Az 1920-as évek vége – az 1930-as évek eleje, Virginia állam, Franklin megye. Már közel tíz éve érvényben van a 18. alkotmánymódosítás, ami az alkohol előállítását, forgalmazását és szállítását tiltja az Egyesült Államokban. A szesztilalom kemény évei tehát, amikor nagyban virágzik a szeszcsempészet. Franklin megye különösen élen jár e tekintetben, egy 1935-ös törvényfelügyeleti- és végrehajtási bizottsági jegyzőkönyv szerint a megyében 100 emberből 99-nek vagy zugfőzdéje van, vagy valamilyen kapcsolatban áll az illegális szeszkereskedelemmel. Ezt teszik a Bondurant-testvérek is: a legidősebb, Forrest előbb vendéglőt, majd benzinkutat működtet, fedővállalkozásként a sokkal jövedelmezőbb szeszcsempészet leplezésére. Két öccse, Howard és Jack az előállításban és a szállításban vállalnak nagy szerepet, emellett néhány kisebb saját bizniszt is lebonyolítanak. Nevüket félelemmel vegyes tisztelet övezi, hiszen nemcsak hogy övék a legjobban működő „vállalkozás” a megyében, hanem az a hír is járja róluk, hogy sebezhetetlenek.
„Úgy van, mondta Forrest, mintha hallotta volna öccse gondolatait. Semmi sem tud kinyírni bennünket, mondta Forrest. Mi sosem halunk meg.”
Csakhogy a hírnév irigyeket szül, így életük folyamatosan résen kell lenniük. Emellett a törvény emberei állandó zaklatásának is ki vannak téve: az alkohol- és adókülönítmény szövetségi ügynökei egyre gyakrabban bukkannak fel a megyében, hogy szétverjék a törvénytelen lepárlókat, míg a helyi fejesek – élükön Charley Rakes seriffhelyettessel, és a háttérben Carter Lee főügyésszel – részesedést szeretnének az üzletből. Ez készteti a megyében működő nagyobb lepárlók tulajdonosait, hogy elfogadják a hatóságok ajánlatát, miszerint némi kenőpénz fejében – amit rakományonként és havi szeszfőzési engedély formájában kellene fizetne – a megyehatáron belül védelmet biztosítanak a szállítmányoknak és könnyebb hozzáférést a szeszfőzéshez szükséges alapanyagokhoz. A Bondurant-fivérek hallani sem akarnak az egyezségről, ők továbbra is a saját útjukat szeretnék járni. Az 1929-es év végén beköszönt a gazdasági válság, 1930-ben pedig súlyos aszály sújtja a vidéket, így egyre nehezebb a megélhetés a megyében. A fiúk pedig egy nagyszabású vállalkozásba kezdenek – szinte minden pénzüket óriási lepárlók megépítésébe fektetik –, hogy a más tevékenységekből kieső jövedelmeiket pótolják. A feszültség köztük és a hatóságok között egyre erőteljesebb és csak idő kérdése, hogy mikor torkollik véres, áldozatokat is követelő tragédiába.
Matt Bondurant saját nagyapjának, Jack Bondurantnak – aki később a törvényes útra térve, nem sokkal 90 éves kora előtt hunyt el – és fivéreinek állít emléket a Fékezhetetlen című könyvében. Ugyanakkor megemlékezik az amerikai irodalom egyik kevésbé ismert, viszont a dél krónikásai között kiemelkedő alakjáról, az 1871–1947 között élő Sherwood Andersonról is. A regény tulajdonképpen végig párhuzamos cselekményszálakon fut: az egyik a már említett 1928–1930 közötti időszak eseményein keresztül a Bondurant-fiúk történetét meséli el – ezt pár fejezet erejéig az 1933–1935 közötti időszak néhány fontos momentumával is kiegészíti a szerző –, a másik pedig egy 1934–1935 közötti eseménysort elevenít fel, amikor Anderson Franklin megyébe utazik, hogy megírja az ún. Holdfény-összeesküvés egyik szereplőjének, a Willie Carter Sharpe nevű hírhedt női csempésznek a történetét. (Holdfény megnevezéssel az éjszaka leple alatt, titokban, nem egyszer gyanús alapanyagokból főzött, ám rendkívül erős szeszt illették). A helyszíni kutakodások során jutott el a Bondurant-fivérek történetéhez, de igazából mindenki óvta, hogy alaposabban kutakodjon a hírhedté vált fivérek után.
A Fékezhetetlen egy kemény, feszes és mindenféle sallangtól mentes, autentikus déli történet. Szesz, erőszak, pénz és szerelem a fő összetevői, nagy adag hidegvérrel és naturalizmussal nyakon öntve. És tulajdonképpen ez, ami a regény legnagyobb erénye: az a rezdülésmentes stílus, amellyel Matt Bondurant tálalja a történteket. A már-már lírainak tűnő, lassan hömpölygő történetmesélést, a leírásokat kiválóan vegyíti az alkoholgőztől és vértől átitatott erőszakosabb részletekkel. A szerző stílusa képes ellensúlyozni magát a történetet, amelyben igazából semmi rendkívüli nincs: csupán egy pár évet felölelő életkép a szesztilalom idejéből.
Jóllehet legalább annyira nyers és erőszakos, mint a gengsztertörténetek többsége, a Fékezhetetlent mégsem nevezném annak. Ebben a játszmában nincs jó és rossz oldal: egyik oldalon az állandó megélhetési gondokkal küzdő és a törvénytelenség bugyraiban egyre mélyebbre süllyedő hétköznapi emberek, a másik oldalon a gátlástalanul korrupt hatóságok állnak. Szó sincs virágzóan működő, hatalmas pénzeket kaszáló és fényűzően élő bűnbandákról, mindössze egy családról – vagy ha kilépünk a Bondurant-testvérek köréből, akkor egy közösség több családjáról –, amely a törvényeket megkerülve próbálja megteremteni egzisztenciáját, miközben a hatóságok szintén törvénytelen módon igyekeznek ebből kivenni a saját részüket.
A Fékezhetetlen legnagyobb hibája talán az, hogy megmarad a történetmesélés szintjén, anélkül, hogy különösebb izgalmakat vagy feszültséget keltene az olvasóban. Helyenként szinte dokumentumregény-szerűen következnek az események – és ezt a párbeszédjelek hiánya csak fokozza –, azonban az időbeli folytonosság szakadozása alig ad lehetőséget arra, hogy olvasás közben kerek egészében lássuk a történetet. Sokkal inkább volt az az érzésem, mintha egymás mellé felsorakoztatott kisebb sztorikat olvasnék, ugyanazokkal a szereplőkkel. Utóbbiak megrajzolásával szintén nem foglalkozik túl sokat a szerző, a karakterek többsége ugyanis kidolgozatlan – talán csak a három Bondurant-fiú kap erőteljesebb kontúrt –, ami szintén a dokumentumregény jelleget erősíti. A szerző, saját bevallása szerint – amelyet a könyv végén található jegyzeteiben fogalmaz meg – egyes szereplőket a valóság alapján alkotott meg, míg mások teljesen saját képzeletének szüleményei. A sztori gerincét családi anekdotákból, újságcikkekből, bírósági jegyzőkönyvekből állította össze, de támaszkodott a „holdfény-ipar”, azaz a zugban történő szeszfőzés történetével foglalkozó néhány könyvre (T. Keister Greer és Jess Carr munkáira), valamint Sherwood Anderson néhány regényére, visszaemlékezéseire és leveleire.
A regényből Nick Cave forgatókönyve alapján John Hillcoat (Az ajánlat és Az út ausztrál rendezője) készített filmet olyan színészekkel a főbb szerepekben, mint Shia LeBoeuf, Tom Hardy, Guy Pearce, Gary Oldman, Jason Clarke, Mia Wasikowska és Jessica Chastain. A filmet 2012 augusztusában mutatták be az Egyesült Államokban, Magyarországon szeptember 13-ától vetítették a mozikban.