Helena Marten: A kávé illata

Írta : Helena Marten
Eredeti cím : Die Kaffeemeisterin
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : A kávé illata
Fordította : Oleszár Örs
Kiadó : General Press Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 528
80
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

A kávé illata című könyv tulajdonképpen egy utazás a kávézás, a kávékészítés és a kávéházak történelmében. A történet az 1730-as évek Frankfurtjában kezdődik, amikor Johanna Berger, a regény főhősnője özvegyen marad, két kislányt és egy kávéházat – a Kávémalmot – örökölve. Az alig harmincas évei elején járó nőnek egyedül kell megbirkóznia minden feladattal, ráadásul úgy, hogy az álnok Gottfried Hoffmann (aki nem mellékesen legjobb barátnője férje) cselszövések és összeesküvések sorozatán keresztül próbálja tönkretenni Johannát és vállalkozását. Gottfried nem véletlenül irigy Johanna üzletére. A nő fáradtságot nem sajnálva próbálja a legjobb hellyé tenni a Kávémalmot a városban, a férje halálos ágyán tett ígéretéhez híven. Sikerülne is neki, ha ellensége és annak csatlósai egyetlen este alatt le nem rombolnák az épületet, és mindazt, amit addig felépített. Ráadásul a hatóságok is ellene fordulnak, visszavonják engedélyét.


Ezen esemény indította útjára Johannát előbb Olaszországba, onnan pedig Isztambulba. Utazásának legfőbb célja a kávékészítés tudományának elmélyítése volt, és elegendő pénzkeresés ahhoz, hogy visszaszerezhesse engedélyét, és felújíthassa a szétrombolt Kávémalmot. Nem mellékesen pedig menekülés volt egy olyan férfi és szerelem elől, amelynek nem adhatta meg magát. Habár tudta, hogy Gabriel Stern az igai szerelmet jelenti számára, kettejük kapcsolatának nem lehetett jövője Frankfurtban, így azt remélte, hosszas távolléte majd segít elfeledni őt. Azonban hazautazása után is újabb nehézségekbe ütközik, amelyeket fő konkurense és ellensége készített számára, és arra is rá kell ébrednie, hogy egy év sem volt elegendő túltennie magát fiatal szerelmén.

Johanna kalandos utazása feltárja az olvasó előtt a 18. századi Firenzét és Isztambult, valamint a kávékészítés folyamatát és megítélését abban a korban. Ennek ellenére, a könyv címére hagyatkozva, én egy kicsivel több, és ami még fontosabb, egy kicsivel érzékletesebb bemutatását vártam a kor kávézási kultúrájának, valamint a főhősnő kávé iránt táplált érzéseinek. Gondolok itt arra, hogy az egész történet a kávé és a kávéház köré épül, a „kávé-szálat” én mégis mellékesnek, sőt, hiányosnak éreztem. Nem éreztem a regényt teljesen azonosnak a címmel, a kávé és a kávékészítés fontos eleme a könyvnek, a kávé illata azonban nem. Az eredeti címet (Die Kaffeemeisterin) sokkal találóbbnak találom a történet szempontjából, azt is megkockáztatom, hogy ha pontosabb fordítású, azonos jelentésű címmel vágtam volna neki a könyv olvasásának, nem lettek volna téves elvárásaim, és a könyv is jobban tetszett volna.

Összefoglalva, számomra olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint egy bögre kávét kortyolgatni: lassan olvasgattam a könyvet, nem faltam fel mohón; a története nem annyira erős (izgalmas), mint inkább lágy, simogató, a végén azonban, amikor már elfogyott, olvasgattam volna még egy kicsit tovább Johanna történetét. Minden izgalom és kaland ellenére, „könnyen emészthető” olvasmány. Nem tudom megítélni, hogy a könyv szempontjából ez negatívum-e vagy sem, helyenként én kissé unalmasnak találtam, helyenként pedig nagyon is élveztem olvasni. Úgy gondolom, hogy kellemes olvasmány A kávé illata, amelyet legjobb egy finom, gőzőlgő kávé társaságában „fogyasztani”; de természetesen azon kávét nem kedvelő olvasók számára is nyugodt szívvel ajánlom, akik a nagy izgalmak helyett ezúttal egy kalandosan pihentető olvasatra vágynak.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •