A karácsony rosszul kezdődik a három jó barátnak, Sün Tádénak, Beninek és Misinek. Amikor Tádé megérkezik Misiékhez, azok ketten már majdnem kész vannak a szánkóikkal, és már indulhatnának is ajándékot vásárolni, de sajnos elfogyott a pénzük a szánkódeszkára, így az új terv így szól: keressünk egy kis pénzt. Az első verzió az, hogy énekléssel szereznek ajándékra valót, de Borzi bácsi boltja már zárva van, Vakond néninél is sötétség honol, Mókus asszony pedig elzavarja az ablaka alul őket azzal, hogy ne ébresszék fel a kicsiket. Így érnek el Róka úrhoz, az udvarház új gazdájához – ám ott sem járnak sikerrel, egy lakájegyenruhába öltözött borz nyit ajtót, és elkergeti a három barátot.
Másnap egyéb módját találják ki a pénzszerzésnek: azt tervezik, hogy kimennek az erdőbe fáért, a szánkón hazahozzák és eladják. A hazafelé vezető úton az erdőben egy kis borzba botlanak, aki egy, az útról lecsúszott lovaskocsihoz vezeti őket. A három barát és a kis borz segítenek kihúzni a szakadék széléről az elegánsan öltözött róka kocsiját, aki cserében elviszi őket a városba a karácsonyi bevásárlásra. Innentől meglepetések egész sora következik, a három baráthoz csatlakozik negyediknek a kis borz is, a lovaskocsi tulajdonosáról pedig kiderül pár olyan dolog, amire hőseink sem számítottak.
A Karácsonyi meglepetés igazi karácsonyi meglepetés (lehet) a gyerekeknek; maga a történet is valódi karácsonyi hangulatot áraszt, s az illusztrációk csak erősítik ezt: a tájat vastag hóréteg borítja, a városban zajlik a karácsonyi vásár, odabent tűz pattog a kandallóban, az elálmosodott kicsiket puha, meleg ágyikó várja. Estére jó altató lehet ez a mi kicsinyeinknek, és szinte biztos vagyok benne, hogy másnap újra kérni fogják a könyvet, újra el kell majd olvasni nekik a mesét. A mese egy másik erőssége az egyszerűségében rejlik. A Karácsonyi meglepetés egy egyszerű történet, amelyben kisállatok a főszereplők, de a szerzők értékes emberi tulajdonságokkal ruházták fel őket. Nincs a mesében földönkivüli, nincs vérfarkas, nincs robot – és lám, 2012-ben még így is szórakoztató tud lenni egy gyerekeknek írt történet.
A könyv az angol nyelvterületen népszerű Paterson házaspár kezéből került ki: Cynthia írta, Brian illusztrálta. Ez a Foxwoodi mesék-sorozat ötödik darabja, Patersonék 1988-ban írták/rajzolták. Angolul egyébként 1985 és 1998 között összesen nyolc Foxwoodi mese született, a General Press Kiadó 2011-ben kezdte a sorozat gondozását, az egyes meséket külön kötetekbe rendezve, az eredeti Foxwoodi mesék cím alatt adják ki. Patersonék Foxwoodi meséi ma már igazi modern klasszikusnak számítanak, 18 országban több mint 1,3 millió példányszámban fogytak. A General Press igényes csomagolásban kínálja: a keményborítós könyvet Brian Paterson színes rajzai illusztrálják.