Nyugodtan nevezhetjük az elmúlt hetet a francia irodalmi díjak hetének, hiszen a napokban több rangos díj átadására is sor került: Goncourt-díj, Renaudot-díj, Femina-díj és Médicis-díj..
A Goncourt-díj (Prix Goncourt) a legrangosabb francia irodalmi díj, amelyet az év „legjobb és legképzeletbelibb prózai művének” ítélnek oda Franciaországban. A díjat 1903-ban alapította az Edmond 
Goncourt francia szerző, kritikus és kiadó által létrehozott Goncourt Akadémia alapítványa. Akárcsak az Irodalmi Nobel-díjat, ezt is egy szerző csak egyszer kaphatja meg életében. A díj nem jár nagy pénzösszeggel, mindössze tíz euró értékű jelképes csekket kap a nyertes, azonban hatalmas hírnév és az eladások jelentős megugrása jellemzi.
2012-ben a díj átadására november 7-én került sor, hagyományosan a párizsi Chez Dourant étteremben. A győztes Jérome Ferrari Le Sermon sur la chute de Rome (Szónoklat Róma bukásáról) című, Korzika szigetén játszódó regénye lett. A szerző 44 éves filozófiatanár, a díjazott mű eddigi hetedik regénye. A kilenctagú zsűri 5–4 arányban találta a legjobbnak Ferrari regényét. A díjazott szerző meglepetéssel és humorral fogadta a bejelentést, és a következőket nyilatkozta: „Boldog vagyok, elsősorban a kiadóm miatt, amely hét éve kitartóan mögöttem áll, pedig a körülmények nem mindig voltak olyan kedvezőek, mint ma. Még nem mértem fel, mit jelent ez pontosan.” A regény 2012 szeptemberében jelent meg az egyik legjelentősebb franciaországi szépirodalmi kiadónál, az Actes Sud-nél, és eddig 90 ezer példányban kelt el, ez a szám viszont a díj hatására feltehetően sokszorosára fog nőni.
Jérome Ferrari jelenleg az Abu-Dzabiban működő francia gimnáziumban tanít, korábban pedig az algíri nemzetközi gimnázium tanára, valamint a korzikai Ajaccio egyik gimnáziumának tanára volt. A regényt a sziget szépségei mellett annak politikai-társadalmi viszonyai ihlették: Korzika Franciaország egyik legveszélyesebb régiója, ahol a függetlenégért harcoló nacionalista csoportok és a helyi maffia közötti véres leszámolások mindennaposak. A regény a sziget egyik kis falujában játszódik, ahol két fiatal férfi átveszi a helyi kocsmát, és a „világok legjobbikát” tervezik létrehozni Korzikán, megpróbálva harmóniát teremteni az emberek között. Reménytelen próbálkozás, hiszen a kezdeti sikerek után az alkohol, szex és drogok hatalma felülkerekedik, és az utópia elkerülhetetlenül vérengzésbe torkollik.
A Goncourt-díjjal egy napon és helyszínen adták át a másik jelentős francia irodalmi elismerést, a Renaudot-díjat (Prix Renaudot). Ezt 1926-ban alapította tíz kritikus, miközben várakozott a Goncourt-díj zsűrijének eredményhirdetésére. Kapcsolódik a másik díjhoz, nemcsak azáltal, hogy vele egy helyen és egy 
időben adják át, hanem azáltal is, hogy a zsűri mindig egy alternatív győztest is kijelöl arra az esetre, hogyha az általuk elsőként kiválasztott szerző elnyerné a Goncourt-díjat. 2003 óta a díjat a regény mellett esszé kategóriában is kiosztják.
A 2012-es Renaudot-díjat a ruandai származású, francia nyelven alkotó írónő, Scholastique Mukasonga Notre-Dame du Nil (A Nílus Notre-Dame-ja) című regénye nyerte el, hat szavazatot szerezve a második fordulóban. A szavazás érdekessége az volt, hogy Mukasonga regénye nem is szerepelt a második fordulóba beválasztott művek között, hanem csak első körben jelölték a díjra. A regény néhány lány sorsát meséli el, akik menekülni próbálnak a ruandai népet – köztük az írónő családját – is megtizedelő, borzalmakkal teli történelmi múlt, a tuszi népirtás elől. A regény az idén elnyerte az Ahmadou Kourouma-díjat is, amelyet a hasonló nevű elefántcsontparti íróról neveztek el, és a Fekete Afrikáról szóló legjobb regénynek vagy esszének ítéli oda a Genfi Nemzetközi Könyvvásár. Az esszé kategóriában a 2012-es Renaudot-díjat Franck Maubert 1955-ben született francia esszéíró és regényíró kapta Le dernier modèle című kötetéért.
A két rangosabb díj átadása előtt, a hét első napjaiban két másik irodalmi díjat is kiosztottak Franciaországban: a Femina-díjat (Prix Femina), valamint a Médicis-díjat (Prix Médicis). A Femina-díjat 1904-ben alapította a La vie hereuse című magazin huszonkét munkatársa, a Femina magazin támogatásával. A cél az volt, hogy egyfajta ellensúlyát képezzék a Goncourt-díjnak, amelyet általában férfiaknak ítéltek oda. A Femina-díj zsűrije kizárólag nőkből tevődik össze, és minden évben egy francia, 1985 óta pedig egy nemzetközi prózai vagy lírai műnek ítélik oda. Többnyire női szerzők kapták meg, de találunk a díjazottak között férfiakat is. A díjátadóra hagyományosan a párizsi Crillon Hotelben kerül sor, a Goncourt-díjat megelőző napokban.
2012-ben a Femina-díjat Patrick Deville kapta Peste es Choléra (Pestis és kolera) című, Alexander Yersin bakteriológusról, a pestisbacilus kutatójáról szóló regényéért, a nemzetközi Femina-díjat pedig a japán származású, Amerikában élő írónő, Julie Otsuka, The Buddha in the Attic (Buddha a padláson), francia fordításban a Certaines n’avaient jamais vu la mer című regényéért. Deville regénye a két nappal későbbi Goncourt-díjátadón egy szavazattal maradt le Jérome Ferrari nyertes regényétől, négy szavazatot szerezve a zsűritől. Otsuka regénye 2011-ben a Nemzeti Könyvdíj (National Book Award) és a Los Angeles Times Könyvdíja (Los Angeles Post Book Prize) döntőjébe jutott, és elnyerte a PEN/Faulkner irodalmi díjat (PEN/Faulkner Award for Fiction).
A Médicis-díjat 1958-ban alapította Gala Barbisan és Jean-Pierre Giradoux. Azoknak a szerzőknek a regényeit, novelláit vagy elbeszélésköteteit díjazzák vele, akiknek a hírneve még nem éri el tehetségüket. Kezdetben egy napon és egy helyen adták át a Femina-díjjal, aztán egy nappal későbbre, a La Mediterrenée vendéglőbe tették át a díjátadó időpontját és helyszínét. A díjat 1970-ben újabb kategóriával bővítették, így ettől az évtől egy külföldi könyvet is kitüntetnek vele (Prix Médicis étranger), 1985-től pedig egy ismeretterjesztő irodalmi kategóriában is odaítélik a díjat (Prix Médicis essai). 2012-ben a zsűri a Médicis-díjat Emmanuelle Pireyre Féerie générale című, 2012 augusztusában megjelent regényének ítélte oda, nyolc szavazattal a lehetséges tízből. A legjobb külföldi könyvnek az izraeli Avraham Yehoshua Rétrospective című, 2011-ben – Franciaországban 2012 augusztusában – megjelent regényét választották, a legjobb ismeretterjesztő könyvnek pedig a belgiumi Brüges-ben született kultúrtörténész, régész és író, David Van Reybrouck Congo. Une histoire című könyvét, amely korábban több más irodalmi díjat is kapott.
A neves francia irodalmi díjak sorát az Interrallié-díj zárja majd a november 14-én sorra kerülő díjátadóval. A díjat újságírók által írt regényeknek ítélik oda.
Forrás: mti, mediafax, valamint az egyes díjak adatlapjai a Wikipédia francia, angol és magyar nyelvű oldalain