John Grisham: A csaló

Írta : John Grisham
Eredeti cím : The Racketeer
Eredeti kiadás : 2012
Magyar cím : A csaló
Fordította : Wertheimer Gábor
Kiadó : Geopen Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2013
Terjedelme (oldalszám) : 415
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  
  •  

Malcolm Bannister tisztességes ügyvédként kereste a kenyerét egy kisvárosi ügyvédi irodában, de akaratán kivül belekeveredett egy bonyolult pénzmosási ügybe, amiből a számára nem létezett jó kiút, és a szövetségi bíróság tulajdonképpen rajta statuált példát, tíz év börtönre ítélték. Az élete egyik napról a másikra romba dőlt, a felesége elvált tőle, a fiát elveszítette, a barátai cserbenhagyták, a Virginiai Állami Jogászkamara pedig természetesen bevonta az engedélyét. Éppen a felénél tart büntetése letöltésében, és egykori jogászként tisztában van azzal, hogy a különböző beadványokkal valójában nem jut semmire, és hogy jó magaviseletért csupán pár hetet faragnak majd le a büntetésből – ami tíz év börtön esetében, valljuk be, elég sovány vigasz -, amikor a dolgok váratlan fordulatot vesznek, és felcsillan az egyetlen menekülési lehetőség, amire Malcolm három éve titokban várt. Délnyugat-Virginia sűrű erdő borította vidékén a saját nyaralójában meggyilkolják az egyik virginiai szövetségi bírót.


A köztiszteletben álló, de gazdagnak nem mondható Raymond Fawcett bírót a nyaraló alagsorában található páncélszekrény közelében találták meg, kétszer tarkón lőtték, a bombabiztos páncélszekrényt pedig kiürítették. A házban volt még egy holttest: nem messze Fawcett bíró hullájától egy pamlagon találtak rá a titkárnőjére. Meztelen volt, kezét és lábát összekötözték, őt is kétszer halántékon lőtték. A helyszínelők erőszakos behatolásnak a nyomát nem találták, a nyomozás pedig nagyon hamar megrekedt. Az FBI teljes sötétben tapógatózik, fogalmuk sincs az elkövető kilétéről, az indítékáról, vagy arról, hogy mi lehetett a széfben. Malcolm Bannister viszont azt állítja, hogy mindezekre a kérdésekre tudja a választ, és hajlandó megosztani a Szövetségi Nyomozóirodával, ha cserében teljesítik az ő kéréseit. Azonnali szabadlábra helyezést, új személyazonosságot, plasztikai műtétet, ítéletének átírását, priuszának törlését, tanúvédelmet és a nyomravezetői díjat is akarja, és az FBI kénytelen engedni, mert ez tűnik az egyetlen valamirevaló nyomnak. A történet már ezen a ponton is elképesztő izgalmakat sejtet, de Grisham nem lenne Grisham, ha mindezen még nem csavarna néhányat. A meglepő fordulatokban gazdag könyv a szerző egyik legjobb regénye, a zseniális Malcolm Bannister szövevényes, agyafúrt terve csak az utolsó oldalakon válik világossá az olvasó előtt, de addig néhányszor a feje tetejére áll minden, gyakran éppen olyankor, amikor azt hinnénk, hogy mostmár mindent értünk.

John Grisham a történetet egyes szám első személyben, Malcolm Bannister bőrébe bújva meséli el, és így – az elítélt szerepében – még élesebben bírálhatja az amerikai igazságszolgáltatás nem egészen tökéletes rendszerét. Grishamre amúgy sem jellemző a társadalombírálat – amit nem ritkán fedezhetünk fel mondjuk a skandináv krimikben -, ő inkább a mértéktelen korrupcióra, a bürokráciára, a politika, az alvilág és az igazságszolgáltatás hármas összefonódására és ez utóbbi hiányosságaira szokta felhívni a figyelmet, bár néha azért a társadalom elé is tükröt tart. Ehhez hol egy ártatlanul halálra ítéltet és egy szinte reménytelen ügyet állít a középpontba (például a Vallomásban), hol pedig egy minden hájjal megkent, alapos jogi ismeretekkel rendelkező figurát (Az ítélet eladó), aki ügyesen lavíroz a jogrendszer kiskapuin, és a végén ő kerül ki győztesen a zűrzavarból. A csaló is ebbe a kategóriába tartozik. Malcolm az átlagnál okosabb ügyvéd, jól ismeri a buktatókat, a kiskapukat, tudja, hol vékony a páncél, és miként lehet kicselezni akár a szövetségi törvényhozást is, hogy a végén a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon. Bár ha úgy vesszük, hogy Malcolm a kecske, akkor ő beéri csak azzal is, hogy jól lakik, a többi nem feltétlenül érdekli.

Az utóbbi időben a magyar könyvpiacon is színesebb lett a kínálat a jogi thrillerek és tárgyalótermi drámák terén; 2013-ban két Scott Turow-könyvet is a kezünkbe vehettünk, az év végére pedig a tervek szerint érkezik William Landay bestsellere, a Jacob védelmében is. Elkerülhetetlenül is felszínre kerül a kérdés: ki a legjobb a műfajon belül? A kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, bár lehet, hogy a pillanat hevében már mi is próbáltunk állást foglalni – mindegyikük nagyon jó valamiben, és adott pillanatban úgy tűnhet, hogy ez valakinek a javára billenti a mérleg nyelvét. Grisham vitathatatlanul kevesebbet lelkizik, mint mondjuk Turow; karakterábrázolásból ő is jeles, de nem annyira a miért, inkább a hogyan érdekli. Nála fontos szerepet játszik a környezet, a rendszer, meghatározóak a körülmények, valós helyszíneket járunk be, a történet követhető és érthető, de ugyanakkor szövevényes is, a váratlan fordulatoktól pedig csak ide-oda kapkodjuk a fejünket. A végén pedig úgy érezzük: igen, Grisham a király. És alig várjuk a következő regényét.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  
  •