Mivel a világtörténelmet még mindig háborúk és egyéb ellentétek sorozataként fogjuk fel, azt gondolom, a történetírás mindaddig nemzeti ideológiák csúszós talaján egyensúlyozó boldogságpótlék, míg nem sikerül a dologban részt vevő összes tényező véleményét megtudni, és az összes lehetséges dokumentumot összegyűjteni. (És még ebben az esetben is problémát jelenthet az értelmezés szubjektivitása).
Éppen ezért lehet olyan nagy sikere Amin Maalouf könyvének, melyben a szerző arra vállalkozik, hogy egy eddig figyelembe nem vett szempont szerint mutassa be a keresztes hadjáratokat: ezúttal nem a hódítók, a keresztesek, hanem az arabok szemszögéből. Azt gondolom, a libanoni származású francia szerző személyes belső csaták eredményeképpen tudta a két nézőpontot egymás mellé csúsztatni. Franciaként ismeri és éli a keresztény nyugat értékrendjét, libanoni eredetűként pedig az arab világ történelmével, értékrendjével is tisztában van.
Az író hivatalos honlapján huszonöt nyelven érhetők el a műveire vonatkozó információk. Magyarul eddig hat regénye és két esszéje jelent meg, köztük A keresztes háborúk arab szemmel. Ez a történelmi esszé, az első munka hozta meg az író számára a világsikert. A kizárólag korabeli arab dokumentumokból építkező munka forrásai a „frandzsok” behatolásáról beszámoló geszták és krónikák, illetve a keresztes háborúk történeti kronológiáját taglaló, és a muzulmán és a nyugati világ kapcsolatait bemutató munkák. Az eredmény egy fontos történelmi munka kelet és nyugat találkozásáról.
Szól ez a könyv az arab állapotokról: a befolyásról és a tisztségekről, a pénzen vehető hatalomról, a vezetők elpuhultságáról, vakságáról, a hatalomra jutó rabszolgákról. Szól a „frandzsok” katonai fölényéről és barbárságáról, amik között a legvadabb kegyetlenkedések, sőt a kannibalizmus is szerepel. Az arabok széthúzásáról és érdekközpontúságáról, ami akár az egész arab civilizáció létét veszélyezteti. Szól a felismerésekről mindkét részen, a szövetségekről és árulásokról, a hűségről és a hitszegésről, a vezetők és a katonák felelősségéről, hogy az olvasó egy idő után már azon sem csodálkozik, ha a harcban keresztesek küzdenek keresztesek ellen – arabokkal szövetkezve.
Hiszen a történelmi események mögé Amin Maalouf odarajzolja a két civilizáció, a két kultúra erkölcsi-etikai, gazdasági-politikai és társadalmi vonatkozásait is. Az arabok számára a keresztes sereg nem a hit terjesztésének „szent” eszköze, hanem egy barbár horda, amely katonai fölényével egyrészt fenyegeti az arab világot, másrészt végül ráébreszti az önös érdekek miatt széthúzó vezetőket az összefogásban rejlő erőre. A közel kétszáz éven át tartó keresztény megszállás végül az arabok győzelmével ér véget. Akkont visszafoglalják, majd sorban a többi várost is, és a keresztes seregeket kiűzik Szíriából. Az arabok annyira megerősödnek, hogy az ottomán törökök hadilobogói alatt Európára törnek. Viszont a szerző azt sem felejti elmondani, hogy a nyugati megszállás két évszázada a mai napig meghatározza a két kultúra viszonyát, azt, hogy az arabok milyeneknek látják az európaiakat.
Erőssége a könyvnek, hogy a végén megtalálható az egyes fejezetek rövid összefoglalása, illetve a főbb események kronológikus elősorolása.