Július közepe. Linköpingben elviselhetetlenül meleg nyár tombol, fékezhetetlen tüzeket okozva a környékbeli erdőkben. A város szinte kihalt, aki teheti, elmenekül valahová, ahol elviselhetőbb a hőmérséklet. Malin Fors gyilkossági nyomozó nem tartozik a szerencsések közé, neki dolgoznia kell. Ráadásul egyedül van, tizennégy éves lánya, – akit egyedül nevel – volt férjével, a tűzoltóként dolgozó Janneval éppen Balin tölti a nyári szünetet. A nagy hőség nemcsak fizikailag viseli meg az embereket, hanem szinte gondolataikat is felemészti. Éppen ezért nem is jöhetne alkalmatlanabb pillanatban a város közhangulatát igencsak felborzoló bűncselekmény: az egyik parkban egy meztelen, véres tinilányt találnak, öntudatlan állapotban, akit minden bizonnyal megerőszakoltak. Mivel holtidő van, a sajtó különösen kiéhezve harap rá az ügyre, komoly nyomást gyakorolva ezzel a Malin és társa, Zeke Martinsson által vezetett nyomozócsoportra.
Még mielőtt bármit is sikerülne kideríteniük a rendőröknek, egy újabb tizennégy éves lány eltűnését jelentik be. Néhány nap múlva az egyik népszerű fürdőzőhely közelében előkerül a szemeteszsákba csomagolt holtteste. A laboratóriumi vizsgálatok szinte minden kétséget kizáróan igazolják, hogy a két ügyben ugyanaz az elkövető. Malin a tőle megszokott elszántsággal veti magát a nyomozásba, társaival minden lehetséges nyomot és gyanúsítottat megvizsgálnak, és van is néhány elméletük a gyilkos kilétét illetően. Csakhogy túl lassan haladnak, így közben egy harmadik tizenéves lányt is meggyilkolnak. Malin számára egyre több álmatlan éjszakát okoz az ügy, és különösen elborzasztja a gondolat, hogy az áldozatokkal egyidős lánya, Tove pár nap múlva hazaérkezik a nyaralásból. Egy apró, de fontos nyom hirtelen áttörést hoz az ügyben, a nyomozók előtt pedig a múlt és az emberi lélek mélyén lapuló sötét, hátborzongató titkok tárulnak fel. Csakhogy a fiatal rendőrnő számára a jelen is tartogat egy hátborzongató, személyes meglepetést…
A Halálos nyár a svéd krimiszerző, Mons Kallentoft második regénye abból a négyrészes sorozatból, amelynek főszereplője Malin Fors nyomozó. A regény Svédországban 2008-ban jelent meg, a magyar olvasóközönség a Libri Kiadó gondozásában veheti kézbe a regényt. A sorozat első kötete, a Véres tél 2013 tavaszán jelent meg magyarul.
A Halálos nyárban Kallentoft ott folytatja, ahol az előző kötetben abbahagyta. Legalábbis ami a hangulatteremtést illeti. Amilyen könnyű volt elképzelni a sorozat első kötetében a hidegrekordokat döntögető, mindent megbénító tél zordságát, éppen olyan könnyen szippantott be a második kötet – természetet és az emberi agyakat egyaránt perzselő – atmoszférája. De nemcsak a hangulatát, hanem nyelvezetét, szerkezetét tekintve is egy jól összerakott történet a Halálos nyár. Kallentoft stílusa kiforrott, igényes, ezen a téren sem okoz csalódást. A történetvezetés többnyire lineáris, szinte mindvégig Malin szemszögéből láttatja az eseményeket, és – néhány rövidebb részt leszámítva – nem ugrál az időben. Jelen van viszont az első részből már ismert írói fogás is: az áldozat, majd áldozatok monológja, akik mintegy kívülállóként, a semmiben lebegve kommentálják az eseményeket, a túlvilágról próbálva üzenni – persze sikertelenül – a családtagoknak és nyomozóknak egyaránt. Emellett van egy másik monológ is a történetben, amelyet a gyilkos szájába adott a szerző, és amelyből ugyan túl sokat nem lehet megtudni – legalábbis amíg a regény végén össze nem áll a kép –, viszont ez fokozza az olvasóban a kíváncsiságot.
A skandináv krimi rajongói minden bizonnyal nem fognak csalódni a regényben, hiszen a Halálos nyár erőteljesen magán viseli a műfaj legfőbb jellemzőit. Akárcsak a sorozat első kötetében, itt is előtérben van Malin Fors zaklatott magánélete, amit hol egy legurított tequilával, hol egy kiadós szexpartival próbál elviselhetőbbé tenni. Emellett a szerző keményen meglovagolja a bevándorlókkal és a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos előítéleteket – ezek szervesen beépülnek a regény központi konfliktusába és a nyomozásba –, valamint kritikusan viszonyul a skandináv családokban tapasztalható embertelen, elhidegült kapcsolatokhoz is. Továbbá nagyon explicit módon tálalja az erőszakos jeleneteket, ezzel is fokozva a regény hangulatát.
A regény sok tekintetben a klasszikus krimikre is hasonlít, a nyomozás nagyon aprólékos és mindvégig az olvasó szeme előtt zajlanak a rendőrségi értekezletek, a kihallgatások, a bizonyítékok vizsgálata, a szerző gyakorlatilag semmit sem rejt el előlünk. De nem is bíz túl sokat az olvasói fantáziára, így a Halálos nyárra is érvényes az, amit az első kötet kapcsán írtam: Kallentoft kissé szűk mederbe tereli ezzel a cselekményt. Ezúttal viszont sikerül annyira jól játszadozni a gyanúsítottak körével és a nyomozás szempontjából végül mellékvágánynak bizonyuló részekkel, hogy sokkal kevésbé válik kiszámíthatóvá a történet. Egy vonatkozásban azonban mégiscsak kiszámítható, és én ezt egyértelműen a regény gyenge pontjának éreztem. Jóllehet ezzel a csavarral (egy kis spoiler következik: amikor Malin személyesen is érintetté válik a nyomozásban) a szerzőnek sikerült fokoznia az izgalmakat és a feszültséget – sőt egy idő után szinte letehetetlenné vált a regény –, viszont a végkifejletet illetően kevés kétséget hagyott az olvasóban. Talán túl kemény lett volna egy drámaibb végkifejlet – ennek a kockázatát valószínű nem vállalta be a szerző –, viszont ha már ebbe az irányba folytak el az események, nekem sokkal eredetibbnek, ütősebbnek tűnt volna.
Összességében véve úgy érzem, hogy a Halálos nyár jobban sikerült, mint az előző kötet, engem legalábbis jobban megfogott. Még mindig van csiszolnivaló, viszont most már egyre inkább én is úgy gondolom, hogy Mons Kallentoft nem véletlenül az egyik legismertebb és legnépszerűbb svéd krimiszerző. Ha a sorozat harmadik és negyedik kötetében sikerül tartania ezt a színvonalat, sőt kiküszöbölni egy-két apróbb zavaró tényezőt, akkor a Malin Fors főszereplésével játszódó sorozata mindenképpen egy érdekes színfoltja lesz az elmúlt évek skandináv krimitermésének.