Az egyik főszereplő, Eliza Fullerton-Clark szépreményű ifjú hölgy, aki épp 1958-ban elsőbálozó. Nemesi felmenőkkel és szép családi birtokkal büszkélkedhet, ő a társaság szépe, jó táncos, illemtudó társalkodó, kellően kacér lány. Minden remény megvan arra, hogy egy jó házasságot kössön. Apja és édesanyja minden – anyagi és érzelmi – áldozatot meghoznak ezért, hiszen a gyönyörű kúria és életmódjuk már jó ideje nagyobb költséggel jár, mint amennyit megengedhetnek maguknak. Sok függ tehát Eliza első báli szezonjának sikerétől. Ennek érdekében anyja mindent bevet: felkapott divatházaknál csináltatja a ruhákat, menő társasági újságok figyelmét hívja fel lányára. Eliza társasági sikereit nagymértékben befolyásolja sármos bátyja, Charles is.
Ám Eliza teljesen más életet képzel magának: a szezon minden babérját learatva elhatározza, hogy dolgozni szeretne. Ez nem is lenne baj, hiszen nem a középkorban játszódik a cselekmény, hanem a XX. század második felében, a nők is dolgozhatnak, de végső cél és legmagasztosabb karrier egy nő számára jó feleségnek és jó anyának lenni. Eliza viszont igazi karrierre vágyik, mégpedig a divatszakmában. Öntudatos és tehetséges nőként fokozatosan kerül egyre feljebb a ranglétrán, szakmai sikerei mellett társadalmi élete sem kivetnivaló: udvarlója Jeremy Northcott, a milliomos reklámipari nagyágyú. Már-már úgy tűnik, mégis teljesül Eliza szüleinek álma és lányuk megköti azt a bizonyos “jó házasságot”, de a fiatalok haboznak, hisz ők inkább barátok, kapcsolatukból hiányzik a szenvedély. És ekkor köszönt be Eliza életébe az igazi nagy szerelem…
Matt Shaw polgári környezetből származik, állami iskolába járt, túléli a kötelező katonaságot, majd munkába áll. Szülei jó nevelést végeztek, hiszen mind ő, mind a nővére, a légikisasszonyként dolgozó Scarlett kellően ambiciózusak, tehetségesek és kemény munkára képesek a céljaikért. Matt jó szemmel látja meg az ingatlanpiacban rejlő lehetőségeket, hisz ez az az időszak, amikor a második világháborúban lerombolt London újjáépül és igazi világvárossá fejlődik. Ezért egy ilyen jellegű cégnél lesz gyakornok, majd saját céget alapít és ingatlanmágnássá növi ki magát. Szerelme a munkája, vak és érzéketlen minden más iránt. Ekkor találkozik Elizával…
Szerelmük elsöprő és lángoló. A külvilág rosszallása, a más társadalmi osztályból való érkezés és minden észérv ellenére összeházasodnak. Megszületik tündéri kislányuk, Emmeline. Eliza édesanyja is elfogadja vejét, különösen amikor az megoldja a családi kastély fenntartásának gondját. A bajok ott súlyosodnak el, amikor Matt egyáltalán nem hajlandó még kompromisszumokra sem Eliza munkájával kapcsolatosan. Annak ellenére, hogy a nő meghozta a maga áldozatát, odaadó anya és felelősségteljes szülő, és dolgozni is csak részmunkaidőben szeretne. Második kisbabájuk elvesztése csak nehezíti helyzetüket. Végül érzelmi eltávolodásuk elvezet a szinte kötelezőhöz: Eliza megcsalja férjét. És jön a válás… És ami még tragikusabb: jön az imádott gyermek felügyeleti jogáért való csúnya pereskedés…
Az imént vázolt főszálon kívül a regény cselekménye rendkívül érdekfeszítő, sok szálon futó. Végigkövethetjük Eliza szüleinek sorsát; azt, hogyan alakul Matt nővérének élete, karrierje, szerelme; hogyan vezet Eliza bátyjának rossz választása egy rossz házassághoz és hogyan mászik ki belőle; hogy alakul a sorsa Matt titkárnőjének, Louise Mullannek; miként kerül barátságba Eliza a szegény sorsú Heatherrel és hogyan változtatják meg kölcsönösen egymás életét; megismerhetjük a „szegény gazdag” Crespi famíliát. Ezeken kívül betekintést nyerhetünk a divat világába: divatmagazinok, szalonok, fotósok, divattervezők nevei röpködnek Londontól Milánóig, New Yorktól Párizsig.
Amíg a Penny Vincenzi regényét olvastam, végig az volt az érzésem, mintha egy szappanoperát követnék. Megvan a kellő hosszúsága hozzá (most rögtön hadd emeljem ki, hogy ennek ellenére egy pillanatig sem volt unalmas!), mindig szalonokban játszódik, mindenki ápolt, jól öltözött, illemtudó. A nők kivétel nélkül gyönyörűek és divatosak, a férfiak sármosak, gazdagok és sikeresek, mindenki az élet napos oldalán él. Egyre a The Bold and the Beautiful vagy a The Young and the Restless jutott az eszembe. És önkéntelenül adódott az összehasonlítás: Penny Vincenzi A döntés című regénye legalább annyira távol áll egy igazán jó könyvtől, mint a fentebb említett szappanoperák egy egész estés alkotástól. Természetesen mindegyiknek megvan a maga helye és maga értéke, és Penny Vincenzi regénye jó szórakozás.
Egy történetszál viszont messze kiemelkedik a többi közül: Eliza és Matt házasságának felőrlődése. Ez az a szál, ahol az olvasó egy kicsit részesévé válhat a történetnek, ez ad lehetőséget valamiféle önreflexióra, magunkbatekintésre. Az a folyamat, ahogy a kommunikáció hiánya, a munkamánia, a pénz hajhászása a sok kis semmiből áthatolhatatlan szakadékot mélyít a két főszereplő között… Ahogy az apró, de befejezetlen viták, az egymásra szánt idő és energia csökkenése felnagyítja a természetbeli különbözőségeket… Amikor már a távolságot sem a gyerek iránti szeretet, sem a szex, sem a szenvedély nem képes áthidalni… Amikor a válóper alatt hiába a megbánás, hiába a fájdalom, a folyamatok visszafordíthatatlanok… Ez a szál igazán emberi, igazán átélhető. És meg merem kockáztatni, mindenki átélte valamelyik fázisát ilyen vagy olyan végkifejlettel. A szórakozatató, kikapcsolódást biztosító voltán kívül ezért az élményért merem ajánlani elolvasásra A döntés című Vincenzi-regényt.