November az irodalmi díjak hónapjának számít Franciaországban. Ahogy már írtunk róla, október végén a Francia Akadémia Regény-nagydíjának átadásával hagyományosan megnyitották a francia irodalmi díjátadók sorozatát. A november 4-ével kezdődő héten újabb rangos díjak kiosztására került sor: átadták többek között a Goncourt-díjat, a Renaudot-díjat és a Femina-díjat.
A Goncourt-díj (Prix Goncourt) a legrangosabb francia irodalmi díjnak számít, amelyet az év „legjobb és legképzeletbelibb prózai művének” ítélnek oda Franciaországban. A díjat 1903-ban alapította az Edmond Goncourt francia szerző, kritikus és kiadó által létrehozott Goncourt Akadémia alapítványa. Akárcsak az Irodalmi Nobel-díjat, egy szerző ezt is csak egyszer kaphatja meg életében. A legrangosabb irodalmi díjtól eltérően azonban a Goncourt győztese nem kap magas pénzdíjat, csupán tíz euró értékű jelképes csekkben részesül, azonban a kitüntetést hatalmas hírnév és az eladások jelentős megugrása jellemzi.
A 2013-as Goncourt-díjat november 4-én, hétfőn adták át Párizsban, a Dourant étteremben. A győztes Pierre Lemaitre Au revoir la-haut (Viszlát fenn) című regényéért. A 62 éves szerző regénye idén szeptemberben jelent meg az Albin Michel Kiadó gondozásában. A zsűri a tizenkettedik szavazási körben 6:4 arányban választotta a legjobbnak. Lemaitre nem ismeretlen a magyar olvasók előtt sem, hiszen a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2010-ben megjelent a Téboly című pszichothrillere. Az idén Alex című 2011-es regényét Nemzetközi Dagger-díjjal tüntették ki. A regény a Verhœven-sorozat második kötete.
Lemaitre Goncourt-díjas regénye, az Au revoir la-haut egy bűnügyi történet: egy csalásról szól, amelyet az első világháborúból leszerelt és a hazájuk által elfelejtett francia katonák hajtottak végre. A két főhős, a munkáscsaládból származó Albert Maillard, és a homoszexuális művész, egy gazdag bankár kitagadott fia, Edouard Péricourt sorsa az egyik utolsó csatában fonódik össze: Edouard megmenti Albert-t, viszont egy gránátszilánk leszakítja alsó állkapcsát. A háború után a férfi elutasítja a műtéti beavatkozást, és hamis identitással Albert-re támaszkodva él, aki támogatja és morfiumot szerez neki fájdalmai csillapítására. A két férfi munkanélküliként tengeti életét, hiszen Franciaország nem törődik a háborúból hazatérő mintegy másfél milliónyi katonával. Albert és Edouard előtt egyetlen cél lebeg: szobrot állítani a háborúban elesett társaiknak, felhívva ezzel a figyelmet rájuk. Céljuk elérése érdekében egy látványos csalást eszelnek ki.
A regény már a díjazás előtt is nagy sikernek örvendett, több mint 100 ezer példányban vásárolták meg, és a díj hatására az eladási számok megugrása várható. (Korábban voltak olyan díjazott könyvek, amelyek az egymillió eladott példányszámot is elérték). A regénynek külön aktualitást ad, hogy Franciaországban a héten kezdőnek meg Francois Hollande államfő ünnepi beszédével az első világháború (1914–1918) kitörésének 100. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések.
Szintén hétfőn, a Dourant étteremben került átadásra a másik legrangososabb francia irodalmi díj, a Renaudot, amelyet elsősorban formai újításokért adományoznak. A díjat 1926-ban alapította tíz kritikus, miközben várakozott a Goncourt-díj zsűrijének eredményhirdetésére. Kapcsolódik a másik díjhoz, nemcsak azáltal, hogy vele egy helyen és egy időben adják át, hanem azáltal is, hogy a zsűri mindig egy alternatív győztest is kijelöl arra az esetre, hogyha az általuk elsőként kiválasztott szerző elnyerné a Goncourt-díjat. 2003 óta a díjat a regény mellett esszé kategóriában is kiosztják.
A Renaudot-díj idei győztese Yann Moix, akinek Naissance (Születés) című 1200 oldalas regényét már első körben a legjobbnak találta a zsűri. A Grasset Kiadó gondozásában megjelent regény a gyerekek és szülők közötti kapcsolatok „pokoli” oldalával foglalkozik, a szerző saját születését követő első évek tükrében. A regényt az idén jelölték a Goncourt-, Médicis- és Décembre-díjakra is. Moix számára nem ez az első irodalmi kitüntetés, hiszen Jubilations vers le ciel című, 1996-ben megjelent első regényéért megkapta az Goncourt-díj első regényeseknek járó elismerését, amelyet szintén a Goncourt Akadémia alapítványa ad át a párizsi önkormányzattal partnerségben, 1990 óta minden év tavaszán, ösztöndíj formájában.
Az esszé kategóriában – amelyben 2003 óta osztanak díjat – a zsűri Gabriel Matzneff Séraphin, c’est la fin című írását találta a legjobbnak. Az 1936-ban született írónak 1966-ban jelent meg első regénye, a L’Archimandrite, hírnevet mégis 1974-ben szerzett Les Moins de seize ans (Tizenhat év alattiak) című esszéjével, amelyben – naplójához hasonlóan – nem titkolta a „fiatal személyek” iránti érdeklődését. Ennek következtében a szabados írót egy irodalmi műsorban 1982-ben pedofíliával is megvádolták, aminek következtében lassan mellőzötté vált a médiában.
A díjátadó egyébként nem volt botránytól mentes, hiszen a La Barbe (A szakáll) elnevezésű feminista szervezet aktivistái – akik újságírók és fotósok közé keveredve jutottak be a rendezvényre – tiltakozásukkal megzavarták azt. Az ellen tiltakoztak, hogy mindkét irodalmi díj zsűríjét kizárólag férfiak alkotják, akik kizárólag férfiakat díjaznak. A tiltakozók felhívták a figyelmet arra, hogy a Goncourt 110 éves történetében 99 alkalommal férfi szerzőt tüntettek ki.
Két nappal később, november 6-én került sor a Femina-díj (Prix Femina) átadójára. A díjat 1904-ben alapította a La vie hereuse című magazin huszonkét munkatársa, a Femina magazin támogatásával. Céljuk az volt, hogy egyfajta „nemi” ellensúlyát képezzék a Goncourt-díjnak. A Femina-díj zsűrije kizárólag nőkből tevődik össze, és minden évben egy francia regénynek ítélik oda, 1985 óta egy nemzetközi prózai vagy lírai műnek, 1999 óta pedig egy esszének is. (Utóbbi kategóriával a Prix Femina Vacarescót helyettesítették, amelyet 1935-ös alapítása óta mindössze hat alkalommal osztottak ki). A Femina francia regénydíját többnyire női szerzők kapták meg, de a díjazottak között férfiakat is találunk. A díjátadóra hagyományosan a párizsi Crillon Hotelben kerül sor.
A 2013-as francia regénynek járó Femina-díjat Léonora Miano kapta La saison de l’ombre című regényéért. Az 1972-ben Kamerunban született írónő regénye idén augusztusban jelent meg. A szerző korábban több mint tíz regényt publikált, ezek közül a legismertebb a két első, a L’Intérieur de la nuit, amelyet a 2005-ben a Lire magazin az év legjobb könyveinek listáján az ötödik helyre rangsorolt, valamint a Contours du jour qui vient, amely 2006-ban jelent meg. Az írónőt több díjjal is kitüntették pályafutása során, 2011-ben például megkapta a Fekete Afrika Irodalmi Nagydíját. A Las saison de l’ombre című Femina-díjas regényében Miano a rabszolga-kereskedelemmel szemben hallatja hangját, azok nevében beszélve, akiknek elrabolták szeretteit. A szubszaharai Afrika története egy csodálatos és titokzatos prózában elevenedik meg, amelyet áthat a misztikum, a hit és a túlélésért való találékonyság kényszere.
A nemzetközi Femina-díj nyertese Richard Ford amerikai szerző Canada című könyvéért. A regény a 15 éves Dell Parsons kalandjait meséli el, akinek meg kellett tanulnia egyedül boldogulni az életben, miután szüleit egy bankrablás miatt letartóztatták. A történet egy adott pillanatban az amerikai Montana államban található Great Falls városba is eljut, amelyet a szerző gyakran emleget írásaiban. A 69 éves Richard Ford az egyik legelismertebb kortárs amerikai prózaíró, aki regényei mellett több novelláskötetet is megjelentetett. Independence Day című 1995-ös regényét Pulitzer- és PEN/Faulkner-díjjal tüntették ki, emellett 2001-ben PEN/Malamud-díjat is kapott rövidprózai munkájáért.
Esszé ketegóriában a Femina-díjat Jean-Paul és Raphaël Enthoven vehette át Dictionnaire amoureux de Proust című írásukért.
A francia díjátadók sorozata az elkövetkező hetekben is folytatódik: november 12-én adják át a Médicis-díjat, 19-én pedig az Interrallié-díjat.
Források: mti.hu, mediafax.ro, lemonde.fr, mult-kor.hu, rfi.fr, Wikipedia, Olvasóterem