A Pulitzer-díjról (Pulitzer Prize) – talán nem véletlenül – elsőre mindenkinek az újságírás jut eszébe: az Amerikai Egyesült Államok legrangosabb írottsajtó-díjáról van szó, amelyet az amerikai napilapok és hetilapok újságírói kaphatnak az AEÁ-beli újságok vagy hírügynökségek által megjelentett fényképekért, jelentésekért és cikkekért. A díjat 1917-ben alapították, nevét a magyar származású amerikai újságíró, kiadó és sajtómágnás Joseph Pulitzerről (Politzer József) kapta. Amit talán kevesebben tudnak a Pulitzer-díj kapcsán, hogy a több mint tíz újságírói kategória mellett, minden évben hét művészeti kategóriában is kiosztásra kerül: életrajz/önéletrajz, fikció, történelem, költészet, általános ismertető irodalom, dráma, valamint zene. A díjat minden év áprilisában adják át az előző évben született munkákért. Az idén április 15-én került sor a díjkiosztóra.
A Pulitzer-díj egy aranyérem, egy oklevél és 15 ezer dollár készpénz együttese. (A pénzdíj 2017 előtt 10 ezer dollár volt.) Az egyes kategóriák nyerteseit a Columbia Egyetem Újságírói Karának igazgatása alatt működő 3–7 tagú zsűrik választják ki. A zsűrik munkája az idén egy 19 tagú bizottság irányításával zajlott, amelynek vezető testületét Thomas L. Friedman, a The New York Times rovatvezetője, Gregory Moore, a The Denver Post szerkesztője és Sig Gissler, a Columbia Egyetem Újságírói Karának ügyvezetője, a Pulitzer-díj adminisztrátora alkotta.
A tavalyi évtől eltérően, amikor a fikciós művek kategóriában nem osztottak díjat, az idén mind a hét művészeti kategóriában volt díjazott. A hat irodalmi kategória esetében a következő eredmények születtek:
az életrajz/önéletrajz kategória nyertese Tom ReissThe Black Count: Glory, Revolution, Betrayal, and the Real Count of Monte Cristo című könyve. A könyv a történelem egyik elfeledett hősének történetét eleveníti fel: kalandor életének mozzanatait fellelhetjük A három testőrben, győzelmei és tragikus végű sorsa ihlette A Monte Cristo grófját. A neve Alex Dumas, ifj. Alexandre Dumas édesapja, aki fia könyveinek köszönhetően vált a modern, magával ragadó főhős mintájává. A The Black Count (A Fekete Gróf) egyszerre lebilincselő kalandregény, és ablak a modern világ első fajilag színes társadalmára. Ugyanakkor egy szívszorító történet apa és fia közötti tartós szeretet-kötelékről. A szerző eddig ismeretlen dokumentumokra, levelekre, harci jelentésekre és Dumas börtönben írt naplójára alapozva írta meg a remekművet. A könyvet az Amazom.com beválasztotta 2012 tíz legjobb műve közé az életrajzok és visszaemlékezések kategóriában. Tom Reiss a The New Yorker, a The Wall Street Journal és a The New York Times újságírója; 2006-ban The Orientalist című regényéért elnyerte a Samuel Johnson-díjat a legjobb nem fikciós angol nyelvű mű kategóriában.
fikció kategóriában Adam JohnsonThe Orphan Master’s Son című könyve lett a győztes. A Stanford Egyetemen kreatív írást oktató Johnsonnak ez a harmadik regénye. A regényt egy 2007-es észak-koreai utazása ihletette meg. A főszereplő az árvaházban felnőtt Jun Do. A zsűri szerint „nagyszerűen megírt” regény, amely „kalandos utazásra invitálja az olvasót” a diktatórikus országba és a szív legmélyére. Részben izgalmas thriller, részben az elveszett ártatlanság története, részben pedig szerelmi történet, ugyanakkor egy lebilincselő portré a nagyvilág szemei elől elrejtett világról: egy éhséggel, korrupcióval, hétköznapi kegyetlenségekkel, valamint bajtársiassággal, a szépség és szeretet lopott pillanataival átszőtt Észak-Koreáról.
a legjobb történelmi mű díját Fredrik LogevallEmbers of War: The Fall of an Empire and the Making of America’s Vietnam című könyvének ítélte a zsűri. A könyv a XX. század egyik meghatározó konfliktusának, a vietnámi háborúnak a története. A három évtizeden keresztül vívott háború mély nyomot hagyott a világ nagyhatalmaiban, különösképpen Franciaországban – akinek a veresége gyarmati birodalmának a végét jelentette – és az Egyesült Államokban, ahol ma is elevenen élnek a háború körülményei és következményei okozta sebek. A szerző több ország diplomáciai archívumainak eddig még nem publikált dokumentumaira, valamint a megjelent szakirodalomra támaszkodva vezet végig az úton, amelyen két nyugati állam csúszott téves pályára. Az elszalasztott lehetőségek és tragikus tévedések epikus története a mű, amely ugyanakkor nagyszerű karaktereket vonultat fel.
az általános ismertető irodalom kategóriában Gilbert KingDevil in the Grove: Thurgood Marshall, the Groveland Boys, and the Dawn of a New America című könyve lett a legjobb. A könyv egy 1949-ben, a floridai Groveland-ben történt faji igazságtalanság rendkívül gazdag krónikája, amelyben négy fekete férfit igazságtalanul vádolnak nemi erőszakkal. A könyv központi karaktere Thurgood Marshall ügyvéd, akit a „Mr. Emberi Jogok” névvel illettek abban az időben. Eddig soha nem publikált anyagokra – köztük az FBI-nak a Groveland-i ügyre vonatkozó nyers, szerkesztetlen dossziéira és az NAACP polgárjogi szervezet Jogvédő Alapjának dokumentumaira – alapozva, King új színben tünteti fel az emberi jogoknak ezt a „keresztes lovagját”.
a költészet kategória nyertese Sharon OldsStag’s Leap című kötete, egy intim versgyűjtemény, amelyben az szerző saját válását meséli el, szerelem, szex, fájdalom, emlékezés és új szabadság kulcsszavak mentén.
dráma kategóriában Ayad Akhtar Disgraced című színműve nyert. A darab egy sikeres pakisztáni-amerikai ügyvéd (Amir Kapoor) története, aki a ranglétrán való gyors előrelépése során egyre jobban eltávolodik kulturális gyökereitől. Mígnem egy vacsorán, amit Amir és felesége (Emily), az iszlám motívumok által befolyásolt fehér művész szervez, a baráti beszélgetés romboló feszültségbe torkollik.
Az idei Pulitzer-díj irodalmi kategóriáiban kitüntetett szerzők közül eddig senkinek nem jelent meg magyar fordításban könyve. A győztesek listáját elnézve azonban van pár olyan mű, amit feltehetően a magyar olvasóközönség is szívesen kézbe venne.