A párizsi legfelső bíróság döntése értelmében mégis megjelenhet az a kötet, amelyet Dominique Strauss-Kahnnal folytatott szerelmi viszonyáról írt az argentin származású Marcela Iacub feminista esszéíró, a Libération című napilap újságírója. A kiadónak azonban minden példányban el kell helyeznie azt az üzenetet, hogy a mű sérti a volt IMF-vezér magánéletét, valamint kártérítést is kell fizetnie. A Belle et bête (szabad fordításban: Szépség és szörnyeteg) elvileg szerdán került volna a francia könyvesboltokba; Marcela Iacub új kötetében a Strauss-Kahnnal 2012 januártól augusztusig tartó kapcsolatát dolgozza fel. A bíróság kedd esti döntése azonban késleltetheti a megjelenést.
Dominique Strauss-Kahn a magánélet intimitásának megsértésére hivatkozva kezdeményezte a könyv betiltását a bíróságon. A jogi végzettségű szerző művében nem nevesítette a csak „disznónak” nevezett szeretőjét. A megjelenő könyvről a Le Nouvel Observateur című napilap múlt csütörtökön megjelent számának adott interjúban viszont megnevezte – egyébként könnyen felismerhető – főhősét. Ugyanakkor azt is jelezte, hogy a mű a valóság és a fikció keveréke. A lap a kötetre utalva címlapján Strauss-Kahn fotójával jelent meg. Strauss-Kahn a keddi bírósági meghallgatásra a könyv szerzőjét és kiadóját (Stock) idéztette be, ahol ügyvédjei a kötet bevonását, de legalábbis minden egyes példányba egy üzenet elhelyezést kérték. Ezenkívül 100 ezer eurós kártérítést követeltek Marcela Iacubtól és kiadójától. A Le Nouvel Observateurtől is ugyanekkora összeg megfizetését szerette volna a volt IMF-vezér, valamint azt, hogy jogi hirdetményét a lap következő számának teljes címlapján közölje.
A keddi tárgyaláson Jean Veil, az IMF volt vezetőjének ügyvédje felolvasta azt az e-mailt, amelyet Iacub 2012. november 26-án írt Strauss-Kahnnak, és amelyben elnézést kér tőle, amiért „eszközként szolgált a tönkretételében”. „El kellett veled hitetnem, hogy 
őrülten beléd szerettem, hogy megőrülök érted. Ne haragudj! Az amerikai ügyedről azért írtam a könyvet, mert felkértek rá” – írta a szerzőnő volt szeretőjének. Strauss-Kahn másik ügyvédje, Richard Malka szerint „határtalan kegyetlenségről” árulkodik a szöveg, amelyet a bíróságnak mindenképpen be kell tiltania. „Nem a művészi szabadság itt a kérdés, hanem egyesek tönkretétele, ami pedig nem fikció” – fogalmazott az ügyvéd. Strauss-Kahn volt felesége, Anne Sinclair, aki találkozott Marcela Iacubbal és aki szintén névtelenül jelenik meg a könyvben, azt mondta, hogy beszélgetésüket olyan megtévesztően idézte fel az írónő, hogy az a gondolatainak teljesen félrevezető értelmezésére ad lehetőséget. A Le Nouvel Observateur álláspontja szerint viszont Strauss-Kahn akarja tönkretenni azt, aki egyszerűen csak „a rossz híreket közvetíti”.
A gyorsított eljárásban lefolytatott tárgyalás végén Anne-Marie Sauteraud bírónő elutasította a volt IMF-vezér kérését. Ugyanakkor elrendelte annak feltüntetését a könyv minden példányában, hogy a mű sérti Strauss-Kahn magánéletének intimitását. Ezenkívül a szerzőt és a Stock kiadót 50 ezer eurós kártérítés megfizetésére kötelezte a politikus számára. A könyvből múlt heti számában részleteket közlő Le Nouvel Observateur című hetilapnak is hasonló összegű kártérítést kell fizetnie.
„Nagyon sokat beszélnek a nevemben, de ez most már túl messzire ment. Ezért szokásommal ellentétben úgy döntöttem, hogy közvetlenül szólok önökhöz” – mondta Strauss-Kahn a tárgyalást követően a bíróság előtt a francia sajtó képviselőinek. „Kifejezetten undorít ennek a könyvnek a megalázó jellege, és az, hogy végig hazugságokat állít” – folytatta a volt IMF-vezér. Hozzátette: „az a tisztességtelen eljárás is megdöbbent, amellyel ez a könyv megszületett, s amelynek csak merkantilis céljai voltak”. Strauss-Kahn felhívta a figyelmet arra, hogy ez a kötet tönkreteszi a magánéletét, a gyermekei lelkivilágát. „Kimondom, hogy elég volt. Elegem volt abból, hogy kihasználnak és azt kérem, hogy hagyjanak végre békén” – mondta az IMF korábbi vezérigazgatója, aki a tárgyaláson úgy vélte, hogy a sajtó egy már teljesen letaglózott embert támad tovább. Arra kérte a bíróságot, hogy vessen véget annak a kiadói és újságírói gyakorlatnak, amely „pénzért kész bármire”.
Franciaországban nagyon ritka, hogy a bíróság elrendelje egy könyv bevonását. Utoljára 1997-ben, a néhai Francois Mitterrand köztársasági elnök betegségéről szóló kötet esetében volt rá példa. Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban emiatt elmarasztalta Franciaországot, s a kötet 2005-ben újra megjelenhetett. Marcela Iacub könyvét nem kell bevonni, de a bírósági rendelet miatt a megjelenése késik.
Forrás: MTI