Mester Dóra Djamila Nő, anya, szerető című könyve alapvetően női könyv, tele női témával: nővé válás, fogantatás, a terhesség időszaka, testi-lelki változásai, szülés és gyermekágy, szoptatás, anyaság, stb. Annyiban feminista írás is, hogy kritika tárgyává teszi a hagyományos nemi szerepeket, megkérdőjelezi a nők és férfiak természetből adódó különbözőségét és különállását. Ugyanakkor a férfiak is részesei a könyv történetének, a személyes beszámolókban pedig sok férfi véleményt is olvashatunk.
A Nő, anya, szerető minden nő számára hasznos olvasmány – (a szerzőt idézve) „önismereti kézikönyv, ha úgy tetszik”, egy sokféle nyelvezetet, forrást és műfaji keretet ötvöző írás, amelyben egyaránt helye van a tudományos szövegeknek és személyes beszámolóknak. Az elbeszélést ugyanis folyamatosan a témába vágó, személyes interjúk tarkítják, amelyek a tudományosabb nyelvezet után könnyebbé teszik az olvasást, ugyanakkor érthetőbbé és valóságosabbá a leírtakat.
A könyv alapvetően a női szexualitás témáját tárgyalja, de sokkal alaposabban és összetettebben körbejárja, mint azt az alcím – Anyaság és szex – sejtetni engedi. A szerző ugyanis visszanyúl a kezdetekig, a kislány nővé éréséig, a várandóság és szülés tárgyalásán túl pedig foglalkozik a gyermekágyi időszakkal, valamint az anyasággal is, természetesen a női szexualitás tükrén keresztül.
Szerkezetében tehát három részre van osztva a könyv: az első rész a felnőtté válást, a nővé érést tárgyalja; a második a várandóság négy „harmadát” – a szerző ugyanis fontosnak tartja ugyanitt beszélni a gyermekágyi időszakról is; a harmadik rész pedig az anyaságról szól. Eközben olyan fontos kérdéseket taglal, mint a testünkhöz való viszonyunk, a szexualitás, intimitás, terhesség – női és férfi megéléssel -, gyermekágyi kérdések, problémák, anyaság.
A könyv témája és annak minden részlete nehéz, tabukkal körülövezett, Mester Dóra Djamila azonban olyan nyitottsággal, természetességgel és őszinteséggel beszél ezekről a dolgokról, ahogyan nemigen „szokás”. Közben ő maga is benne van a könyvben, személyes tapasztalatait, élményeit, sőt emlékeit is megosztja az olvasóval, de nagyon fontos, hogy ettől nem válik szubjektívvé. Ismerteti az érem összes oldalát, anélkül, hogy megmondaná, vagy akár csak sugallná is, hogy melyik megoldás a jobb – ezt teljes mértékben az olvasóra bízza. Ugyanilyen fontos, hogy amiről beszél, annak egyaránt bemutatja a jó és a rossz, a pozitív és negatív, a szép és kevésbé kellemes oldalát, az olvasó tehát az említett dolgokat reálisan, és teljes egészében értelmezheti. Az interjúrészletekben pedig minden oldalra állít példákat is, hétköznapi emberek hétköznapi életéből.
Annak ellenére, hogy a könyv témája nem könnyen emészthető, ráadásul a könyv maga vaskos és apró betűs, sűrű sorokból áll, nem annyira nehéz olvasmány, mint azt elsőre hiteti. Egyrészt magával ragadó a nyitottsága, másrészt az interjúrészletek a komolyabb nyelvezet után könnyedebb hangvételt adnak a könyvnek, az elméletben leírtakat pedig érthetőbbé és hitelesebbé teszik. A könyv borítója – ami nem más, mint Saturno Butto olasz szürrealista festő alkotása – nemcsak a könyv tartalmát tükrözi hűen, de humoros összefoglalója is a nők társadalmi szerepeinek.
Mester Dóra Djamila önmagát úgy mutatja be, mint „nő, anya, szerető, amatőr fotós, hobbi-kertész, társadalomkutató és szexedukátor”. Emellett egy szex-pozitív misszió aktivistája, aki minden lehetséges fórumon – az iskolákban, a különböző magazinok hasábjain, vagy éppen workshopok keretében – próbálkozik egy nyitott, előítéletektől mentes, pozitív szexbeszéd megalkotásával. Ez a könyv pedig 548 oldalnyi nyitott és előítélet-mentes beszélgetés, rengeteg – minden nő számára fontos – témáról, fő üzenete pedig az, hogy tanuljunk meg hallgatni saját testünkre, merjünk bízni benne; ugyanakkor tanuljuk meg függetleníteni magunkat a külvilág által propagált normalitástól, hogy megélhessük saját belső vágyainkat, örömeinket.