Bencs Alexandra: Az ismeretlen küldetés

Írta : Bencs Alexandra
Eredeti cím : Az ismeretlen küldetés
Eredeti kiadás : 2012
Magyar cím : Az ismeretlen küldetés
Kiadó : K.u.K. Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 269
53
Vidd hírét!
  •  
  •  

A huszonéves Madléna nevelőszülői tanácsadóként dolgozik. Magánéleti válságban van, ami szakmai életére is kihat, így emiatt rendkívül kellemetlenül érinti, hogy a körzetébe tartozó hatvan gyerek közül az egyik, a kisiskolás Kezes Cecília nyomtalanul eltűnik nevelőszülei otthonából. Madléna Fényesligetre utazik, ahol a kislány nevelőszülei élnek és ahol ő maga is töltötte gyerekkorát. Mivel senki sem tudja mi történhetett, és a rendőrség sem tud semmi kézzelfoghatót felmutatni a gyerek eltűnése ügyében, Madléna úgy dönt, ő maga próbál a kislány nyomára bukkanni. Megpróbál információkat szerezni mindenkitől, aki a kislánnyal valamilyen kapcsolatban lehetett, így felkeresi a nevelőszülőket, a lány osztálytársait, tanárait, szomszédait.


A magánnyomozás során néhány igen szokatlan eseményre figyel fel, amelyek időben nagyjából egybeestek a kislány eltűnésével. Megpróbál ezeknek is utána járni, hátha talál valamilyen összefüggést az események és Cecília eltűnése között. Egyre inkább az az érzése, hogy valakiket nagyon zavar a ténykedése, hiszen többször is felfigyel rá, hogy nyomában van egy fekete Dodge terepjáró, akinek vezetője megpróbálja megfélemlíteni. Nyomozás közben megismerkedik a jóképű, ám kissé arrogáns állatorvossal, Kalebbel, aki kezdetben különösebben nem vesz tudomást a lányról, később viszont – amikor Madléna a Dodge vezetője által előidézett autóbalesetbe keveredik – összebarátkoznak, így segít neki a nyomozásban. Együtt próbálják felderíteni az egyre különösebbnek tűnő esetet. Csakhogy a szokatlan események sorozata nem szűnik meg, és Madléna már korántsem biztos benne, hogy Kalebet az önzetlen segítőkészség vezérli…

Bencs Alexandra könyvében első ránézésre két dolog fogott meg, mindkettő a fülszövegből: egyrészt az, hogy Magyarországon játszódik, másrészt pedig a „mintha Stephen King világát idézné fel” jellemzés. Noha már többször is megfogadtam, hogy figyelmen kívül hagyom, amit a fülszövegben írnak egy-egy könyvről, nem tudtam ellenállni a kíváncsiságnak. Sajnos, az említett két dolog közül a regény csak az egyikhez fűzött reményeimet váltotta be – azt is csak részben: valóban Magyarországon játszódik, egy Pest megyei kis faluban, Fényesligeten. Mondhatni, e tekintetben tényleg nem elrugaszkodott, az írónő nem egy olyan világban próbálja elhelyezni a történetet, amihez a valóságban köze nincs – vagy nem lehetne –, vagy ahol sohasem járt, hanem egy teljesen kézzelfogható, hétköznapi helyszínen. És ez mindenképpen pozitívum számos magyar krimi- és/vagy thrillerszerzővel szemben, akik úgy írnak külföldi helyszíneken játszódó könyveket, hogy életükben nem jártak az adott országban, és halvány fogalmuk sincs az ottani társadalom, intézmények működéséről. Persze nem akarom túllihegni a helyszínválasztást, ugyanis szerintem ebben sokkal több lehetőség rejlett, mint amennyit a szerző kihasznált: a cselekmény helyszínéül szolgáló falu annyira jellegtelen és annyira vidéki – mármint a könyvben –, hogy igazából bárhol a világon játszódhatna a történet. Ezen a téren talán érdemes lett volna egy kicsit többet belevinni a magyarországi sajátosságokból, és esetleg egy olyan helyszínt választani, amelyen keresztül ez jobban kidomborítható volna.

Ami pedig Stephen King világát illeti, azt kereshetjük a regényben, de csak igen halovány nyomát fedezhetjük fel benne. Erre King-rajongóként különösen érzékeny vagyok, és nem díjazom, ha valamit alaptalanul próbálnak az ő – vagy más népszerű szerző – nevével eladni.

Az ismeretlen küldetés két olyan cselekményszállal indul – egy (majdnem) tragikusan végződő iskolai kirándulás, illetve egy furcsán viselkedő kutya és gazdája látogatása az állatorvosnál –, amelyeknek látszólag semmi közül egymáshoz, és a központi cselekményszálhoz sem, amelyben Madléna próbálja kideríteni Cecília eltűnésének körülményeit. Az előhang két fejezetét leszámítva szinte kivétel nélkül Madléna szemszögéből láttatja a szerző az eseményeket, alig bukkan fel egy-egy mellékszál. Adott tehát egy nem teljesen hétköznapinak tűnő nyomozás – merthogy ez általában nem tartozik a szociális munkások legjellemzőbb foglalatosságai közé –, teljesen hétköznapi szereplőkkel és kevés izgalommal. Ez teszi ki a regény nagyobb részét. Egy idő után borzasztóan fárasztó az az aprólékosság, amivel a szerző mindent – értsd: nagyon sok jelentéktelen részletet és eseményt – leír, unalmassá válnak a párbeszédek, Madléna Kaleb iránti rajongása majdhogynem gyerekes, és úgy jutunk el majdnem a regény feléhez, hogy igazából semmi említésre méltó nem történik. És ez egy kriminél – mert a regény első fele egyértelműen ennek a műfajnak a jegyeit hordozza – nem túl szerencsés. A regény akkor kezd kissé érdekesebbé válni, amikor egy-egy hátborzongatóbb jelenettel megtöri a szerző a cselekményt. Csakhogy ezek eléggé óvatos próbálkozások, és igazából nem tudják kibillenteni a korábbi kerékvágásból az eseményeket. Aztán a végén következik egy mindenképpen váratlan fordulat – mondhatni csattanó, egy kis műfajváltással megfűszerezve –, ami teljesen más megvilágításba helyezi az egész addigi eseményeket. De ennek igazából rám már nem volt akkora hatása, úgy éreztem, nem illeszkedik szervesen az addigi sztoriba – még hogyha olvasóként meg is kaptam a megfelelő magyarázatokat a fordulatokra –, és már nem volt képes a regényről kialakult addigi képet megváltoztatni. Így végül azzal az érzéssel maradtam, hogy a szerző túl sokat szeretett volna, de nem sikerült megtalálnia az egyensúlyt.

Bencs Alexandra könyvén érződik a tapasztalatlanság, a fogalmazási stílusa, a történetvezetés, vagy akár az izgalmak adagolása sem mondható igazán kiforrottnak. Valahogy mintha nem mindig a megfelelő pillanatban engedte volna szabadjára a fantáziáját, voltak a regényben fejezetek, amikor igencsak elkelt volna egy kis „fűszer”, ami megtörte volna a monotóniát, amikor pedig beindultak az események, akkor 30–40 oldalba próbált annyi borzongást és fordulatot belesűríteni, amit már nem igazán bírt el a sztori. A végkifejletben nyitva hagyja az eseményeket, így azon sem csodálkoznék, hogyha Madlénával még találkoznának az olvasók, viszont feltehetően más szerepben és környezetben. Összességében véve nem reménytelen próbálkozás, de egyelőre engem nem sikerült eléggé meggyőznie a szerzőnek.


Vidd hírét!
  •  
  •