Az köztudott, hogy Ernest Hemingway részt vett az első világháborúban – apja tiltakozása ellenére is katonának jelentkezett, de az orvosi vizsgán kiderült, hogy rövidlátó, így csak önkéntesként csatlakozhatott a Vöröskereszt Mentőszolgálatához. Az európai hadszíntéren viszont nem igazán törődtek azzal, hogy az orvosi vizsga mit állapított meg, Hemingway pedig minél közelebb akart kerülni a harcokhoz. Volt haditudósító és utánpótlást biztosító gépkocsivezető is. Egyik 
Szicília szigetén pihente ki; feltehetően a szigeten, Taormina városában írta első novelláját, állítja egy olasz újságíró, Gaetano Saglimbeni, miután alapos vizsgálatokat végzett Londonban.
A 19 éves Hemingway a brit Alexandre Nelson-Hood, Bronte hercege szicíliai villájában, a taorminai tengerparton lábadozott, ahová James Gamble meghívására érkezett. Gamble 1918. novemberében ajánlotta fel fiatal amerikai honfitársának, hogy töltsön egy évet Olaszországban az ő költségén, mint az ő titkára. Hemingway 1918. október végén sárgaságban megbetegedett Monte Grappán, innen Milánóba került, s a karácsonyi ünnepeket Szicíliában töltötte.
Miközben Saglimbeni Hemingway korai munkáit böngészte, rábukkant a The Mercenaries c. novelláskötetre, amelyet halála után, 1987-ben adtak ki. A novellák között talált öt olyant is, amely előtte soha nem jelent meg, s az egyik írás különösen felkeltette az olasz újságíró érdeklődését. Saglimbeni biztosra veszi, hogy az olaszul eddig nem publikált elbeszélés 1918 végén vagy 1919 elején született a szicíliai Taorminában. A novella cselekménye a szicíliai városban játszódik, szerelemről, az olasz konyháról és az olasz borokról szól, de szerepel benne egy pisztolypárbaj is egy étterem kertjében. Saglimbeni arra a következtetésre jutott, hogy Hemingway Taorminában talált ihletet első irodalmi műve megírásához.
Forrás: MTI, Swide.com, The Virginia Quarterly Review