Palotás Petra: Előbb-utóbb szerelem

Írta : Palotás Petra
Eredeti cím : Előbb-utóbb szerelem
Eredeti kiadás : 2013
Magyar cím : Előbb-utóbb szerelem
Kiadó : Jaffa Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2013
Terjedelme (oldalszám) : 220
71
Vidd hírét!
 
 

Nagy várakozással fogtam neki Palotás Petra Előbb-utóbb szerelem című regényének. Ez a hátránya (vagy talán előnye?) annak, ha valaki celebként adja a fejét a könyvírásra. Az írónő előző három regényéhez (Papás-Mamás, Bécsi kávé, pesti lány illetve Túl az Óperencián) nem volt szerencsém, így sajnos nem tudom megállapítani, fejlődött-e a stílus vagy épp ellenkezőleg, kifogyott a szufla…

A regény cselekménye egyvonalú, egyszerű. Azért nem írom, hogy TÚL egyszerű, mert fogalmazhatnék úgy is, hogy ÉLETszerű: hétköznapi életszituációkban mindennapi hősök, szinte már-már „anti-hősök” szerepelnek. Nincsenek nagy sztorik, óriási kalandok, a szereplők nem is rendelkeznek ezekhez szükséges kreativitással, lelkierővel, nagysággal. De tulajdonképpen ez adja a cselekményvezetés és karakterformálás pozitívumát: a szereplők úgy élnek, szeretnek, tévednek, mint bármelyikünk. Könnyed és ismerős sztorik, mintha a barátnőm mesélné egy esős délutánon egy csésze kávé mellett: „Hallottad, hogy a Laura… ?”

A történet alapszála az internetes randizás, sőt (minduntalan kilóg a lóláb…) annak népszerűsítése. A Randivonal valószínűleg megfelelően honorálta, hogy a neve megfelelő gyakorisággal megjelenik a könyv oldalain. Mondjuk, azt is elismerem, hogy korunk elidegenedett (főleg nagyvárosi) világában, az organikus közösségek, nagycsaládok széthullásával igencsak megcsappant az ismerkedési felületek száma, és az internet jelenthet erre egyfajta megoldást. Hiszen a szingli és mingli életmód divatja ellenére a Biblia szava az érvényes „Nem jó az embernek egyedül lenni”. A társra találás reményét erősíti a regény happy end-es befejezése is.

Viszont az internet, „a huszonegyedik század e nagy kerítője” elég sok veszélyt és buktatót is rejtegethet. Ilyenszerű élethelyzetekben ismerjük meg szereplőinket. Van köztük nyugdíjas özvegy nagymama, aki szereti családját, sokszor ügyel unokáira, mégis magányos, ezért próbálkozik az interneten. Naivsága, a virtuális világban való járatlansága, jóakaratúsága miatt könnyű prédája az idegen identitások alatt rejtőzködőknek. Van szerelmi csalódott fiatal tanár, aki egyáltalán nem járatlan ezeken a vizeken, szeretetéhsége és szerelemvágya mégis sebezhetővé és becsaphatóvá teszi. Laura, a gyermekét egyedül nevelő édesanya szintén az interneten próbálkozik, és „elfelejt” esélyt adni kislánya vérszerinti apjának. Dóra, a harmincas nő kétségbeesetten küzd gáncsoskodó kolléganőivel és fölösleges kilóival, reménykedve böngészi a társkeresőket, és nem látja meg maga mellett a hús-vér pasit, aki végül kénytelen a neten „megismerkedni” vele, és úgy egyeztetni végre a randevút.

Viszont nagyon-nagyon hiányoltam a stílust. És itt nem a Jókai-féle káprázatos tájleírásokra gondolok, hanem valami egyéni hangulatra: egy kis szín, egy kis illat… Néhány találó jellemzés… Egy kis diszkrét helyrajz… Amikor hétköznapi emberek vagy még kiteljesedőben levő művészek alkotásait nézem (legyen szó könyvről, képről, horgolásról vagy papírtechnikáról), általában kétféle reakció jelentkezik nálam: az „ó, ilyent én is tudnék csinálni”, illetve az „ó, ilyet sohase lennék képes csinálni”. Nos, e regénynél inkább az első…

Ez a ránézésre nagyon tetszetős, csinos-csajos könyv jól mutathat minden táskában, utazás vagy strandolás közben. Könnyed nyári olvasmánynak szívesen ajánlom. De létértelmezést, önértelmezést, művészi élményt azért ne várjunk el tőle…


Vidd hírét!