Stephen King: 11/22/63

Írta : Stephen King
Eredeti cím : 11/22/63
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : 11/22/63
Fordította : Szántó Judit
Kiadó : Európa Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
95
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

A harmincas éveiben járó Jake Epping a Maine állambeli Lisbon Falls-ban dolgozik angoltanárként. Néhány nappal halála előtt, tüdőrákban szenvedő idős barátja, Al Templeton egy igencsak szokatlan titkot bíz rá: az általa működtetett bisztró spájzában van egy ajtó, amelyen keresztül vissza lehet jutni a múltba. Mintegy utolsó kívánságként Al arra kéri fiatal barátját, hogy menjen vissza és akadályozza meg azt az eseményt, amely szerinte Amerika és a világ romlásának okozója volt: az 1963. november 22-én, Lee Harwey Oswald által John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök ellen elkövetett merényletet. Al már megpróbálkozott a dologgal, azonban életkora és romló egészségi állapota miatt nem volt képes végigvinni tervét.


Jake tesz egy próbautat a múltba, hogy megbizonyosodjék a barátja által elmondottakról. Al néhány fontos dologra hívja fel figyelmét: egyrészt minden visszatérés a múltba 1958. szeptember 9-én 11:58-kor történik; másrészt minden újabb visszatérés következtében törlődnek az előző visszatérés során elkövetett tettek és visszaáll minden az eredeti állapotba; harmadrészt a jelenben ugyan csak két perc telik el minden múltbeli utazással, viszont az időutazó életkora nem áll meg, tehát amennyi időt eltölt a múltban, annyival, idősebb lesz, amikor visszatér a jelenbe. A második próbaútján Jake egy sokkal komolyabb célt tűz ki maga elé: megpróbálja megakadályozni az iskolája pedellusának, Harry Dunningnak a családjában 1958 Halloween estéjén történt tragédiát. Terve részben sikerül, ám amikor visszatér a jelenbe, rádöbben, hogy a végeredmény mégsem teljesen az lett, mint amire számított.

Mielőtt Jake-nek volna ideje komolyabban megfontolni barátja kérését, Al meghal. Néhány apróság és egy dosszié marad utána, amely a múltban Oswaldról készített feljegyzéseit tartalmazza. Az előző látogatás részleges sikertelenségétől, no meg az ottani életvitel szimpatikus voltától is befolyásolva, Jake rászánja magát az újabb időutazásra, ezúttal viszont személyes küldetése mellett a barátja által rábízott feladatnak is eleget kíván tenni. Visszatér tehát 1958-ba és George Amberson néven megpróbál berendezkedni Texasban, hogy minél közelebb lehessen Oswaldhoz. Felbukkan a majdani merénylő is, Jake (azaz George) pedig az árnyéka lesz, és elkezdi szövögetni a kiiktatását célzó terveit. Csakhogy a múltbeli hétköznapok sokkal bonyolultabbak, a munkahelyi dolgok, egy kibontakozó szerelem és néhány váratlan esemény igencsak összekuszálják Jake terveit. A múlt nem tétlenkedik, az események megváltoztatása nem könnyű feladat – és erre Al is felhívta fiatal barátja figyelmét –, ugyanis egy láthatatlan erő mintha igen kitartóan azon munkálkodna, hogy minden nagyobb horderejű változás kudarcba fulladjon.

Stephen King 11/22/63 című regényéről minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy méltó azokhoz a művekhez, amelyekkel a szerző megalapozta hírnevét. Azokhoz a nagy lélegzetvételű alkotásaihoz hasonlítható nemcsak terjedelmében – az angol kiadás a maga 849 oldalas hosszával King egyik leghosszabb regénye –, hanem kidolgozottságában is, amelyeket még pályája első korszakában írt (Végítélet, Az). Az említett regényekhez képest viszont a 11/22/63-nak van egy sajátos jellemzője: az időutazást leszámítva – amelynek technikai részleteivel szinte egyáltalán nem foglalkozik – teljesen mellőzi a természetfeletti (horror, fantasy vagy sci-fi) elemeket. Ha a regénynek keretet adó időutazás-motívumtól képesek vagyunk eltekinteni, egy teljesen realisztikus – valós események által ihletett és határtalan írói fantázia által felöltöztetett –, mondhatni drámai történettel állunk szemben, ami egyébként King életművében nem számít szokatlannak, hiszen nagysikerű vagy kevésbé népszerű regényei és kisregényei között találunk erre több példát is.

Saját bevallása szerint Kingben már az 1970-es években megfogant a regény ötlete, de végül félretette, egyrészt mivel tanári elfoglaltságai miatt nem jutott elég ideje a kutatómunkára, másrészt pedig túl frissnek érezte az amerikai társadalom lelkén a merénylettel ejtett sebet. A regény végül hosszas kutatómunka és temérdek forrásanyag elolvasása, valamint helyszíni látogatások után, 2011-ben jelent meg. Egyfajta alternatív történelem a regény, Amerika huszadik századi történetének egyik legmeghatározóbb momentuma újraértelmezve vagy inkább újból átélve. De nem az esemény világ- és/vagy belpolitikai kontextusa irányából megközelítve, hanem egy kisember, egy egyszerű amerikai állampolgár szemszögéből. Kingnek nem célja, hogy történelmi igazságot szolgáltasson, és ezt nagyon jól érzékelteti a záró fejezet jelenben játszódó része is.

A 11/22/63 erőssége a hitelességében rejlik. Ez elsősorban az 1950-es évek végének és az 1960-as évek elejének korhű és nagyon hangulatos ábrázolásában domborodik ki. És ez nem véletlen, hiszen korántsem ismeretlen King számára ez a világ: ebben a korszakban élte serdülőkorát, és feltehetően ekkor szívta magába az emlékeinek és élményeinek egy olyan jelentős részét, amik később meghatározták életét. Törekszik a történelem hiteles ábrázolására, nemcsak a Kennedy-gyilkosság körüli események, hanem a korabeli társadalmi viszonyok tekintetében is, amelyeket nem egy esetben kritikus szemmel közelít meg. Az utószóban megfogalmazott gondolatai szerint azonban néhány dolgot átértelmezett, hogy jobban illeszkedjenek az elbeszélés menetébe.

A történelmi események és korrajz hitelessége mellett néhány kiváló karaktert is sikerült megrajzolnia, amelyeknek köszönhetően végig élettel teli a cselekmény. Igaz, ez utóbbi King részéről nem mondható szokatlannak, hiszen – főként nagyobb terjedelmű írásaiban – gondoskodik a szereposztás sokszínűségéről. És nem is lenne igazán Kinges a regény, ha nem bukkanna fel néhány részlet erejéig egy-egy olyan helyszín vagy szereplő, amelyeket/akiket életművének korábbi írásaiból már ismerhetünk.

Az író stílusáról szinte nem is érdemes szót ejteni, azt ugyanis már megszokhattuk, hogy King akkor is jól ír, amikor a témát vagy a kivitelezést illetően nem áll éppen a helyzet magaslatán. Nincs ez másképp a 11/22/63 esetében sem – habár itt sem a témára, sem a kivitelezésre nem lehet igazán panasz –, a regény stílusa egyszerűen élvezhető, és ez az összhatást tekintve képes feledtetni néhány unalmasabb, vontatottabb részt, esetleg egy-két túlságosan is összecsapott mellékszálat, vagy logikai hibát.

A King-rajongók feltehetően nem fognak csalódni a regényben, aki pedig még sohasem olvasott tőle – talán éppen azért, mivel a horror, sci-fi és fantasy műfajában nem érzi igazán otthonosan magát – és nem rettenti el a magyar kiadás több mint 1100 oldalas terjedelme, bátran a kezébe veheti. A 11/22/63-ban ugyanis a borzongás és a félelemkeltés nem kap szerepet, mégis minden vonatkozásban magán viseli King írói stílusának legjellemzőbb vonásait.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •