A rácsok mögött írták

Vidd hírét!
  •  
  •  

Nelson Mandela, a szabadság és az egyenlőség jelképe, az apartheid ellenes tevékenység zászlóvivője összesen 27 évet töltött börtönben. Az 1994-ben publikált önéletrajza, A szabadság útján tulajdonképpen az először 1965-ben kiadott No Easy Walk to Freedom átírt és bővített változata, amelyet titokban a börtönben írt. Meseszerű élettörténete egy ember önmaga fölé emelkedő bölcsességének tanúsága. Hosszú, végeláthatatlannak tűnő menetelés egy kis eldugott afrikai faluból a szabadság útján. 2012-es információk szerint az eredeti életrajzi könyvből film készült, a vásznon pedig Idris Elba alakítja majd a jelenleg 94 éves Mandelát.


Az első erotikus regény is börtönben született, John Cleland írta 1748-ban egy londoni cellában. Clelandet 840 fontnyi adósság miatt tartóztatták le, és zárták börtönbe, 1748-ban, ott fogott hozzá a Fanny Hill – Egy örömlány emlékiratai c. regényéhez, amelyet 1748 novemberében és 1749 februárjában publikáltak. Cleland márciusban szabadult. Fanny Hill egy fiatal, csinos lány, aki a testével keresi kenyerét a XVIII. századi Londonban. A humorban és erotikában bővelkedő élettörténet vérforralóan izgalmas képet ad a szerelem világáról. A 60-as évekig ez a könyv mert a legnyíltabban beszélni a szexualitásról, a testi örömökről. Sokak szerint ez a mű indította el a szexuális forradalmat, ami azután végigsöpört a világon.

Edward Bunker visszaeső bűnösből lett író, majd filmsztár is. A gyerekkorát különböző nevelőotthonokban töltötte; amikor 15 évesen a rácsok mögé került, már minden börtönlakó ismerte. 1951-ben az akkor tizenhét éves Bunker megismerkedett a hírhedt Caryl Chessman-nel, akit aztán 1960-ban kivégeztek. Chessman annak idején küldött neki egy számot az Argosy Magazine-ból, amelyben közölték Cell 2455 Death Row című könyvének első fejezetét. A találkozásuk és Chessman írásának hatására döntött úgy Bunker, hogy ő is papírra veti a saját történetét. Szert tett egy írógépre és nekifogott az írásnak. A kéziratot kicsempészték Fazendának, aki megmutatta a barátainak, és bár úgy találták, hogy az abban a formában nem adható ki, Bunkert mégis tehetségesnek titulálták. A könyv végül 1973-ban jelent meg No Beast So Fierce (A vadállatban is van szánalom; Cartaphilus, 2009) címmel. A könyv főszereplője Max Dembo, aki nyolc évet ült börtönben és mindent megtesz azért, hogy ismét be tudjon illeszkedni a kinti világba. Sajnos a társadalom megbélyegzi és nem fogadja el, így Max kénytelen-kelletlen ismét a bűnözők világában lel menedékre. Bunker a saját életéből merített ihletet, kritikusai szerint hátborzongatóan élethű képet festve a Los Angeles-i alvilágról. A regény magyarul is olvasható.

Oscar Wilde tulajdonképpen a csúcsról zuhant nagyon mélyre, hogy aztán a rácsok mögül egyik írásával nyerje el újra az olvasóközönség rokonszenvét. Boldog házasságban élt, feleségével közösen két gyereket neveltek, és csak úgy ontotta magából a szebbnél szebb, legkülönbözőbb műfajú írásait. Aztán megismerkedett Lord Alfred Douglas-szel, és hivatalos, szakmai kapcsolatuk lassan a barátságon túlmutató viszonnyá változott. Ez persze otthon, és Douglas édesapjánál is kiverte a biztosítékot, aki felelősségre vonta az írót. Wilde meggondolatlan volt, rágalmazási pert indított a márki ellen, miközben az ellene felhozott vádakat a bíróságon nem tagadta. Fajtalankodás miatt két évnyi börtönre ítélték, s a rácsok mögött töltött időben írta meg De Profundis című vallomását a megaláztatás állapotáról. 1895-ben börtönözték be, az írásra csak 1897 elején kapott hivatalosan is engedélyt, és ekkor is szigorú szabályok szerint, egyszerre egy oldalnyit, és csak a barátaihoz vagy az ügyvédjéhez címezve írhatott. Érdekes, hogy a raboskodás első felében még az olvasástól is eltiltották, a látogatók nem vihettek be neki könyveket. A De Profundis tulajdonképpen egy 50 000 szavas, Alfred Douglas-hez írt levél, amelyet január és március között írt. A levelet szerette volna eljuttatni Lord Alfred Douglas-hez, de kérését megtagadták; szabadulásakor magával vitte, de utána nem javított rajta. A De Profundis végül csak 1905-ben, az író halála után jelent meg. Ma magyarul is olvasható.

A hagyomány szerint Miguel Cervantes is a börtönben írta a Don Quijotét. Alkalma éppen lehetett rá, hiszen élete során többször is bebörtönözték. A Don Quijote első része 1605-ben jelent meg Madridban, s ugyanazon év augusztusáig két kiadást ért meg az elmés nemes lovag kalandjait bemutató regény – de Valenciában és Lisszabonban a könyv kalóz példányai is terjedtek. A könyv főhőse egy vidéki úriember, aki egy lovagregény hatására képzeli azt magáról, hogy ő maga is vándorló lovag, és az egyszerű észjárású Sancho Panzát fegyverhordozójának kikiáltva megindul kalandokat keresni. Az első újkori regény a nyugati modern irodalom egyik alapműve.

A végén hadd említsünk meg egy kortárs magyar börtönnaplót is, a Bolíviában raboskodó Tóásó Előd Börtönnaplóját. Az erdélyi születésű Elődöt 2009. április 16-án hajnalban tartóztatták le bolíviai elit kommandósok, miközben több társát is meglőtték. A bolíviai hatóságok azt állítják, hogy terrorcsoportot számoltak fel, amely Evo Morales elnököt is meg akarta gyilkolni. Tóásó azóta is börtönben van Bolíviában, a szabadulására kevés esély van – legutóbb október elején napolták el a perét. A fiatalember papírlapokra írta le élményeit a San Pedro börtönben, amelyeket az ügyvédje juttatott el apránként Magyarországra, itthon a Loisir Könyvkiadó jelentette meg 2010-ben. A Börtönnapló szociografikus elemeket tartalmazó önéletrajzi írás, amely elénk tárja egy igazságtalanul bebörtönzött ember belső vívódásait. Tanúi lehetünk mindennapjainak, annak a hatalmas küzdelemnek, amelyben a remény és reménytelenség pillanatokon belül váltja egymást, s a boldogság egy szemvillanás alatt múlik el helyet adva a legszörnyűbb terrornak és megaláztatásnak, a kitagadottság, magárahagyottság mindent felőrlő érzésének.


Vidd hírét!
  •  
  •