Lavie Tidhar: Oszama

Írta : Lavie Tidhar
Eredeti cím : Osama
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : Oszama
Fordította : Kleinheinz Csilla
Kiadó : Ad Astra Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 346
77
Vidd hírét!
 
 

Joe magánnyomozó, irodája a laoszi Vientiánban van. Különös megbízatást kap egy titokzatos nőtől: kutasson fel egy ponyvaregényírót, Mike Longshott-ot, akinek regényei nagy sikernek örvendenek világszerte. A regények az Oszama bin-Láden: Az Igazságosztó című sorozat részei, főszereplőjük pedig egy férfi, akinek nyomában az erőszak és a háború jár, mégis hősként tisztelik. A megbízatás mellé Joe egy hitelkártyát is kap, amellyel szabadon rendelkezhet költségei fedezésére.

A feladat nem egyszerű: mindössze egy kiadónév (Medusa Press) és egy párizsi postafiókcím áll a rendelkezésére. Ennek ellenére belevág, viszont már Vientiánban szembesülnie kell, hogy valakik nagyon nem örülnek a megbízatásnak: egy autóból rálőnek. A figyelmeztetés ellenére Párizsba utazik, kitartóan és állhatatosan nyomoz. A szálak Londonba, majd ezt követően New Yorkba vezetnek. Szűk, mocskos külvárosi utcák, lepukkant szállodák, füstös kocsmák, ópiumbarlangok, furábbnál-furább alakok, utcalányok és hotelportások, nyomozók és könyvárusok, és töméntelen mennyiségű alkohol kíséri útját. És a „menekültek”, akikről semmit sem tud, viszont lépten-nyomon beléjük botlik, valamint az öltönyös férfiak – egy rejtélyes szervezet képviseletében –, akik újra és újra felbukkannak, és hol finoman, hol durvábban figyelmeztetik: hagyjon fel a nyomozással.

Joe csak sodródik, a feltárt nyomok csak látszólag viszik közelebb a titokzatos regényíróhoz, valójában úgy érzi, hogy egyre távolabb kerül tőle, egyre elérhetetlenebb számára. És egyre távolabb kerül attól a világtól is, amiben él, és egyre távolabb kerül önmagától is. Összefolyik a valóság és a ponyvaregények elképzelt világa, egyre több a megválaszolatlan kérdés, és már Joe sem tudja, kicsoda is valójában, és melyik világ a valódi.

A fülszöveg szerint Lavie Tidhar Oszama című regénye „a 2001. szeptember 11-e utáni globális tudatalattit megcsapolva vegyíti a film noir, a dokumentumpróza, az alternatív történelem és a thriller elemeit.” Valóban, a regény egy igen sajátos keveredése a felsorolt műfajoknak. Szinte átsüt a lapokon a film noir hangulata: Joe az alkoholgőzös, füstös bűnbarlangok, az erkölcsi fertő komor, sötét – tapinthatóan fekete-fehér – világának tipikus magánnyomozója. A nyomozást időnként megszakító nyers és kemény tények – bombamerényletek és megtorló intézkedések –, pedig a 2001. szeptember 11-ét megelőző és követő világ történéseinek megrázó dokumentumrészletei, egy-egy hiteles kép a terrorizmus és a terrorizmusellenes harc barbárságaiból. Ezeket a szerző az Oszama-regények részleteinek álcázva csempészi be a regénybe, mintegy felvillantva azt az alternatív világot, ahol ezek az események csak a képzelet szüleményei. Csakhogy a valóság, a megélt történelem teljesen másként fest.

Az Oszama egy sajátos értelmezése azoknak a kegyetlen terrorcselekményeknek és a nem kevésbé véres megtorlásoknak, amelyek 2001. szeptember 11-hez vezettek, abban csúcsosodtak ki és követték azt, ugyanakkor egyfajta fejhajtás az ártatlan, értelmetlenül meghalt áldozatok előtt. A szerző, az izraeli Lavie Tidhar különös önéletrajzi érintettségből fakadóan írta meg a regényt: 1998-ban Dar es-Salaamban tartózkodott az amerikai nagykövetség ellenei merénylet idején, majd kevésen múlott, hogy feleségével, Elizabeth-tel elkerülték a 2004-es Sínai-félszigeten történt és a 2005-ös londoni bombatámadásokat. Ezek hatására született meg először az Utazásaim az Al-Kaidával című novella, amely a 2012-ben megjelent azonos című novelláskötetében is olvasható. A kötet három novellát tartalmaz, valamint egy részletet az Oszama című regényből, és letölthető e-book formájában az Ad Astra Kiadó honlapjáról. A második novellában, Az utolsó oszama címűben, a szerző a történetbe ékelve megadja a választ arra, hogy miért is született meg a regény.

[youtube width=”560″ height=”315″]http://www.youtube.com/watch?v=t-s3v7pJ0dY[/youtube]

Az Oszama elgondolkodtató és mély mondanivalóval bír, számomra mégsem ez volt, ami a legjobban megragadott a regényben. Sokkal inkább megfogott a szerző stílusa, ábrázolásmódja,  nem egyszer belefeledkeztem a már-már rögeszmés, de lenyűgöző aprólékossággal megrajzolt részletekbe, a lírai stíluselemekbe, amivel mindent körbeírt, legyen az a vientiáni utcák „forgataga”, a koszos szállodai szobák, a füstös kocsmák, vagy éppen valamelyik újonnan felbukkanó szereplő. Ez sok mindent ellensúlyozott és kárpótolt néhány dologért. Nekem ugyanis egy idő után túl nyomasztó volt a noir hangulat, túl kuszává vált a valóság és fikció összemosása, Joe tudatának ingadozásai. Bevallom, néha kicsúszott a kezeim közül a történet. Valami másra, pörgősebbre számítottam. Úgy gondolom, hogy az Oszamát nem megérteni, hanem átérezni kell, és ez nekem nem sikerült maximálisan. Ami nem feltétlenül a regény vagy a szerző hibája.


Vidd hírét!