális forradalom idején pásztornak állt. Később a hadsereg művészeti és irodalmi intézetében tanult, majd Pekingben szerzett diplomát ezen a területen.

A 2012-es irodalmi Nobel-díjas: a kínai Mo Jen

Később fiatalkora szenvedéseiből merített műveihez, amelyek többek közt a korrupcióval, a kínai társadalom dekadenciájával, a családtervezési politikával és a vidéki élettel foglalkoznak. Nyugaton az 1980-as évek végén ismerték meg a nevét, a Vörös cirokmező című könyvéből Csang Ji-mou (Zhang Yimou) forgatott a Berlinalén a legjobb alkotásnak járó Arany Medve-díjjal jutalmazott filmet.

Manapság ő az egyik leghíresebb kínai író, neve azonban többször is tiltólistára került a kommunista Kínában. Bírálói viszont épp azt róják fel neki, hogy túl közel áll a kommunista párthoz, hírnevével pedig igen óvatosan bánik, kínosan ügyelve arra, hogy ne keveredjen a másként gondolkodók oldalára. “Érdemes-e Mo a Nobelre?” – merült fel a kérdés a napokban Kínában. A szerző a találgatásokkal kapcsolatban csak annyit jegyzett meg: “Nincs mit mondanom.”

Csütörtökön a hír hallatán a kínai állami televízió azonnal megszakította adását, a közösségi háló szinte “felrobbant”. Kínában előzőleg nem sokan számítottak arra, hogy a Svéd Akadémia Mo Jent nevezi meg a 2012. év irodalmi Nobel-díjasának. A “netpolgárok” java része úgy vélte, nem Mo fogja kapni a díjat, a lapok “Vajon elég jó-e Mo a Nobel-díjra?” címmel jelentek meg.
Az irodalmi Nobel-díj anyagi és eszmei értelemben egyaránt a legjelentősebb irodalmi díj. A Nobel-díj következtében általában megnövekszik az érdeklődés az olvasók részéről. A díj bizonyos társadalmi érdeklődést is magával hoz: a kitüntetett szerzőket politikai és társadalmi eseményekre hívják, tanácsokat kérnek tőlük, beszédekre kérik fel őket. Az utóbbi időben ez az érdeklődés már a díj odaítélése előtt is megmutatkozik.

Forrás: mti


Vidd hírét!
  •  
  •