Életrajzi újdonságokat, az íróról készült számos eddig nem ismert felvételt és fotókat ígér az Észak-Amerikában szeptember elején debütáló Salinger című dokumentumfilm. Az Egyesült Államokban ugyanazon a héten jelenik meg David Shields és Shane 
Salerno Salinger c. könyve, amely nyolc évnyi kutatómunka és több mint 200 interjú nyomán született meg. A két szerző öt kontinenst utazott be, több mint 200 emberrel beszélgettek, több olyan személlyel is, akik korábban nem voltak hajlandóak a Salingerhez fűződő viszonyukról beszélni.
Shields és Salerno könyve megszólaltatja Salinger második világháborús bajtársait, a családtagokat, a közeli barátait, a szerelmeit, az osztályársait, a szomszédait, az irodalmi szerkesztőit, a kiadóit, egykori kollégáit a New Yorker magazintól, és néhány olyan embert is, akikről az író családja sem tudott. A könyv Salinger életének utolsó 56 évére fókuszál, ez az időszak az életrajzírók és Salinger-kutatók számára mostanig egy sötét szoba volt. Shields és Salerno soha nem látott fotókhoz férhetett hozzá (a könyvben több mint 100 ilyen fénykép lesz), elolvashatták az író naplóit, leveleit és titkos dokumentumait – a Simon & Schuster szerint az olvasónak a könyvet olvasva az az érzése támad, hogy végre áttörhette azt a falat, amit Salinger maga köré épített. A könyv három évvel Salinger halála után jelenik meg, szeptember 3-án. A kiadó valósággal vesztegzár alá helyezte a 704 oldalas életrajzot – nem lehet beleolvasni, nincs részlet, nincs plusz információ.
A könyvet követő napokban fog a mozikba kerülni a Weinstein Company produkciójában készült dokumentumfilm is, amelyet a könyv egyik szerzője, Shane Salerno rendezett. A Variety.com beszámolója szerint Salerno kilenc évvel ezelőtt fogott hozzá a munkához.
[youtube width=”640″ height=”360″]https://www.youtube.com/watch?v=_oUHn0lZFy8[/youtube]
J. D. Salinger 1951-ben publikálta a Zabhegyezőt, amely egy csapásra híressé tette a szerzőt. Alig két évvel a Zabhegyező után remete-módjára vonult vissza, utolsó írását – a Hapworth 16, 1924 c. novellát – a New Yorker magazin közölte 1965-ben. Ezt követően Salinger még egy interjúra sem volt hajlandó. Utoljára 1980-ban nyilatkozott, akkor azt mondta a Boston Sunday Globe riporterének: „Szeretek írni, és biztosíthatom arról, hogy rendszeresen írok. De magamnak írok, és azt szeretném, ha ebben nem zavarnának meg.”
Forrás: MTI, The Guardian, Olvasoterem.com